Tanári történetek? Jó tanár/rossz tanár?

Én idén végeztem a középsulival, és az évek alatt jó sok "fajtával" találkoztam... Az első négy osztályban nagyon jó fejek voltak a tanárok, imádtam odajárni abba a suliba.:) Igyekeztek minél jobban feldobni az órákat, mindenféle feladatokat találtak ki, például környezetórán csapatokat kellett alkotnunk és mindenkinek meg kellett csinálni a saját plakátját egy adott témáról, aki pedig a legjobban teljesített, az jutalmat kapott. Matekórán számkirályoztunk, ahol az nyert, aki a leggyorsabban ki tudott számolni valamit. Magyarórán pedig a tanár mindig kitalált valami játékot a szavakkal. Szóval mindig volt pár dolog, ami feldobta a hangulatot, a tanárok sokat foglalkoztak velünk. Ennek érződött is rendesen a hatása, nem volt egy rossz tanuló sem és mindenkinek jó volt a magaviselete. Kicsit úgy éreztem magam abban az osztályban, mint egy nagy családban.:) Szóval én minden tantárgyat szerettem, a tanárokat tiszteltem, mert sok energiát fektettek abba, hogy fejlődjünk és állandóan színesebbé tették valahogy az órákat.

Akkor most jön a másik véglet. Ebből jó sokat ismertem, de kettőt kiemelek. Ott volt például ötödikben a matektanár, aki egy idegbeteg volt... Folyamatosan haladt előre az anyaggal, ha valaki nem értett valamit, ordított. Volt, hogy kihívott a táblához, és ha nem ment elég gyorsan a számolás, akkor leordította a fejemet, és óra végéig kínzott... Én akkor utáltam meg a matekot, attól kezdve nagyon nehezen ment. Minden gyerek félt tőle, egy év múlva ki is rúgták.

Középsuliban pedig ott volt az osztályfőnököm. Őt eleinte nagyon szerettem, de aztán az évek folyamán rá jöttem milyen ember valójában. Ő volt a tökéletes példája annak, hogy milyen az a tanár, akinél úgy lehet jobb eredményeket elérni, ha minél mélyebbre nyal neki be az ember. Eleinte azért szerettem, mert első évben még nem nagyon ismert senkit, még nem voltak meg a "kiválasztottjai". Aztán ahogy egyre többet voltunk együtt, előbújt az igazi énje. Órán nem tanított semmit a négy év alatt, nem hogy nem fejlődtem, de még hülyébb is lettem. Sokszor több órát átpletykált az osztálytársaimmal, akik "hadjáratot folytattak" a többi tanár ellen. Az ofő soha nem teremtette le emiatt a többieket. "Mondd majd azt xy tanárnőnek, hogy nagyon le lettél cseszve, jó?" Voltak olyan órák is, amikor ő nem csinált semmit, mi meg a könyvből másoltuk a füzetbe ugyan azt a szöveget. A dolgozatokat össze-vissza íratta, volt, hogy pár h.lyegyerek felidegesítette, és akkor az egész osztálynak dolgozatot kellett írnia. Hogy is tanulhattunk volna rá, ha előtte nem tanított semmit? Engem sose bírt, mert én nem nyaltam a talpát, párszor keresztbe is tett nekem. Az osztály egy undorító csürhe volt, mindenki lógott, de az ofő ezzel nem nagyon foglalkozott. Volt neki egy kedvenckéje, aki állandóan az ofő ügyeit intézte, (pl.: feladott egy levelet a postán) mindezt iskolaidőben. Még tudnám folytatni a sztorikat a végtelenségig, de akkor még holnap estig is itt ülnék. A lényeg az, hogy egyáltalán nem tiszteltem ezt a tanárt, egy marha volt, és fogalmam sincs, hogyan engedhették őt be egy iskolába. Meg is utáltatta velem a tantárgyat amit tanított, nem is kicsit.

