Ennek mi lehet a verselése? Én tiszta rímre tippelek, de csak a páros sorok rímelnek, a páratlanok nem.

Arany János: Rozgonyiné

"Hová, hová, édes férjem?"

"Megyek a csatába:

Galambócon vár a török,

Ne várjon hiába."

"Megállj, megállj, édes férjem!

Ne menj még csatába:

Befordulok egy kicsinyég

Öltöző szobámba."

"Én kegyesem, szép hitvesem,

Ellenemre jársz-é?

Sima vállad, puha kebled

Töri az a páncél;

Félve tartod a nagy kardot

Remegő kezedben:

Mit keresnél, gyönge asszony,

Véres ütközetben?"

"Azt keresem, hív magyar nő,

Véres ütközetben,

Hogy lehessek, élve,

halva, Mindig közeledben:

Súlyos a kard, de nehezebb

Százszor is a bánat;

Jobban töri, mint a páncél,

Kebelem utánad."

Gyöngyös arany fejkötőjét

Sisakkal borítja,

Karcsú fűzött selyem vállát

Páncélba szorítja;

Kardot is köt: bársony övre

Gyémántos fogantyút;

Pici piros csizmáira

Szép ezüst sarkantyút.

Csalogatja csemegével

Muci paripáját;

Lebke szellő lebegteti

Tengerzöld ruháját;

Széles úton, poros úton

Felleget ver a ló,

Csillámlik a... villámlik a

Fényes acél patkó. -

"Fogadj Isten, húgom asszony,

Itt az ütközetben;

Nyilat ugyan, amint látom,

Hoztál szép szemedben -"

"Uram király, Zsigmond király?

Nem oly divat már ma

Nyíllal lőni, mint felséged

Fiatal korába.'"

Galambócot a Dunáról

Ostromolni kezdik;

Folyamon is, szárazon is

Egyre törik, vesztik.

Elöl, elöl Rozgonyival

Kedves élet-párja,

Hív szerelme, szép Cicelle,

Szentgyörgyi leánya.

Pogány török a Moráván

Érkezik új haddal:

"Most vitézek! hajós népek!

Közül-akarattal!" maga vivé

Rozgonyiné Ellenök a gályát,

Követi a sok dalia Lobogós ruháját

.

Szól az ágyu - szokatlanul

Durva ozmán fülnek;

Hajóira tűz kanócok,

Koszorúk repülnek;

"Vizet, vizet!"a pogányság

Ordítoz hiában;

Mind odaég, bár van elég

Víz a nagy Dunában.

Maga Murad ezt a dolgot

Nem veszi tréfára,

Közeledik nagy hadával

Törökök császára;

Százezerre megyen serge,

Sok basával, béggel,

Török, tatár - spahi, jancsár,

Válogatott néppel.

Kár volt neked, Zsigmond király

Mingyárt megijedned,

Gyalázaton a pogánytól

Egér-utat venned,

Fut a farkas néha-néha,

De szikrázó foggal:

Népedet te átkeletted

Szökve, mint a tolvaj. -

Spahi, jancsár utóhadnak

Ered az inába:

Sok rohan ott éles tőrbe,

Még több a Dunába;

Gyalog szerrel a király is

Csak nehezen futhat;

Jó Rozgonyi karja, kardja

Csinál néki utat. -

"Hej! ki hozza, kormányozza

Ide azt a gályát?

Vagy már senki meg nem menti

Magyarok királyát?"

"Én, én hozom, gyönge asszony,

Hajómat az éjben:

Ülj fel uram, Zsigmond király,

Te is, édes férjem!

Lászlóvárott a magyarság

Vala bátorságban.

Híre futott a csatának

Széjjel az országban.

Egy árva szó sem beszéli

Zsigmond győzedelmét:

Mind a világ, széles világ

Rozgonyi Cicellét. -