Történelem. Valaki segítene?

A 17. században az európai nagyhatalmak átmeneti meggyengülése miatt Hollandia tengeri nagyhatalommá válhatott, ez volt a Holland aranykor. A 17. század a sikerek kora volt, és ezt az alapozta meg, hogy Hollandia lett az atlanti és a balti kereskedelem találkozópontja, majd ezt kihasználva Európa pénzügyi központja. Sok közgazdász szerint Hollandia volt a világ első tőkés országa.

Mezőgazdaság:

A földek szűkössége kikényszerítette a technológia állandó fejlesztését, mind hatékonyabb megoldások kiötlését és bevezetését. Kiemelendő a vetésforgó, ami lehetővé tette, hogy ne kelljen a földeket parlagon pihentetni, hanem az étkezési növények vetése/ültetése közti időszakokban azok regenerálódását takarmánynövények (például pillangósvirágúak) vetésével még gyorsítsák is. Az alacsony terméshozamú, külterjesen művelt gabonafélék helyett mindinkább a lényegesen nagyobb hozzáadott értékű zöldség- és gyümölcstermesztésre, valamint az exportképes kertészetre (ennek egyfajta szimbóluma a tulipánhagyma termesztése) álltak át.

A takarmánynövények termesztése egyúttal lehetővé tette, hogy mindinkább átálljanak az egész éves állattartásra (korábban a legtöbb állatot ősszel levágták).

Az egész országban általánossá vált a trágyázás, az öntözés és a belterjes állattartás (istállózás). Elkezdték gépesíteni a mezőgazdaságot; ennek fontos lépcsője a cséplőgép feltalálása (1636).

A szél energiáját nemcsak a malmokban használták fel, hanem vízátemelésre, a vizek elvezetésére is; így alakult ki a jellegzetes, „szélmalmos” holland táj. A csatornarendszert nemcsak a vizek elvezetésére használták, hanem a mezőgazdasági termékek szállítására is.

Ezek együttes eredményeként:

* a kor Európájában szokatlan módon nemcsak a városi, de a vidéki lakosság életszínvonala is nőtt;

* a parasztok (máshol egyre inkább lenézett) munkáját továbbra is megbecsülték.

Az ipari fejlődés hajtóereje a mezőgazdaság terméktöbblete és ezzel a fizetőképes kereslet megjelenése volt. A mezőgazdasági gépipar és az élelmiszeripar után a luxuscikkek gyártása futott fel különösen erőteljesen. A sajátos „hollandikumok”:

* agyagpipa,

* fajansz,

* sajt stb.

egész Európába eljutottak. Amszterdam lett a drágakőcsiszolás világközpontja. Az egyéb iparágak fejlődését azonban éppen a holland gazdaság (és gazdagság) fő motorjává vált közvetítő kereskedelem dominanciája akadályozta.

Kereskedelem: Amszterdam lett az újkori Európa leggazdagabb kereskedővárosa; a hollandok „kereskedő néppé” váltak. Ennek hajtóereje a távoli és ezért értékes fűszernövények (bors, szerecsendió stb.) és élvezeti cikkek (tea stb.) kereskedelme volt, majd egyre inkább Hollandia vált az egész világ teherszállítójává — ez a kereskedelmi túlsúly robbantotta ki az angol–holland háborúkat. Alapelvük a szabad kereskedelem volt, ezért hajóik rendszeresen szállítottak árukat a Hollandiával éppen hadban állító országokba is. Ez ellen a vetélytársak protekcionista intézkedésekkel védekeztek; ezek jellegzetes példája az első angol–holland háború előtt kibocsátott Navigation Act.

Tudományok: Jelentős mértékben a Spanyolországból elűzött és letelepült zsidóknak köszönhetően Hollandia egyértelműen a kor vezető tudományos hatalmává vált. Közoktatása messze felülmúlta a többi országét: szinte mindenki tudott írni és olvasni.

Az ország leghíresebb felsőoktatási intézménye a Leideni Egyetem volt, ahol főleg a nyelvtudományt, az államtudományokat és a természetismeretet művelték kiemelkedő színvonalon.

Művészetek: A művészettörténet a 19/20. század fordulójáig afféle elfajzott, a reneszánszénál kisebb értékű, önállótlan művészeti korszaknak tekintette a barokkot. Mivel a protestánsok kitiltották a képeket a templomokból, a művészek megrendelői mindinkább a gazdagok lettek — méghozzá az ország polgári jellegének megfelelően nem annyira az arisztokraták, mint inkább a polgárok. Szükségképpen jelentősen átalakult a művek témaválasztéka: visszaszorultak az egyházi, illetve biblikus motívumok, de jelentősen megnőtt a porték száma, majd valamivel később a mindennapi élet mozzanatait ábrázoló alkotásoké, amelyek főleg a műhelyek, vendégszobák, étkező vagy tanácskozó helyiségek, kocsmák és egyletek falait díszítették. Kialakult és kivirágzott egy új műfaj: a zsánerkép, aminek három legnagyobb mestere Vermeer, Jan Steen és Frans van Mieris volt. A megrendelők és velük a megrendelések tömege rengeteg művész megélhetését biztosította: a században mintegy 3000 holland festő alkotott. Rembrandt mellett számos híres alkotók voltak.

ennyi .. remélem tudtam segíteni :D