A 12 ev alatt en inkabb jo tanarokkal talalkoztam. Rossz tanarokkal kevesbe. Mondjuk ez teljesen szubjektiv. Attol, hogy nekem nem jon be a tanitasi modszere, attol meg lehet jo tanar.

Altalanosban teljesen jo tanarokat kaptunk. A fizika, es a matek tanaromat tudnam kiemelni. A fizika tanarunk ferfi volt, o annyira jol nagyarazott, hogy az hihetetlen. A bonyolult szabalyokat leforditotta konyhanyelvre. Tovabba jo sok peldan keresztul magyarazta a dolgokat. Mivel rengetegszer elmondta ugyanazt a dolgot orarol orara, otthon alig kellett tanulnom. Szimpatikus volt az a modszere, hogy szorgalmikkal lehetett "pluszokat" + szerezni. Ha jol tudom 4-5 volt egy otos. Volt, hogyha 1 ponton mult valakinek a jobb jegy dolgozatnal, akkor 1 plusz elvetelevel megadta neki azt az 1 pontot.

A matek tanaromnal is hasonlo volt a helyzet. Szinten jol magyarazott, rengeteg peldat megoldottunk. Mar a konyokomon jott ki az egesz. A hazi feladatot is allandoan leellenoriztuk. Sokan nem szerettek, de en imadtam ot. Nala is volt ilyen jutalmazos modszer. Orai munkara lehetett kapni. O volt az info meg a kemia tanarom is. Kemiabol szerintem az osszes lehetseges kiserletet megcsinaltuk. De megsem szerettem valahogy. Nem is igazan ment. Meg nekem nem volt szimpatikus az orarol orara keszules. Minden oran feleltunk ugyanis nala. Nekem ez nagyon nem fekudt gimnaziumban sem.

Azoknak a tanaroknak az orajat sem toleraltam tulzottan, akik gyakran irattattak ropdogat. Semmi ertelme nincs annak, hogy nem jelentik be. Az eredmenye gyakorlatilag nulla. Mert a diak nyilvan arra keszul, amibol be van igerve a dolgozat meg feleles.

Aztan atkerultem egy atlagosnal jobb gimnaziumba. Itt mint mar emlitettem nem szerettem azoknak az orajat, akik minden oran feleltettek, meg rendszeressrggel irattattak elore nem bejelentett ropdogat.

Nagyon nem szerettem a biologia tanaromat. Nala minden oran irtunk, es veletlenszam generatorral kisorsolta melyik padsort szedte be. Ennek ellenere volt, hogy mindenkiet beszedte, de volt olyan is, hogyha az egesz sor nem irt semmit, mert nem tudta, akkor beszedte azoket is direkt. Nagyon szigoru volt a tanar, konkretan senki nem mert megszolalni. Aki megis megtette 4 oldalt iratott vele. Ez azt jelentette, hogy az oran leadott anyagbol kivalasztott egy temat a tanar, es a netrol 4 A4-es oldalt kellett irni. Ez marha nagy szivas volt, mert sok ido. Ha nincs kesz, akkor egyes. Ezt a buntetest a kemia tanarom is alkalmazta. Amugy a biosz tanarra visszaterve... Nem magyarazott el rendesen mindent, ha olyan reszhez ertunk, amit mar vettunk korabban, akkor azt atugrotta. Pedig ugye az ismetles a tudas anyja. Ez a tantargy huzta le mindenkinek az atlagjat. Mivel nekem nem kellett a tvabbtanulasomhoz, igy csak kinlodtam vele. Azt erte el, hogy meg kevesbe tanultam ra. Szoval en az ilyen kemenyvonalas tanarokat sosem szerettem, mindig a lazabb tanarok oraja volt a legjobb. A fizika tanarom el is mehetett volna stand up comedysnek. Nagyon poenos figura volt. Nem is nagyon eroltette a fizikat, tudta, hogy akinek kell, az majd megtanulja. A matek tanarom is jo fej volt. Allandoan erdeklodott mindenki felol. Egyutt jartam vele peldaul nyelviskolaba is. :D Ettol fuggetlenul a tanitasi modszere nem jott be. Valahogy nem tudta atadni a tudasat. Erettsegire viszont tenyleg felkeszitett mindenkit.

