Valami okos irodalmas segítene? (tétel)

Hajnali részegség:egy haldokló ember búcsúzása az élettől, de nem a betegségével a fájdalmával foglalkozik, hanem "kihúzza magát", az önsajnálatot teljesen kizárja, sőt másokkal sem sajnáltatja magát. Mintha barátjának mesélné, tényszerűen a betegségét,az életére pozitív gondolatokkal emlékezik, nem a megbánás tudatával. Csak a szép emlékeket idézi fel, édesanyját, a gyermekkort, a tintapacát a füzeten, egy nyilvánvalóan kellemes emlékeket ébresztő bál hangulatát, de már itt is a búcsú perceit, ami utalhat az élettől való búcsúzásra is.

Az utolsó versszak is az életigenlést, az élet szeretetét jelképezi, köszönetet, azért, hogy életet kapott, abban része lehetett, itt sincs nyoma sem a megbánásnak, hogy talán nem lett volna érdemes végigcsinálni.

A vers gyönyörű, még annyi mindent lehetne róla írni, mondani, én inkább csak gondolatébresztőnek szánteam, Te nyilván többet foglalkoztál vele, biztos vagyok benne, hogy jól megírod.

Még leszek, csak most mennem kell, nem felejtettem el a másik verset, Szia

"költeménybe megjelenített"

Azért ilyet ne, ha már érettségizni akarsz.

"én szívesen megcsinálom"

Hogy te milyen rendes vagy! Köszi.

Értem én, de a 'szívesen' módhatározóval pragmatikai hibát követtél el. Nem elég gondolni valamit, azt a kommunikációs helyzetnek megfelelő módon kell kifejezni. Ez később is fontos lesz.

Tovább szűkítem az idézetet: "költeménybe"? Nem hiszem, hogy egy tanár ezt így leírta volna. Merthogy költeményBEN lenne a helyes.

A Hajnali részegség és a Halotti beszéd is Kosztolányi halálversei közé tartozik, abban az időben sok hasonló jelenik meg.

Sokan gondolták, hogy a Halotti beszéd a költő saját halálára íródott gyászbeszéd lett volna, de a vers megjelenése után kb. fél évvel észlelte magán azokat a félreérthetetlen elváltozásokat, melyek halálához vezettek.

Felesége emlékirataiból tudható, hogy vegyészmérnök barátjuk halála a vers közvetlen előzménye.

Ebben a versben is, mint a Hajnali részegség címűben

az emelt fővel vállalt szenvedés jelenik meg, a méltósággal viselt fájdalom, a megváltozhatatlan elfogadás.

Mindenki egy szerette temetésével a saját halálát, temetését is megéli egyszersmind, az elmúlás gondolatával ugyanúgy szembesülni kell.

A vers kezdő sora első írásos nyelvemlékünkre utal, de utána meseszerű elemeket is tartalmaz, hol volt, hol nem volt egyszer...

"A milliók közt az egyetlenegy" pedig számára, számunkra is a legnagyobb vigasztalás, hogy éltünk egyszer a Földön, egyszeri és megismételhetetlen emberként.

A gondolat összecseng a Hajnali részegség-ben elmondottakkal, csak átutazók vagyunk a Földön, egy nagy Úr vendégei, s ha a vendégségnek vége, vissza kell térnünk oda, ahonnan érkeztünk, ki-ki hite szerint...