Mit lehet tudni Athénról? Úgy összefoglalva kb 1 (A4-es) oldalon? És az alábbi kérdésekre mik lehetnek a válaszok? -Periklészről mit lehet tudndi? -Miből áll a Pentatlon? -Mi Nagy Sándor 3 fő csatája?

Athén lakói i.e. 9-8. században még főleg főldművelő parasztok voltak. A népet az arisztokraták irányították, közülük kerültek ki az állam vezető tisztségviselői, az arkhónok. Tisztségüket a kezdetekben életük végéig viselték, később ez az időtartam egy évre csökkent. A hivatalukat otthagyó tisztségviselők alkották az Areioszpagosz tanácsát, amely hosszú időn át döntott az államot érintő minden fontos kérdésben és bíráskodhattak is.

A politikai hatalom helyzete azonban megváltozott a kereskedelem és harcmodor megváltozása miatt. A kereskedelem lehetővé tette, hogy a kitermelt gabona helyett inkább megvegyék azt (főleg borért és olajért cserébe), a fegyverek előállítását pedig olcsóbban is meglehetett oldani (az egyszerű emberek számára is elérhető volt), így a nagybirtokos nemesek helyzete romlott, az arisztokraták kénytelenek voltak engedni hatalmukból. El kellett tűrniük, hogy az egyszerű emberek is beleszóljanak a közösség életébe. A nép, azaz a démosz első követelése az írott törvény volt, amely meggátolta az Areioszpagoszt, hogy önkényesen döntsenek a kérdéses ügyekben. A marhára szigorú törvényeket i.e. 621-ben Drakón arkhón állította össze.

I.e. 600-ra nagyon sok ember elvesztette földjét és kézművességbe sem bírt kezdeni, így a gazdagok birtokait művelte és roppant elégedetlen volt sorsával. Éles ellentétek alakultak ki a gazdagok és a szegények között. Erre a problémára a gyógyírt Szolón reformjai nyújtották, aki az adósságok elengedésével. I.e. 594-ben megváltoztatta a közösségi szabályokat és ezzel megszűnt az, hogy a legelőkelőbbek egyben a leggazadagabbak is. Így a régi nemzettségek irányítása a város fölött végleg megszűnt. Vagyonbecslés alapján társadalmi osztályokat hozott létre: ötszáz mérősők, lovagok, ökörfogatúak és napszámosok. A napszámosok nem viselhettek állami hivatalt, de a népgyűlés és az esküdtbíróság tagjai lehettek. Ezt követően Szolón üzleti útra indult jó hosszú időre. Távolléte alatt Peiszisztratosz vette át az irányítást (i.e. 561-527), aki türannosz volt, azaz zsarnok. Ez azonban nem azt jelentette, hogy rossz volt ekkor az athéniaknak, csak azoknak, akik a politikai ellenfelei voltak. Őket ugyanis elkergette (így hozván létre zsarnokságát) és birtokaikra földnélküli parasztokat telepített. Továbbá templomok és vízrendszerek építésébe kezdett, ami rengeteg embernek biztosított munkalehetőséget. Elfoglalta az Égei- és a Fekete-tenger közti szorosnál fekvő Szigeiont – így ellenőrizni tudta az ott áthaladó kereskedelmet. I.e. 508-ban Kleiszthenész újjászervezte az állam közigazgatását. Tíz területi alapon álló phülét szervezett Attika lakóiból, létrehozta az ötszázak tanácsát (50-50 küldött minden phüléből) és létrehozta a cserépszavazást annak érdekében, hogy többé ne lehessen zsarnokság a városállamban. Ezek a reformok vetették meg a demokrácia alapjait Athénben, amely teljes egészében az i.e. 5. századra épült ki.

