Mit írnátok erről: "Az írástudók árulása: Az értelmiség felelőssége"?

Kedves "Elkeseredett" diákok!

Vagy húsz éve (Akkor még aktuális volt ez a kérdés.) magam is írtam, néhány kis szösszenetet a számotokra megadott témában. Ezeket sok más, hasonló írással együtt megtalálhatjátok a Világ Hálón, ha rákerestek az

<< írástudók >> címszóra.

Hogy szabad-e őket felhasználni?

Saját gondolataitokként természetesen nem.

Viszont vannak bizonyos szabályok, amelyek betartásával mégis igen a válasz.

Ezeket tanárotok, nagybecsű kollégám (A neve most teljesen mindegy.) úgy tűnik elmulasztotta

számotokra elmagyarázni.

Lehet, hogy a dolgozat megadott terjedelme csupán egy oldal, de mellékletként akár a teljes Kongresszusi Könyvtárat is tartalmazhatja szóról-szóra, ha az a témához illeszkedik.

Ha idegen anyagot vesztek át, akkor írásotok végén kötelezően lennie kell, egy a felhasznált szakirodalmat tartalmazó, világosan elkülönülő résznek az alábbiak szerint.

Nyomtatott dokumentum esetén:

- Szerző(k) vagy szerkesztő(k),

- Az anyag címe (esetleg ISBN azonosítója),

- A kiadás helye,

- A kiadó neve,

- A kiadás évszáma.

Interneten talált anyag esetén:

- Szerző(k) vagy szerkesztő(k),

- Az írásmű címe,

- A letöltési cím (URL)

- A letöltés pontos dátuma.

Ez a jogszerű és egyben etikus módszer, ami nem sért bennünket szerzőket, ugyanakkor a ti munkátok értékéből sem von le semmit.

Hogy egy (szakmailag erősen kifogásolható módon), hiányosan megfogalmazott feladat esetében Ti, diákok korunk könyvtárához, az Internethez fordultok segítségért, az véleményem szerint egyáltalán nem elítélendő, hanem inkább dicséretes. Hiszen már ez is egyfajta kutatói munka, amivel számos esetben mi "komoly felnőttek" szoktunk élni. A tanításmódszertan területén ugyanezt a tevékenységet tudnám javasolni oktatótoknak is, mivel úgy tűnik e téren az ő tudása is számos fehér folttal "dicsekedhet".

Elnézést kérek, ha untattalak volna bennetek!

Tisztelettel!

Dr. Cs.I.