Humoros ötlet fogalmazáshoz?

hajtetű???

Végre megszülettem. Én lennék az utolsó? Mind a kétszáz testvérem kikelt már, és én bújtam ki legutoljára? Micsoda szégyen. Nem vagyok én lusta, kérem szépen, igyekeztem nagyon, csak hát nem olyan egyszerű mutatvány ám világra jönni. Ügyetlen sem vagyok, micsoda feltételezés. Na jó, lehet, hogy még is, de csak egy egész picikét. Milyen meleg van itt, és milyen sokan vagyunk, végre láthatom a családom. Bár a mamit és a papit sehol sem látom, és a hangjukat sem hallom. Nem is csoda, hisz minden testvérem egyszerre beszél. Elindulok megkeresem őket. Milyen puha a lábam alatt a talaj, és milyen jó illat van itt. Egy valamit nem értek, hogy miért nőtt ide ilyen sűrű és magas növényzet, még a végén eltévedek. De milyen jól esik a hozzám ér, megcsiklandoznak ezek a selymes kis szálak. Pont most jön szemben három hugicám,de még ők sem találkoztak a mamival. Micsoda ötletem támadt! Felmászok az egyik magas szálra, és onnan a magasból meglesem, hogy hol vannak a szüleim. Kicsit csúszós, az elején többet haladok visszafelé mint amennyit előre, de csak belejövök, ezaz. Már majdnem a tetején vagyok, de a mamit nem látom. Mi ez? Hangokat hallok, valahonnan fentről jön. Ismeretlen nyelv ez, nem a a mami. Öt hosszú, meleg valami süvített el mellett, jól meg kellett kapaszkodnom, hogy le ne essek. Megint jön az a hang, csak most hangos, rémült kiabálás. Én is meg vagyok rémülve, hol vannak a szüleim, vagy a tesók? Jaj, ne mi lesz velem. Valami fehér por hullik az égből, egyre kábább leszek, és az izmaim gyengülnek. Nem bírok tovább kapaszkodni, zuhanok le a mélybe. Nagy puffanással földet értem, a szemeim lehunyódnak lassan. Hideg szelet érzek, nagy nehezen kinyitom még a szemem, és látom hogy egy nagy sok tüskés tárgy közeledik felém, és mindjárt elér...jobb lesz ha visszahunyom a szemem. Isten veled Mami,isten veled Élet. - na ki lehet ő.