Az osztalyfonokom torit tanitott. Ot csak azert birtam, mert lehetett logni sokat a sulibol. Nem kert soha igazolast. Az oraja ugy nezett ki, hogy a tori konyvbol lediktalta az anyagot. Szerintem o maga sem tudta amugy, hogy mit diktal. :D Voltak azert nala lelkesebb tanarok is. Ilyen volt a filozofia tanar. O mar mindent csinalt, hogy felkeltse az erdeklodesunket. Pl. szaladgalt a teremben meg ilyesmi. Annyira sajnaltam szegemyt, mert o annyira akart, mi meg annyira azert nem... :D

Osszessegeben azokat a tanarokat szerettem, meg becsultem, akik ok is igy alltak hozzam. Nalam a lenyeg az volt, hogy nornalisan adja le az anyagot. Aszerint koveteljen, hogy milyen fontos az adott tantargy. Toltelektantargyaknal ne vigye tulzasba a tanitast se, mert nem fog senkit erdekelni. A fo tantargyaknal lehet szigorubb az illeto termeszetesen. De amugy szinte mindegy, hogy az illetonek milyen tanitasi modszere van. Mindenkinek nem tetszhet. Mellesleg voltak korrekt tanaraim, de az meg nem az o hibajuk, hogy maga a tantargy nem erdekelt egyaltalan, igy nem figyeltem oda.

Középsuliban az ofőm volt a magyar és töri tanárom. Annyira laza volt, hogy szinte már rossz volt nekem. Én nem szerettem, mert tudtam, hogy mi a célom, és ehhez tudás is kell, meg egy normális tanár aki elmagyarázza. Persze a rossz tanulók imádták őt, órákon jól elbeszélgettek a testépítésről, kocsikról, zenékről, a lányok meg hátul festették a körmüket, pletykálkodtak. Ki volt adva az órai munka, kb másold ki a könyvből a füzetbe a lényeget és másnapra tanuld meg mert dolgozat. Másnap persze úgy írtad ki ahogy akartad, mert egész órán telefonozott, mindenki hülyének nézte de ő ezt tudta is, de lefogadom annyit se tudott történelemből, mint mi. Számomra nem volt tanár, lenéztem, mert ez nem követendő példa, ráadásul fegyelmezni sem tud. Lányoknál meg az kapott jobb jegyet akinek nagyobb a melle.

Az angoltanárom rettentően szigorú volt. 5-re tudja az Isten, 4-re a tanár, 3-ra a kitűnő tanuló, 2-re aki napi 3-4 órát tanul, 1-re aki 1-2 órát tanul.

71%-tól 2-es!!!!, a röpdolgozatnál 10 szó, 8-at tudsz nem jár érte semmi, de ha ez alatt vagy 1-est kapsz. Rettentően fegyelem volt, vasszigor, egy 50 éves nő volt, az egész osztály utálta, félévkor a 30ból 22-en buktak. Év végén már csak 15-en, ha kaptunk egy 2est örömtáncot jártunk. De ettől függetlenül jó tanár volt, csak nagyon szigorú, én 2es voltam, de más iskolában egy 4-nek felelne meg.

Magyar tanárom jó fej volt, át tudta adni a tudást, csak sajnos semmi tekintélye sem volt, az osztály nagyszájú fiúk úgy rombolták szét az órákat, ahogy csak akarták.Többször kikészült a tanár, sírva ment ki, ezért is nagyon sajnáltam őt, mert ráadásul kedvenc tanáraim közé tartozott.

A végére direkt hagytam a biológia tanárom. Ő számomra az a tanár akit tisztelek, becsülök és csak úgy tudok visszagondolni rá, hogy sokat tett értem, neki köszönhetem, hogy biológia szakra járok.

