Mi a különbség a beszédhang és a fonéma között?

Ez a téma nem betűkről/írásról szól, a helyesírás csak megegyezésen alapuló konvenció.

A beszédhang az, amit fizikailag kiejtesz, a fonéma pedig egy elvont, absztrakt fogalom ami mögötte van.

Pl. mondd ki a magyar [R] hangot. Aztán gondolj, hogy az angolban milyen a [R], biztos tudod hogy egy kicsit más. Vagy a francia [R], ami meg olyan raccsolós. Ezek mint különböző beszédhangok, de ugyanazt az /R/ fonémát testesítik meg.

"Jó ezt kimásoltad valahonnan." Na ezen jót röhögtem. Nem másoltam sehonnan, de ha úgy tűnt, dicséretnek veszem. Ezek igen elméleti dolgok sajnos, nem fogsz egyszerűbb magyarázatot találni. Olvasd el többször amit írtam és használd az agyad.

Nem, nem mondhatod a fonémára hogy betű, ezzel kezdtem.

Elöljáróban, vedd figyelembre a jelöléseket: a fonémákat // közé, a beszédhangokat [] közé zárjuk az átírásban.

A magyar írás alapvetően fonémákat jelöl, ezért valóban nem könnyű a magyaron keresztül rávilágítani a betűk és a fonémák közti különbségre.

Vegyünk inkább egy angol szót: tree. Ez három fonémából áll: /trí/, és a hagyományos kiejtése a [trí] beszédhangokkal történik. Azonban az [r] előtti /t/ nagyon gyakran [cs]-nek hangzik, ezért ez a szó tényleges beszédhangokkal kiejtve gyakran valójában [csrí] lesz. Ennek az eltérésnek a beszélők általában nincsenek is tudatában, ők a tree szó elején álló hangot /t/-nek fogják fel, függetlenül attól, hogy [t]-nek vagy [cs]-nek ejtik/hallják-e. Az írástól meg végképp függetlenül.

A fonéma tehát a szó jelentéséhez kapcsolódik, más szóval: jelentés-megkülönböztető képessége van. Hiszen mást jelent a /frí/ (free) és a /trí/ – a /f/ és a /t/ tehát külön fonémák; de a [trí] és a [csrí] ugyanannak a szónak két eltérő megnyilvánulása, melyek nyilván ugyanazt jelentik, itt tehát a [t] és a [cs] beszédhangok ugyanannak a /t/ fonémának a megnyilvánulásai.

Ettől még persze létezik az angolban a /cs/ fonéma önállóan is, az azonban soha nem fordul elő /r/ előtt, így a [csr] hangsor nem lehet a /csr/ fonémasor megvalósulása, csak a /tr/-é.

A fonéma tehát csak a fejünkben létezik (ezért absztrakt, azaz elvont), és amikor azt "kiejtjük", az valamilyen beszédhangként kel életre.