Szükségem volna 1 dolgozatra vagy forrásra ahonnan lehet inspirálódni. Ki tud segíteni?

"Madách Évájában is meg van az örök női: a kíváncsiság, hiúság, könnyen hevülés, Madách is ismeri és ecseteli a nő hibáit és bűneit is, de az ő finom interpretálásán keresztül mindezek a hibák és bűnök eltörpülnek amellett a fontos szerep mellett, amit a nő a férfi életében betölt.

A második színben az emberpár a paradicsomban élvezi az édes, a s ép, a gyermekded életet.

Már itt is kibontakozik Éva nőiessége, kéri Ádámot, hajoljon keblére, hogy legyezhesse, hisz őt "létre is csak Ádám hő vágya hozta." Ádám azt feleli Évának:

Mi volnék én, ha mint visszhang s virágban

Benned szebb létre nem feselne létem,

Melyben saját magam szerethetem?

De megjelenik Lucifer ki hogy az emberpárt megronthassa, először a női hiúságot hozza rezgésbe:

"Óh megállj kecses hölgy,

Engedd egy percre, hogy csodáljalak."

S mikor Éva megáll és felbátorodik, Lucifer magában ekkép bölcselkedik:

E mintakép miljószor újuland meg.

Lucifer Ádám és Évába csepegteti a lázadás mérgét, nagy dolgokat mond az emberpárnak, melybe Ádám beleszédül, de Éva lelkesül a szép és új tanért, hisz a női lélek sokkal fogékonyabb.

A női természetnek megfelelően először Éva szakít a tiltott gyümölcsből, hogy örökké ifjak maradjanak, s mikor a Cherub kiűzi őket a paradicsomból, akkor először megint csak. Éva esik kétségbe, miként az életben is először a nő csügged el, de csüggedése előbb oszlik szét, mint a férfié.

A harmadik színben Éva nőiségének megfelelően az otthont akarja kedvessé, széppé tenni, hogy a vesztett édent maguk közé varázsolja. Ébredezik már benne, ha még csak sejtelemként is, az anyaság büszke és boldog érzése is.

Amikor Ádám követeli Lucifertől, hogy ne hitegesse tovább, tárja fel a lét titkait, mint megfogadta, Évát nem a nagy kérdések izgatják, arra kíváncsi, hogy a sok újulásban nem lankad-e el, nem veszít-e bája.

Az egyiptomi jelenetben Éva fájdalmas sikoltással borul rabszolga férjére, hogy testével fogjon fel minden csapást, csupa finomság, gyöngédség, részvéttel kérdezi férjét, fáj-e nagyon vére csurgása? Kéri ne hagyja el, mert ki fogja őt szeretni, s mikor a Fáraó a trón pamlagára hívja őt, Éva kis időt kér, arra kéri a Fáraót, ne irigyelje az első percben könnyét a halottól.

Az adott helyzetben nő nemesebben, méltóbban nem viselkedhetik.

Éva később megtanítja Ádámot a jajt hallani. Nem a nő magasztos hívatása-e, hogy férjében a nemesebb érzéseket felébressze?

Majd kéri Ádámot, ne törődjön a dicsőséggel, szeresse őt, ez mindenért kárpótolja, s midőn Ádám elhagyja szerelmét, a trónt, mindent, Éva biztosítja, hogy ha tört reménnyel megjön, szív szűjén menhelyet talál.

Hány férfi talál menhelyet az élet küzdelmei közben szerzett sebek után családi tűzhelyénél, felesége oldala melletti!

Amennyire emberi Éva alakja, annyira nemes, annyira finom.

Az athéni jelenetben Éva a közélet büszke asszonya ként, mint Miltiadesz felesége jelenik meg. Fáj neki férje távolléte, de hazafias büszkesége erősebb, mint szerelme, büszkén vallja, hogy férje úgy tett, mint kell férfiúnak. Félti urát a nagyravágyástól, nem habozik kijelenteni, hogyha Miltiadesz megcsalhatná a szent hazát, megátkozná át.

Szembeszáll a nép hangulattal, mely férjét árulónak tartja, de mikor azt a koholt hírt hallja, hogy férje, mint ellen, a kapuk előtt sereggel áll, keserűen jelenti ki, hogy fájt neki a népítélet, de még jobban fáj, hogy férje igazolta azt. Félti ura becsületét, jó nevét, nem tud örülni ura jöttének, kérdőre vonja, miért jött hadsereg élén, s mikor Miltiadesz bajnoktársait elbocsájtja, boldogan kiált fel: nincs boldogabb nő, mint ő.

Mesteri vonás, mikor a kis Kimon, Miltiadesz fia kijelenti, ő jól tudta: amit atyja tesz, az jól van téve; édesanyja pirulva kéri fiát: ne szégyenítse meg, ezt a hitvesnek jobban kellett volna tudni.

Néhány szóval igazán tökéletes jellemzés! Éva hamar bűnhődik büszkeségéért és kétkedéséért, s Madách így pompásan örökíti meg a női kedély hírtelen hangulatváltozását.

Éva hallja, hogy urát most, hogy seregét elbocsátotta, ismét árulónak mondja a tömeg, ő tesz szemrehányást, miért oszlatta fel a hadsereget, miért nem gyújtja fel a bűnbarlangot, bátran védi urát a tömeggel szemben, mely csak láncot érdemel, az a nő joga - hirdeti - védje urát, még ha bűnös is.

A római jelenetben. Madách az általános tobzódás közben Évával mondatja el azt az igazságot, hogy legédesebb percünkbe is vegyül egy cseppje a mondhatlan fájdalomnak, s kétségtelen, hogy ezt a nő még jobban érzi, mint a' férfi.

Éva még az általános romlottság közepette is nemes, mind között a legnemesebb, messze múltba szállva, fél-álomban lelkének nagy és nemes hívatásáról mereng, s midőn Ádám kérdezi, miért van itt, hol a halál az örömet kiölte, Éva nemes öntudattal mondja: helyem ott van a férfi oldalán.

A konstantinápolyi jelenetben Évát a zárda fala, s esküvése elzárja attól, hogy Ádámot meghallgathassa, s Madách tanulságúl arra tanít bennünket, mely a költemény alapeszméjéűl tekinthető, hogy a férfi ne tekintse a nőt állati vágyának eszközéül, se oltárra ne helyezze, míg terméketlen csókja hervad el, hanem tekintse és - becsülje nőűl, nőhivatása megjelölt körében.

Madách a nyolcadik színben Müller Borbálának, Keppler nejének alakjában hűtlen feleségét örökítette meg.

Kétségtelen, hogy az egész műben itt a legellenszenvesebb a nő, mert megcsalja férjét, csak mint szegényről, betegről beszél, róla, s egyidejűleg pénzért ostromolja, szemére veti alacsony származását."

Folytatás itt:

[link]