Valaki írna nekem glosszát? Holnapra kell (ma adták fel)

Állatkert kontra természet

A harminc fölöttiek május elsejei asszociációja a felvonulás, lufi, sör és virsli. Az elmúlt húsz évben szerencsére már nem vezényszóra ünneplünk.

Mára, a kirándulás lett a varázsszó. Lakóhelyemen, és környékén ilyenkor a Nyíregyházi Állatpark a sláger. Igyekszik is Gajdos úr (az állatkert igazgatója) a fejlesztésekkel készen lenni erre a napra. Minden évben előrukkol valami újdonsággal, ami látogatók ezreit vonzza a parkba. Aki húsz évvel ezelőtt járt ott utoljára, csodának tartja a mostanit. Akkoriban néhány büdös róka, dagonyázó vaddisznó, depressziós őz és két-három fácán alkotta a látnivalót, mára minden földrész állatvilága megfigyelhető itt.

Emberi természet a kíváncsiság, de az utazás drága mulatság. Nem mossa már három tenger a partjainkat (vagy nem is mosta soha?). Tengeri állatokkal való találkozásunk így elég problémássá vált (kivétel a tengeri malac). Most Nyíregyházára költözött az óceán, (ha a hegy nem megy Mohamedhez…) élő cápákkal, rájákkal és miegymással. Szemünk, szánk tátva maradna, ha a megyeszékhelyet választanánk úti célul.

De megátalkodott családom évek óta a vadkempingezést részesíti előnyben. Népes famíliám némi szalonnával és virslivel felszerelkezve egy Isten háta mögötti helyre indul ilyenkor. Zsúfoltságra nem panaszkodhatunk, mert kizárt hogy valaki oda téved, félúton visszafordul ugyanis, aki véletlenül arra keveredik. Természetes környezetben figyelhetjük az állatokat, bár itt esélyük van elrejtőzniük kíváncsiskodó szemünk elől. Csak egy gondom van ezzel a természetjárással. Az, hogy a gyerekeim túl kíváncsiak. Ugye, én sem tudhatok mindent!

Szóval, azok az állat ismertető táblák jól jönnének a természetes állatparkban is.