Egy fiatal diplomás tanárnőről van szó, aki rettentően szigorú. Ha már hallod, hogy jön, felállva várod, padon csak egy füzet, könyv és toll, semmi más, sem táska, sem mobil. Akinél meglátta, elvette.

Az órák baromi érdekesek, minden "tabu" témáról lehetett beszélgetni vele, színes prezentációk, érdekes feladatok, az órai munkában kötelező volt részt venni és ha valaki nagyon jól szerepelt természetesen 5 járt érte. Beszélgetni nem lehetett, padon feküdni nem lehetett, csak normálisan ülni. Volt 1-2 osztálytársam akik a másikkal bunkóztak pl amikor tanultunk a táplálkozásról és valaki kövérebb volt, ők meg kisportoltak akkor beszólogattak neki órán, de persze a tanőrnő visszaégette őket, és egyből elment mindenki kedve a másik piszkálásától.

Normálisan tanította a különféle betegségeket, bulimiát, anorexiát, szexualitást, drogozást és a nemi betegségeket, ami más iskolában van, hogy a konzervatív tanár miatt kimarad. Soha senkire sem tett megjegyzést, pedig volt aki kövér volt, volt akinek gerincferdülése volt stb de sosem szégyenített meg senkit, amire sajnos más tanárnál volt példa és egy életre bennem maradt.

Amikor már tudta, hogy kik azok akik érettségiznek biológiából, nekik külön órákat tartott, a többieket pedig hazaengedte. Nekik már dogát sem kellett írniuk, hanem csak ilyen házi dogát kellett beadniuk.

Rettentően fegyelem és szigor volt az órán, határozott fellépése volt, de ugyanakkor akármilyen problémád volt, hozzá mehettél meghallgatott és segített.

Elég sok tanár sztorim van pedig még csak 10.-es leszek, 6 osztályos gimiben. :D

Általános alsó tagozata, tökéletes volt, leszámítva a szadista tesitanárt. Volt egy angol tanárnőm aki mindig úgy öltözött fel, mint aki az utcasarokra készül. A nem iskolába való stílusa ellenére nagyon jó tanár volt, csak egy évig tanított 4.-ben de általánosban az ő óráinak köszönhetően tudtam egy kicsit angolul. 5.-ben új ofőt kaptunk, aki kb annyira értett a tantárgyához mint én. Az általánosban eltöltött utolsó két évben még el kellett viselnem egy idegbeteg matek tanárt. Minden órán röpi, ha nem tudsz valamit kisegyes, ha nincs házi, hiszti roham volt, tábla csapkodás. A táblából kilövellő hatalmas mennyiségű krétapor látványa, volt egyedül jónak nevezhető az óráin. A biosz tanár lediktálta a doga válaszait miközben írtunk soha senki nem tanult semmit, mégis az egész osztály 5-ös volt. A magyar tanár volt a kedvencem általánosban. Nagyon jól tanított értette a dolgát, szerette a diákokat, ugyanakkor meg volt a kellő tekintélye, fegyelem volt az óráin. Igen is megtanultad a verset. Ha nem volt házi, nem jelentett számára hatalmas problémát, egy majd pótold-dal letudta.

Akkor 7.-ben új időszámítás kezdődött, az új sulival. Már az első hónap után tudtam, hogy jól döntöttem, hogy ott hagytam az általánost. Rengeteg dolog más lett hirtelen, de pozitív értelemben. Habár itt is mindenhol találkoztam negatívumokkal. Pozitív élmény volt: a tanárok többségének tanítási módja, a tisztelet amit fent tartottak jogosan, és a tisztelet amit visszakaptunk. Mindenkinek voltak követelményei, amiket elvártak. Ahogy többen mondták a 7.-8.-ig egy periódus a suliban, majd 9-től tovább. A hét-nyolcas időszakban egyetlen negatívuma kémia tanár, aki megutáltatta velem a tantárgyat. Kb semmi kémiai tudással ( a rengeteg tanulás ellenére) vágtam neki a 9.-nek. Ami a még negatív talán az ének tanár, aki szintén egy hisztérika volt.

