Mi baja van mindenkinek a kötelezőkkel?

azért mert kötelező.

(egyet se olvastam el, max rövidítettbe, esetleg megnéztem filmen, és egy elég f.sza magyar érettségit hoztam össze)

olyat kellett elolvasni aminek a témája abszolút nem érdekel.

első voltam.

A kötelező olvasmányokat és egyebeket a tananyagban a magyartanárunk (akinek más nem létezik a világon az irodalmon kívül!) is ostorozza. Persze elolvastatja velünk, de állítása szerint meg tudja érteni, hogy minket nem érdekelnek Nietzsche és a többi filozófus elmélkedései vagy éppen Ady költészete, mert mikor ennyi idős volt, őt sem érdekelte. Szerinte ezek olyan szerzők, akiket tizenhat-tizennyolc évesen még nem sokan képesek befogadni, ezért mintegy fölösleges is őket középiskolában tanítani. Csak hát ugye később már nem lehet.

Hát ha egy szakbarbár magyartanárnak ez a véleménye, akkor mit szóljanak a diákok?

Figyelj, ez alapvetően egyénfüggő.

Én nagyon szeretek olvasni, rengeteget is olvasok, ha csak tehetem, de a kedvenceim a SF és fantasy történetek. Ez már önmagában is ütötte a kötelezőket, persze volt így is, amit nagyon szerettem (Egri csillagok, Az arany ember). Voltak ugyanakkor olyanok is, amikkel abszolút nem tudtam azonosulni (Antigoné), vagy csak nem volt ingerenciám elolvasni az eredetit (Rómeó és Júlia - a musicalt néztem meg, mert az megtetszett).

Aztán főleg 10-12. osztályban már kevés nagy regényt kaptunk kötelezőnek, sok volt a novella, vagy a szemelvény, amit órán dolgoztunk fel a szöveggyűjteményből. Ezeknél már nem is a történet visszamondása, sokkal inkább különböző szempontok szerinti elemzés volt a feladat, és kitapasztaltam, hogy ehhez bizony abszolút nincs szükség a teljes mű elolvasására. Így aztán időt spóroltam, és mégis jól meg tudtam írni mindent, ami kellett.

Aztán a kérdésben szerepet játszik az is, hogy bizony nagyon sokan szinte semmilyen könyvet nem olvasnak, őket pedig pont ezekkel a klasszikus (ósdi??) kötelezőkkel nem is nagyon lehet motiválni. Ebből a szempontból talán szükség is lenne a kötelezők listájának újragondolására, hiszen az jó 70 éve nem nagyon változott... Ha a mai dikákokhoz valahogyan közelebb lehetne hozni a kötelezőket, talán kisebb lenne az ellenállás is. (Ez pedig az egyik legkényesebb kérdés a témában, hiszen ez világnézeti probléma: fel lehet/szabad-e váltani a jelenleg remekművekként elkönyvelt műveket mással? Én amellett volnék, hogy igen, ugyanis a könyvek által közvetített üzeneteket (követendő viselkedésminták, erkölcsi normák) a kortárs ifjúsági irodalom (és itt nem csak a Harry Potterre kell gondolni) is képes átadni, a művészi színvonal pedig általában nem hatja meg a középiskolásokat. Ezzel a részével az irodalomnak talán elég lenne fakultáción, illetve egyetemen foglalkozni. Pédául Arany, Petőfi és Ady nevének ismeretéhez (mondjuk úgy, hogy alapműveltség) nem szükséges a jelenlegi irodalomoktatási rendszer...)

kicsit walloftext, de ennyi voltam. (19/f)

Nekem csak az a bajom, hogy számomra érdektelen mind.

Egyetemre megyek idén, 12 év alatt a Pál utcai fiúkat sikerült elolvasnom 5.be és úgy kb. ennyi.

Kedves kérdező, mivel alapvetően a te topicod, így ha téged nem zavar még egyet reagálok:)

igen, tudom jól, hogy vannak nem is kevesen, akiknek jó érzés a klasszikusokat olvasni, és teljesen meg is értem azt az igényt, hogy a mi kedvünkért ne kelljen nekik lemondani a saját szintjükről. (pl. fordított esetben a kémiánál ezt én is elvártam volna, hogy ne a legérdektelenebbekhez igazodjon az óra menete). Erre vonatkozott az a kitételem az elősző hsz. végén, hogy az érdeklődőknek bizony fakton, irodalom tagozaton, stb. igenis meg kellene hagyni a lehetőséget, hogy a magas irodalom műveiből szemezgessenek a tananyaghoz, csak jó lenne azt is belátni, hogy pont úgy, mint az anaerob szervesanyag-lebontás, a biológiai oxidáció, vagy a komplexkémia, úgy mondjuk Baudelaire, vagy Franz Kafka sem érdekli a diákok többségét. És ami a legfontosabb, a legtöbb embernek a hétköznapi életében egyikhez sem lesz köze! Mivel mindent megtanítani meg nem lehet 12 év alatt, nem ártana lassan belátni, hogy gimnáziumban a diákok már képesek eldönteni, hogy mi érdekli őket, és hagyni, hogy azt tanulják mélyebben, minden mást pedig csak a hétköznapi élethez szükséges szinten...