7. Tatjana mint pétervári hercegnő: a) milyennek látják őt mások? 8. b) milyennek látja ő régi és új önmagát? 9. Kinek és mikor beszél erről?

Tatjána is alaptípus, a hagyományok ellen fellázadó, önmagát vállaló eszményített orosz nő. Szíve tele érzékenységgel, líraisággal, némi pátosszal, de képes uralkodni önmagán, felülemelkedni érzésein. Tolsztoj nőalakjaiban ismerünk majd Tatjána vonásaira. A történet elején Tatjána nem több, mint korának jellegzetes orosz vidéki kisasszonya. Szentimentális regényeket olvas, s olvasmányainak hőseiből megteremti a maga férfiideálját. Komikus és tragikus is egyszerre, hogy éppen Anyeginben véli felfedezni eszményét. Anyegin visszautasítása, modortalansága miatt „egy világ omlik össze benne”. Tatjána azonban képes felülemelkedni a sértésen, s álmaiból kijózanodva alkalmazkodik a való világ törvényeihez, szokásaihoz. Férjhez menetele menekülés a vidéki élet provincializmusából. Józan kompromisszumot kötött, s megfelel az elvárásoknak. Mindezt azonban úgy képes megtenni, hogy megőrzi önmagát, belső világát el tudja választani társadalmi énjétől. Elutasító válasza konvencionálisnak tűnik, de ismételten megvallott szerelme („Szeretem önt, mit is tagadjam?”) bizonyítja e kettősséget. Ezért válhatott a modern női individuum példaszerű alakjává.

Zöld kézzel köszönd meg.