9.-ben kaptunk sok új tanárt és szinte minden jobb lett.

Megértettem a kémiát, elkezdett érdekelni a biosz, megszerettem a matekot, és megszilárdult a döntés, hogy a földrajzzal fogok foglalkozni.Kedvenc tanárom itt a matek tanárnőm, aki szívvel lélekkel átadja a tudását, tisztel minket, mi is őt, és érdekli mit gondolunk az órákról, mit nem értünk. Nem erőltet semmit az érettségire készít fel. A földrajz tanárom is nagy kedvenc, aki az ő sajátos kicsit furának nevezhető stílusával is nagy tiszteletnek örvend. Nincs egy picike hangfoszlány sem az óráján olyan ami nem az anyaghoz kötődik.Nagyon szigorúan tanít és számonkér, de viszont teljesen logikus szerkezetű az órái, és tényleg azt kérdezi amit megtanított.

Az általános iskolás tanáraimat kevés kivétellel nagyon utáltam. Az osztfőm megkülönböztette a fiúkat a lányoktól, a fiúk javára. Velünk utálatos volt. Egyszer még a füzetemet is széttépte. Mikor az egész osztály rám szállt, és szekáltak, ő is besegített nekik. Az osztálytársaim szüleinek hazudozott rólam a fogadóórán, anyukámnak is hazudozott.

Egy tanítónéni tette velem: írólapokat ragasztottam össze, mindet szépen telerajzoltam, sokat dolgoztam vele a napköziben. Másnap valahogy előkerült, nem tudom miért vettem elő, nézegettem, vagy rajzolgattam az óráján, és ez feldühítette. Fogta, és az egész tekercs rajzomat belevágta a cserépkályhába, és a szemem láttára égett el. :(

A gimiben volt egy tanárom, akit nem szíveltem ugyan, de a nyelvoktatási módszerei tetszettek. nem magoltatta be a hosszú szöveget, hanem kérdésekre válaszolva, egyszerűsítve kiírtuk a lényegét, azt kellett megtanulni. Sokkal tovább megmaradt a fejünkben, mint a bemagolt szöveg. Ráadásul a szövegértési képességeinket is fejlesztette, mert megtanított a lényegre fókuszálni.

És volt egy aranyos kémiatanárnőm, aki MINDIG MEGVÉDETT engem az osztálytársaimtól. Még akkor is, ha én kezdtem "rosszalkodni". Őt nagyon szerettem, rá felnéztem, őt tartom valódi pedagógusnak. :)

Általános iskolában nekem az volt a legrosszabb, hogy a város amolyan elit iskolájába jártam. Ez azt jelenti, hogy tele volt tanár és doktor ivadékokkal. Nos persze, a kivételezés ezáltal eléggé magas szinten zajlott. A doktor gyereke csalhatott, észre se vették, sőt még pártfogásba is vették. Szerintem egy tanár akkor nem jó, ha különbséget tesz diák és diák között, én azt mondom, hogy szülőtől függetlenül kell oktatni mindenkit. De a középsuliba is az egyik tanár fia beszólt órán, és állandóan szó szerint zavarta az órát, és játszotta a nagymenőt, egy intőt se de még szóbeli figyelmeztetést se kapott, mert "tanár fia".

A másik, az a monotonitás, és a szőrszálhasogatás, ami szerintem egy kifejezetten rossz tanári tulajdonság. Én közgázból akartam menni érettségizni,és tételfeleltetés volt, és pont a vállalat fő céljait kellett felsorolnom, és azt mondtam, hogy ide tartozik többek között az újítás is. Erre a tanár belekötött, hogy ezt más néven kell nevezni, mondván nem újítás, hanem innováció...Alapjában véve a kettő ugyanaz, szóval, erre nincs mit mondjak. :/

Vagy amikor definíciót szóról szóra kell átadni, és nem elég, ha a saját nyelvezeteden érthetően ugyanazt mondod el. :S

Talán még idegesítő az, ha a tanár csak ledarálja az anyagot, de semmi vázlatot vagy ilyesmit nem diktál, amiről viszonylag megjegyezhető lenne, ha netán tz-re készül az ember.

