12,25-ös pH-ból hogy kell kiszámolni a H+ koncentrációt?

pH = –lg[H+]

pOH = –lg[OH–]

pH + pOH = 14

A savasság mértéke - hidrogénion-koncentráció

Jól ismert tény, hogy az enzimatikus hasítás mértéke - más tényezõk mellett - a felhasznált oldat savasságának, illetve lúgosságának fokától függ. Általában - sõt valójában minden esetben - ezt a mértéket az enzimatikus folyamatok esetében az oldathoz adott sav, illetve bázis teljes mennyiségébõl számítjuk ki, és azzal is fejezzük ki. Nem szoktak figyelmet fordítani az alkalmazott savak, illetve bázisok disszociációs állandójára, s még ritkábban veszik fontolóra, hogy az oldatok meg is köthetik ezeket az anyagokat.

Kétségen felül áll, hogy ezekben az esetekben alkalmazhatók az oldatok természetére vonatkozó, az elektrolitikus disszociáció Arrhenius-féle elméletében kifejtett elvek. Ha pl. pepszines hasítást hajtunk végre 0,1 normál sósavas oldatban, ahol a 0,1 N jelölés a teljes sósav-tartalomra vonatkozik, nemigen tévedhetünk, ha figyelembe vesszük, hogy a 0,1 N sósav nincs teljesen disszociálva, ezért az "aktuális savassági fokot" ésszerûbb lenne a hidrogénion-koncentrációval megadni, s ez ebben az esetben valamivel kisebb, mint 0,1 N. Ugyanígy azt is figyelembe kell vennünk, hogy a sók, például a foszfátok oldata milyen kicserélõdést mutat a sósavoldattal, s azt is, hogy milyen és mennyi egyéb, a hidrogénion-koncentrációt befolyásolni képes anyagot tartalmaz az oldat; a vizsgált esetben arról sem feledkezhetünk meg, hogy szubsztrát, esetünkben egy megfelelõ protein, szintén meg tud kötni savakat. Mivel az oldat hidrogénion-koncentrációja csupán a jelen lévõ disszociált szabad sav mennyiségétõl függ, a proteinhez kötõdõ sav mennyisége pedig a fehérje természetétõl és mennyiségétõl, könnyen belátható, hogy két oldat estében, melyek egyike 1 g, míg a másika 5 g proteint tartalmaz 100 cm3 0,1N sósavban, s amelyeknek igy következésképppen az általánosan használt kifejezésmód szerint azonos a savassági fokuk, jelentõsen különbözik az "aktuális savassági fokuk", azaz a hidrogénion-koncentrációjuk.

A savassági foknak és a hidrogénion-koncentrációnak a pepszines hasítás estében kifejtett fenti elvei valamennyi enzimatikus folyamatra érvényesek. Azért választottam a pepszines hasítást példaként, mivel e folyamat magasabb hidrogénion-koncentrációnál megy a legjobban, ezért a viszonyok itt tisztábbak, és bizonyos mértékben már ismertek is. Mindazonáltal ugyane megfontolások nyilvánvalóan alkalmazhatók a legelõnyösebben gyengén savas, semleges, illetve bázikus oldatokban viselkedõ enzimek esetében is. E cikk késõbbi részében példákat fogunk bemutatni a hidrogénion-koncentráció jelentõségére egyéb enzimatikus folyamatokban; látni fogjuk, hogy a hatás azonos a pepszines hasításnál tapasztaltakkal, csak a számításba vett hidrogénion-koncentráció nagyságrendje különbözõ az egyes esetekben.