Az athéni állam Periklész korában:

Kr. e. 5. század közepe a demokrácia virágkora Athénban, s ennek vezető politikusa Periklész volt, aki a meggyilkolt reformer helyébe lépett (Kleiszthenész). 15 éven át megválasztották1. sztratégosznak s így az athéni állam tényleges vezetője volt. Periklész korára kialakult az egyenlőség ebben a tekintetben, a fő kérdés az állami életben való gyakorlati részvétel biztosítása volt. Az athéni demokrácia alapjává nem a föld, hanem a területi rendszer vált. A szegényebbek megélhetését veszélyeztette a politikában való részvétel, ami igen sok időt vont el a termelőmunkától. Ezért a kiesett jövedelem pótlására bevezették ezen rétegek számára a napidíjat. Periklész az ötszázak tanácsában és az esküdtbíróságokon végzett munkáért majd később a görög politikai életben sajátos szerepet játszó színházi előadásokon való megjelenésért is napidíjat fizettetett az athéni állammal. Ugyanakkor pontosan meghatározták, hogy ki tekinthető athéni polgárnak elzárva ezzel az utat a polgárjog bővítésétől:

Minden 18 évét betöltött férfi politikai jogokkal rendelkezett, és a demokratikusságot biztosította, hogy a sztratégoszokon kívül minden képviselőt sorsolással választottak. Viszont ki voltak zárva a nők, a metioikoszok, és a rabszolgák. A metioikoszok polgárjoggal nem rendelkező idegenek, akik földet nem vásárolhattak, csak iparból és kereskedelemből éltek. Csak a lakosság 14%a rendelkezett polgárjoggal.

Az athéni államnak nem okozott jelentősebb megterhelést a napidíjak rendszere. Mivel jelentős volt a kereskedelemből, a kikötői forgalomból, a bírságokból és a laurióni ezüstbányákból befolyt jövedelem. Valamint komoly bevételt jelentett a szövetségesek hozzájárulása, amelyet a harcok elültével nem szűntettek meg, hanem tovább emelték, s így az adóvá vált. Alapvetően Athén jóléte a gazdaság virágzásán nyugodott. A mezőgazdaság tovább fejlődött, gabona helyett szőlőt, olajbogyót, gyümölcsöket, zöldségféléket termesztettek. Az iparban is jelentős fejlődés volt tapasztalható, virágzott a kerámia, a fémipar, a hajóépítés, az építészet külön iparággá vált. Teret hódított a rabszolgamunka alkalmazása műhelyekben, bányákban. A legjobban fejlődő ágazat a kereskedelem volt. Athén lakosságának közel fele a virágkorban is a polgárjoggal rendelkezők és családtagjaik közül került ki. A jogi egyenlőség létrejött a polgárok között, a vagyoni különbség azonban nőni kezdett. Ez elsősorban a rabszolgamunka előretörésének a következménye, de a szabadok is munkához jutottak, s a rabszolgáknak lehetőségük volt arra, hogy megválthassák magukat. A különbségeket némiképp enyhítették Periklész intézkedései, a vagyonosokra többletkiadásokat rótt, a szegényeket pedig napidíjakkal támogatta. Ez a viszonylagos vagyoni egyensúly, és a politikai jogok egyenlősége tette lehetővé, hogy az athéni demokrácia 1-2 nemzedék idejére ténylegesen biztosítsa az athéni polgárok egyenlőségét. Minden athéni polgár betölthetett bármilyen tisztséget, akiket a népgyűlés tagjai közül sorsoktak ki. A népgyűlés volt a legfőbb hatalom, évenként 40szer ülésezett, és szavazással döntöttek. A demokrácia egy másik fontos intézménye az ötszázak tanácsa volt, phülénként 50-50 képviselő volt a tagja, ellenőrizte a törvények betartását, felügyelte a pézügyeket, törvényjavaslatokat hozott. A sztratégoszokat választották, a népgyűlésben résztvevők fizetést kaptak. Létrehozták a héliaiát (esküdtbíróságot), tagjait sorsolással választották, hatszáz tagja volt. Ezen kívül volt még 9 arkhón, 10 thamiász (pénzügy), és piacfelügyelők. A megnövekedett állami jövedelmekből hatalmas építkezéseket valósítottak meg. A perzsa háborúk során elpusztított Athént a korábbinál nagyobb és díszesebb épületekkel ékesítették fel. Létrejött a thimpanon, az Akropoliszt megépítették, oszlopok fölött fríz volt található domborművekkel. A Parthenon volt a legnagyobb, a Niké templom a legkisebb. A szobrászatban tért hódított az eszményített ábrázolás, és a mozgások előtérbe helyezése. Virágzott a színházi élet, és 4 évenként Olümpiai játékokat rendeztek.

Csaták:

gaugamélai

isszoszi

granikoszi