Még a matekról maradt rossz élmények: emlékszem, hogy ritka jelenség volt az, amikor elsőre megértettem a matekot, de egy nap úgy tértem haza, hogy "anyu, értem a matekot!!!". El is kezdtem nagy lendülettel megírni a házi feladatot, amiről úgy véltem, hogy mi sem lesz egyszerűbb, hiszen az órán kentem-vágtam. Ahham. És akkor jött a kopp-paff...igazából az órán az alapot megtaníttatta, de a durvább feladatokat, amiről persze fogalmam sem volt, azt meg gondolta, hogy majd mi kiszopjuk az ujjunkból...És ha már matek, akkor nekem akármennyire is szorgalmas voltam- valahogy sose jött össze 4-esnél jobb jegy- mivel nemcsak a házi feladatban cseszett ki velünk, hanem a dogáknál is ugyanezt megcsinálta. Szóval én ha matektanárnak kéne tanácsot adnom, akkor azt mondanám, hogy minden típusfeladatot megoldani több variációban (törtes számmal, negatív számmal, gyökös számmal, pozitív számmal egyaránt, hogy lássa a gyerek, miben különbözik egymástól)

A tantárgy megszerettetéséről: Igazából nekem a töri az mindig is a béka segge alatt volt a képzeletbeli ranglétrán, mert valahogy mindig megkaptam a rossz tanárokat: általánosban elmondta az anyagot, vázlat nélkül, középsuliban meg ugyan írtunk vázlatot, azt tetőtől-talpig szóról szóra be kellett vágni, de amolyan monoton magolós stílusban, majdhogynem összefüggések nélkül. És akkor még nem is volt élvezetes az előadásmódja (rekedt hang, egy levegőt vesz és ledarálja az anyagot, stb.) és akkor következett egy tanárváltás: bár már nem éppen volt a korosztályunk a tanárnő, úgy a 40-es évei közepe-vége felé járhatott, humoros, fiatalosan lendületes volt, és szó szerint ha valaki elbénázott valamit, akkor humorosan egyfajta karikatúraként emlegette ezeket a bakikat. Próbált rávezetni a dolgokra, hagyott gondolkodni és nem a szájunkba rágni a dolgokat, inkább magunk találjuk ki. A tananyagban úgy haladt, hogy először mindig az előző órait gyors végigmondatta nagy vonalakban de úgy, hogy az osztály szájából hallottuk az egészet, ő elkezdte, és nekünk be kellett fejezni, ha valaki nem érthetőn beszélt, elismételte amit mondott. Aztán az új tananyagnál elkezdte mesélni nekünk, és közben amikor fontos információhoz értünk, akkor leíratta velünk a füzetbe. Persze ő már dörzsölt ilyen téren, amolyan kb 15-20 év után már nagyjából tudja, h milyen érettségi típusfeladatok vannak, szóval azt tanítja meg ami fontos, és h még jobban beivódjanak ezek a dolgok, kinyittatja könyvet és az atlaszt is, hogy lássuk magunk előtt, illetve forrásokat olvastat el... Persze a tanításba beviszi a humort is, így nem az a katonás rend uralkodik, de mégis fegyelem van. Én nála úgy megszerettem a törit, hogy középszinten a legjobbat írtam az osztályban érettségin. Holott korábban utáltam a tantárgyat. Szóval jófejenek kell lenni, nem lenézőnek, hanem kedvesnek és fiatalosnak, humorosnak. Nála nem éreztem azt, hogy alacsonyabb rendű vagyok, persze azért megvolt a tisztelet iránta :)

Nem tudom, hogy ilyenekre gondoltál-e és tényleg bocsi a hosszú monológért, remélem, hogy tudtam segíteni. :)