Mi lehet annak az oka, hogy egy egyetemista nem tanul?

A kérdésben a válasz:"nem képes önállóan leülni tanulni." Az egyetem pedig részben erről szól. Nekem is több csoporttársam bukott ki, mert nem tud önállóan tanulni, pedig többet tudtak, mint én.

Nem tudom, lehet, hogy valaki itt majd megmondja a tutit, de nem mindenkinek való az egyetem.

Lusta és motiválatlan. Amúgy ki finanszírozza az egyetemet? Dolgozik valamit? Külön él, vagy szülőkkel?

Lehet, hogy tök jól elvan magának. Elkezd valamit ami szimpi, ül a mamahotelben, van csaja is aki néha babusgatja és ápolgatja a lelkét ha megint nem sikerül valami.

szerintem a legfontosabb hogy mondja fel magának az anyagot, és akkor menjen tovább ha azt már eltudja mondani

majd veszi a következő anyagot, és azt összemondja az előzővel

aztán megint ezt.. addig amíg az egészet nem tudja

számolásoknál meg gyakorolni kell orrvérzésig

Lehet, hogy depressziós.

Lehet, hogy nem érdekli, amit tanul; csak tengődik/sodródik, nem tudja, mit akar.

Fáradt lelkileg, nagyon megterhelő neki ez az élet (vagy akár korábbi életek is esetleg még hozzáadódva amit cipel, hogy lehet nagyon öreg lélek), lehet, hogy nagyon nehezen viseli el a Világ dolgait, pl lehet, hogy nem is érti, hogy miért kell ez; hogy napi 8 óra robotolás, és akkor utána meg nincs is jutalom, pl nyaralás, hanem csak éppen kijönnek az emberek a hónapban. Nem bírja értelmezni a Világot; reménytelennek, kilátástalannak találhatja.

Lehet szal amúgy, hogy megcsömörlött a Világ dolgaitól, és akkor ezzel visszamutatnék megint a depresszióra.

Lehet, hogy nincs reménye.

Meg még lehet az is, hogy szal tényleg nem tudja, hova kapjon, mert annyira elnyomta a belső hangját a külvilág hatására; lehet, hogy szal van benne egy ilyen nagyáramú, vagy hogy mondjam, ilyen megfelelési kényszer; és lehet, hogy már hozzászokott ahhoz, hogy mások mondják meg, írják elő, hogy mit csináljon, h milyen képzésre járjon; csak közben láthatja is esetleg, hogy ez nem megy neki; és akkor mégjobban belefárad; elkedvtelenedik;

Vagy pl lehet még az is az oka; hogy pontosan, hogy annyira akarja, hogy annyira rástresszel, hogy 300%-ot akar teljesíteni; mert azt hiszi 100-nak; tehát, hogy túl sokat vár, túl sokat akar magától; nagyon magasak az elvárásai magával szemben, és akkor ezért így mindig halogatja. Meghogy tényleg, nagyon oda akarja tenni magát a dolgozatban, a dolgozatíráskor/ba; csak már annyira meg akarja mutatni, hogy ő 'mit tud', meg 'mennyire tud'; hogy szal ja; ő nem képes rászánni magát emiatt; mert túl magas követelményt állít maga elé. Pontosan azért, mert nagyon megakarja mutatni, nagyon lehengerlő teljesítményt akar nyújtani, és akkor így nem bírja rávenni magát; meg ehhez pl van, akinek sokat kell hangolódni; van, akinek mindenhez; és akkor ővele az a baj; hogy ő tul sokáig halogatja , taszigálja. Nem dönti el, hogy a tananyag mennyisége függvényében legkésőbb mikor kell elkezdenie megtanulni. És akkor neki ez így szétcsúszik. Végül elmegy a vizsgára úgy, hogy nem tud semmit. Lehet, hogy az órán meg pl elkalandozott, ott se figyelt. Lehet az is, hogy ne m direkt kalandozott el. De lehet az is, hogy nincs reménye, és már hagyta. Vagy nem figyelt, mert azt gondolta, hogy a jegyzetből majd megtanulja; csak azt meg addig halogatta, tologatta, odázta, amíg kicsúszott az időből, de annyira már igazából talán nem is érdekelte.

Meg pl hogy belevan fásulva ebbe az egészbe; kicsit el kéne mennie nyaralni, kikapcsolódni, sétálgatni, hogy feltöltődjön, és kitalálja ; hogy a Világtól mit akar; hogy kitalálja, megérezze azt, hogy miben tudna kiteljesedni, boldog lenni. Ami pont neki való, hogy hol van a helye a Világban.

Nincs motivációja. Biztosan érdekli a szak, amin most van?

Én is 2 szakot "próbáltam", gyakorlatilag 0 erőfeszítéssel bekerültem (az egyik nyelvszak volt, a másik gazdasági terület). Én is úgy voltam, hogy kell a diploma, jó lesz az, csak épp abszolút nem kötött le a tanulás (nem is érdekelt). És ha valami annyira nem érdekel, akkor azt vizsgaidőszakban sem tanulja meg.

Na a lényeg, azóta megtaláltam az utamat és minden erőmmel azon vagyok, hogy ide bekerüljek. Már a felvételi sem sétagalopp (2 emelttel), de sosem voltam ilyen elszánt a tanulmányaimat illetően.

Az a javaslatom, hogy inkább segíts neki megtalálni, mi az, amit szeretne csinálni. Szerintem az a legnagyobb problémája, hogy még ő sem tudja.

A tanuláshoz meg a könyvtár a leghatékonyabb (nekem legalábbis).