Hogy vegyem rá az unokaöcsémet, hogy elolvassa a kötelező olvasmányát?

Jaj, ne a filmet töltsd le, az mindig rövidített változata egy regénynek.

Az én kisfiam (10 éves), remek eszű gyerek, csak sajna van egy apró diszlexiája vagy micsodája, és emiatt borzasztóan utál olvasni... Az olvasás hatalmas nagy koncentrációt igényel tőle (nem lelazítja, mint más gyereket), s ezért nem is csodálom, hogy utálja.

Hangoskönyvet töltöttem le neki, és meg kell mondjam, nagyon bevált a dolog.

Persze a hangoskönyv nem helyettesíti az olvasást, de szerintem arra nagyon megfelel, hogy megszerettesse a gyerekekkel a regényeket. Szerintem most az egyszer megengedhető egy kis "csalás", olvass Te neki, vagy töltsd le a hangoskönyvet, vagy talán az lenne a legjobb, ha felváltva csinálnátok, mint mi az első kötelező olvasmánnyal -kicsit ő olvas, aztán kicsit te, így, felváltva. Jobban fogja élvezni.

Amúgy meg sokszor az a baj, hogy a gyerekek olvasnak ugyan, de nem értik, valójában mit is olvastak - ezért is jobb a közös olvasás, mert egy-egy fejezet végén átbeszélhetitek a történéseket. És ha mindent megértett, izgatottabban fogja várni a folytatást.

Ha jól emlékszem, láttam a VUK-ot hangoskönyvben.

2. vagyok megint.

Első válaszolóval nem egészen értek egyet abban, hogy a kölelező olvasmányban nem az olvasás a lényeg. Persze a történet is fontos, meg az általános műveltség megszerzése.

De szerintem az olvasás fejlesztése is célja a tanároknak, hiszen a jó olvasási készségen a későbbi tanulmányok sikeressége múlik. Nem? Aki nem tanul meg jól olvasni, később nagyon nehezen fogja megtanulni a töri leckéket.

Én szeretek olvasni, bármit, ami érdekel, gyerekként is ugyanúgy volt. Csak a kötelezők nem érdekeltek, van egy saját véleményem az irodalomról és az írókról, nem írom le, nehogy megbántsak valakit. :D

Szóval jó ötlet a hangos könyv, a közös olvasás, akármi, csak legyetek túl rajta.

Meg tudja szeretni az olvasást más szövegeken keresztül is, nem kell aggódni emiatt. Sőt, ha lehetőséget kap érdeklődésének megfelelően olvasni, akkor rá fogja venni magát arra, hogy egy kevésbé érdekes kötelező olvasmányt is kezébe vegyen. Nálam ez a tapasztalt.

A lényeg, amit én nem szerettem gyerekkoromban, hogy nagyon sznob módon követelőzve, megvetően, kényszerítve állt hozzá a környezetem (tanárok, szülők) a kérdéshez, és szűklátókörűen azt hajtogatták, hogy csak olvassak és alternatív módszereket megvetették - más kérdés, hogy sikerült áthidalni később a problémát, és ők is belátták, hogy ha engednek a személyes döntésnek és akaratnak, akkor pozitív lesz a végeredmény komprumisszumok árán.

A gyerek fejlődése hadd történjen kreatív módon, mert ha kiöljük belőle a kreativitásra való készséget, és szűk keretek közé akarjuk szorítani, akkor nem lesz képes önálló döntéseket hozni. (Nyilván szükség van a nevelés során korlátokra és szabályozásra, de az egy másik helyzet!)