Ebben a mondatban a ¸¸nagy˝ szó mennyiség/minőségjelző, vagy valamilyen határozó?

"És szerinted ez a mondat arról szól, hogy Toldi mutatja az utat? Mert szerintem arról, hogy a nádorispán látja Toldit. Ne egy másik mondatot próbálj elemzeni, mint ami fel van adva. Ez bizony társhatározó."

Pontosan arról szól:

"Én paraszt? én?” - Amit még e szóhoz gondolt,

Toldi Györgyre szörnyü nagy káromkodás volt.

Azzal a nehéz fát könnyeden forgatja,

Mint csekély botocskát, véginél ragadja;

Hosszan, egyenesen tartja félkezével,

Mutatván az utat, hol Budára tér el,

S mintha vassá volna karja, maga válva,

Még csak meg se rezzen a kinyujtott szálfa.

11.

Nádorispán látja Toldit a nagy fával,

És elámul rajta mind egész hadával.

„Ember ez magáért” Laczfi mond „akárki;

Nos fiúk, birokra, hadd lássuk, ki áll ki?

Vagy ki tartja úgy fel azt a hitvány rúdat,

Amellyel mutatja e suhanc az útat?”

Szégyen és gyalázat: zúg, morog mindenki,

Egy paraszt fiúval még sem áll ki senki!"

Csak gratulálni tudok. Én legalább nem reklámoznám, hogy nem ismerem a verset.

Üdv:

Kedves kérdező! Légy szíves, írd meg nekünk, hogy eszközhatározó vagy társhatározó-e ebben a mondatban a fa.

Most már én is nagyon kíváncsi vagyok, hogy a tanár a szövegkörnyezetet vette-e figyelembe, vagy pedig csak ezt a mondatot.

A Korr-Rektor úr is beszáll a vitába: a fával szó mindenképp társhatározó.

Az indoklás elég egyszerű: a fa nem a nádorispán látásának eszköze. Akkor lenne eszközhatározó, ha úgy szólna a mondat, hogy "Nádorispán látja Toldit a távcsővel".

(Sőt, legyünk alaposak: még ez esetben is lehetne társhatározó, ha mondjuk Toldinál van a távcső - ilyenkor csak szövegkörnyezetből tudjuk eldönteni, mi a jó megoldás.)