A. Tömörítse egy bővített mondatba a szöveg témáját! b. Írjon ki hat ellentétet a szövegből! c. Mi a szöveg kommunikációs funkciója? Támassza alá három példával válaszát!

Az utazás szememben előbb-utóbb az élet jelképévé magasodik. Elindulunk valahová, s megérkezünk. Mi a végcél? Ennek is többnyire oly kevés értelme van, mint az élet végcéljának.

Vizsgálják útlevelünket. Velem egy szakaszban utazik egy svéd posztókereskedő, egy dán vendéglős meg egy német cigarettagyáros. A hivatalnok bólintva tudomásul veszi foglalkozásukat. Útlevelemben a foglalkozás rovatban ez áll: író. Egy kis lámpalázat érzek. Eltűnődöm, vajon „foglalkozás” lehet-e ez, alkothatja-e egy élet tartalmát, nem megcsúfolása-e az emberek gyakorlati igényének? Eleinte kétkedem. A posztókereskedő posztót szállít, a vendéglős ebédet, vacsorát szolgáltat az éheseknek, a cigarettagyáros pedig keserű mérget, mely nélkül még keserűbb volna itteni vándorlásunk. Mindegyik portékája kézzelfogható valami. Igen ám, de maga az élet nem az. Hiába van kitűnő posztóruhánk, sokszor elviselhetetlenül érezzük magunkat benne, [...], az ebéd és vacsora is csak jelenség, s a cigarettából füst és hamu lesz. Egyszerre úgy rémlik, hogy az én foglalkozásom, mely csak szemlélődik és figyel és tépelődik, a leginkább életszerű, leginkább megfelel az élet rejtélyes mivoltának, ezért voltaképpen a legcélszerűbb mesterség ezen a földön.

A hivatalnok sem talál benne semmi kivetnivalót vagy csodálatosat, mert bólint, s tudomásul veszi ezt is. (Kosztolányi Dezső: Foglalkozásunk)