Valaki elmondaná a Rákóczi szabadságharc fordulópontjait, mert semmit nem értek belőle?

A kuruc hadsereg legénységét fôleg a nem nemesi rétegekbôl származó katonák alkották. A tisztikar viszont kevés kivétellel a nemesek közül került ki. Rákóczi megszervezte és biztosította a sereg ellátását hadianyaggal és ruházattal.

[link]

nemzetkozi-korulmenyei/

[link]

Rákóczi az ősz elejére felszabadította a Tiszántúlt. Győzelmei hatására megindult táborába a vármegyei köznemesség, majd a főnemesség: a szabadságharc a nemesség és a jobbágyság összefogásával országos méretűvé teljesedett ki. A kuruc támadás a Felvidék és a déli részek birtokbavételével folytatódott. Csak a francia előrenyomulás megtorpanásán múlott, hogy a Habsburg-ellenes erők nem egyesülhettek. (A kurucok már 1703 decemberében Bécs alatt voltak.)

Fordulópontok

1704: Rákóczit erdélyi fejedelemnek választják Gyulafehérváron

1705: Széchenyi országgyűlés: Rákóczit kinevezik vezérlő fejedelemnek. A szenátus tagja 24 fős lett. Az államforma rendi konföderáció(világi és egyházi rendek szövetsége).A külpolitika ügyekre kancelláriát hoztak létre,aminek az élén Ráday Pál volt. A hadsereg ellátására létrehozták a Gazdasági Tanácsot. Elrendelték, hogy aki már egyszer fegyvert fogott a szabadságharcban, az a háború végéig köteles katonai szolgálatot teljesíteni, ami komoly feszültséget okozott az önkéntes hadsereg köreiben. Rendezték a különböző felekezetek egymás közötti vitáit, döntést hozva a templomok hovatartozásáról, és megbízták Rákóczit és a Szenátust, hogy béketárgyalásokat folytasson. Ezek miatt az állam erősen központosított lett.

1707: Ónodi országgyűlés: A kialakult helyzet megoldására Rákóczi országgyűlést hirdetett 1707. május 1-jére, az Ónod határában lévő mezőre. Az országgyűlésnek három lényeges programpontja volt: a gazdasági nehézségek leküzdése, a hadsereg és államszervezet megerősítése és – egyelőre titokban tartott programként – a Habsburg-ház trónfosztása. Rákóczi 1707. május 13-án személyesen terjesztette a gyűlés elé a Habsburgok trónfosztásáról szóló törvényjavaslatot. Bercsényi Miklós támogató beszéde a híres „Eb ura a fakó! József nem királyunk!” – felkiáltással végződött. Ezzel kimondták az első detronizációt. A kuruc állam nemzetközi elismertetése után, megvalósulni látszott az önálló magyar állam visszaállításának lehetősége. Az egyre romló hadi helyzeten az sem segíthetett, hogy a gyűlés bevezette a közteherviselést (nemeseknek a jövedelem után), és a parasztok lelkesedését sem fokozta, hogy hivatalosan is hajdúszabadságot ígértek a katonáskodóknak. Az ónodi országgyűlés a trónfosztással egy időben kimondta az interregnumot („országunkat király nélkül lenni jelentjük”) és megbízta Rákóczit a királyjelöléssel. Rákóczi a bajor fejedelemnek ajánlotta fel a trónt, de Miksa Emánuel bajor választófejedelem visszautasította (1708). A másik komolyan szóba kerülő jelölt Frigyes Vilmos porosz trónörökös volt, Poroszország azonban tagja volt a Bourbon-ellenes Hágai szövetségnek, így Frigyes nem fogadhatta el nyíltan a magyar koronát.

1708: Sárospataki gyűlés: A harcokban végig kitartott jobbágyok felszabadulnak (hajdúszabadság).

Lezáró béke:

1711:Szatmári béke a majtényi síkon. Hűségeskü letétele után közkegyelem (amnesztia). Birtokait mindenki megtarthatja. A szabad vallásgyakorlat megmarad. Az országgyűlés újra összeülhet és törvénykezhet az uralkodóval együtt. Az idegen intézményeket felszámolták. Rendi alkotmány helyreáll. A jobbágyi sérelmeket sem rendezték, mindazonáltal elmondható, hogy a szatmári béke hatására Magyarország megmaradt rendi dualizmusban a királlyal, azaz megőrizhette viszonylagos függetlenségét. Másik nézőpontból azonban a szatmári béke pontosan azokat a rendi kiváltságokat állította vissza, amelyeket Rákóczi állama eltörölni igyekezett, és ezzel meghiúsított egy modern társadalomszerkezetre való törekvést. Magyarország erősen betagozódik a Habsburg birodalomba, de nem jut az örökös tartományok sorsára.

A béke Rákóczira nézve a körülményekhez képest viszonylag kedvező volt. Kegyelmet biztosítottak neki, ha három héten belül leteszi a hűségesküt. Ha nem akarna az országban maradni, a hűségeskü letétele után Lengyelországba távozhat. Ő azonban ezt nem fogadta el. Nemzetközi biztosíték hiányában nem bízott az ígéretek teljesítésében, és nem is tartotta érvényesnek a szerződést, amelyet Pálffy I. József császár április 17-én bekövetkezett halála után, tehát a tőle nyert hatalom megszűntével kötött meg. Így aztán, míg ő Franciaországban majd az Oszmán Birodalomban keresett menedéket, birtokait felosztották az udvar hű nemesség körében.