Mi a különbség a boglya és a kazal között?

boglya – ‘kupola alakú, embermagasságú szénarakás ‘; ‘ilyen alakú kemence’: boglyakemence.

kazal – ‘hosszúkás, magas széna- vagy szalmarakás’.

Az utóbbi szlovák eredetű szó.

Régi szótár szerint:

[kazal]

összehalmozott valami, különösen oly rakásba halmozott gabona, takarmány stb. u. m. széna, szalma, mely hosszasan nyúlik el, vagyis melynek négyszögletesen, nem gömbölyüen felnyúló alakja van. Ez utóbbi alakú rakomány neve boglya.

[boglya] (bagla, baglya)

Gömbölyded dereku s csúcsosan végződő kupaczba rakott széna, szalma, stb. a petrenczénél nagyobb, mert több petrenczéből kerül egy baglya, ellenben a hosszukás alaku kazalnál rendesen kisebb, ámbár vannak hatvan, sőt több szekér szénát is magokban foglaló baglyák, melyeket a majorságokban szoktak rakni.

Méretben van különbség. A mezőn boglyák vannak, a majosrban kazlak.

A sok helyen volt olyan, hogy a kazlakat a mezőn rakták, mert a faluban nem volt nekik elég hely.

SZÉNABOGLYA

A mi vidékünkön a boglyát széna-halmokra szokták használni, mégpedig akkor, amikor a mezőn a zöld füvet lekaszálják és ekkor "rendekbe" kerül a frissen kaszált fű. Ilyen sorokban hagyják a füvet megszáradni. Pár nap alatt meg is szárad, közben a gazdák a száradó füvet naponta villával átforgatják, ezáltal egyenletesen szárad. Amikor teljesen megszárad, akkor már szénának nevezzük, és ez értékes takarmány főképp a háziállatok téli etetésére. A gazdák nagyon óvják a kész szénát az időjárás viszontagságaitól, ezért minél előbb összerakják villával kisebb halmokba kézi erővel. Az ilyen halmokat pár lépés villázással rakják össze, és ezt nevezik nálunk szénaboglyának. A szénaboglya nem nagy, csak amennyit pár lépéses kézi villázással össze lehet halmozni. Egy lekaszált területen több szénaboglya szokott lenni. A szénaboglyák csak átmenetileg maradnak a mezőn, mert a kis méretük miatt könnyen beáznak eső esetén. A gazdák a lehető legrövidebb időn belül beszállítják a gazdasági területre, ahol kazalba rakják. Egy szénakazal összerakása komoly szakértelmet igényel, ugyanis a szénakazal a belsejében melegszik, és nem is kicsit. Képes öngyulladásra. Ezért a járatokat hagynak a kazalban, hogy a keletkező hő távozni tudjon. Létezik egy olyan hőmérő egy rúd végén, melyet a szénakazalba szúrnak be, hogy a belső hőmérsékletet megmérjék.