Átélte valaki ezt? Mennyire normális ez?

A szemész orvos aki gyógyít. A pszichológus bölcsész. Itt lezártam ezt az ügyet.

Sose voltál még egyetemen úgy érzem. Hidd el nekem. Eléggé bele lehet fáradni. Iszonyatosan stressz az egész és szinte mindenki megkönnyebbül, ha végzett.

Ugyancsak azt tudom mondani. Ez egy természetes dolog amit a kérdező érez. Nem kell pszichológus.

Amúgy pszichológus helyett ott vannak a barátai, a párja. Sokkal jobb barátokkal, főleg a pároddal megbeszélni ezt és sokkal jobb közérzetet ad az, ha a párod vagy a barataid egyetértenek és segítenek, mint egy pszichológus akinek óránként 10 ezret fizetsz feleslegesen.

Még annyit hozzá tennék arra a részre, hogy bizonytalan vagy a jövőddel kapcsolatban. Ez azért van, mert rossz az oktatás. Erről nem te tehetsz. Szinte alig oktatnak valamit és amit oktatnak annak a 99%-a felesleges anyag és nem fogod használni. Kivétel persze pár szakot pl az orvosit. De egy mérnöki szakon például nem a bsc vagy mscn tanulod meg a szakmát, hanem ott ahol dolgozol. Ott tanulod meg magadtól és a munkatársaktól.

Akik dualis képzésen vannak előnyt élveznek mindenki mással szemben, mert akkor a cégnél is tanulsz olyan dolgokat amiket a suliba sose tudnál. És utána a cégnél szinte biztos, hogy kapsz állást.

Tehát a bizonytalanság sok esetben e miatt van.

#1 vagyok és #4-re reagálnék.

Egyrészt nem igaz, hogy nem jártam egyetemre - épp ellenkezőleg, három diplomám van! Tökéletesen tudatában vagyok annak, mi a kemény tanulás, milyen kimerítő egy ZH- és vizsgaidőszak.

Másrészt bármilyen tudományág vagy arra épülő szakma leszólása, értéktelennek vétele úgy, hogy valaki még csak meg sem tapasztalta, mit nyújt és nem tudja, mi van mögötte, nem méltó egy értelmiségi emberhez. Az ilyesmi vegytiszta előítéletesség. A lelki problémák is épp olyan szenvedést eredményeznek, mint a testi betegségek. Ha valaki úgy gondolja, hogy egy pszichológus nem segíthet a lelki gondokon, okosabbnak gondolja magát azoknál a százmillióknál, akik ezt a szolgáltatást igénybe veszik a világban. Arról nem is szólva, hogy kőkemény statisztikai tények igazolják a pszichológushoz járás hatékonyságát mindenféle lelki problémák esetén (pszichológushoz nem járó kontrollcsoportokhoz képest). A kutatások ismeretében nem lehet elvitatni ezt. Minden terápiás módszert, amit a pszichológus szakma kifejleszt, az orvostudományban szokásos hatékonysági tesztnek vetik alá. Semmivel sem kevésbé racionális tehát pszichológushoz menni lelki problémák esetén, mint orvoshoz menni testi problémákkal. Persze nem remélem, hogy bármilyen megalapozatlan előítéletességet itt pár mondatban megváltoztatok, csak szeretném legalább ellensúlyozni, hogy ha már ezen a felületen terjed, hogy ne legyen annyira ragályos. A pszichológia nem karosszékben ülők bölcsészkedése, hanem kőkemény kísérleti tudomány, cáfolhatatlan eredményekkel.

Egyébként pedig a barátok, ismerősök általában messze nem nyújtanak olyan hatékonyságú segítséget, mint egy jó pszichológus, ezt saját tapasztalatból mondom. A pszichológus fejében ugyanis jól kiforrott modellek vannak a lelki működésről; sokkal, de sokkal többet ért erről a világról, mint egy átlagember, arról nem is szólva, hogy a pszichológus szakma évszázadnyi felhalmozott ismerete van a kezében arról, hogy milyen módon lehet a gondokon hatékonyan segíteni. Akkor pedig miért ne fordulnánk hozzá? Az emberek legalább felének vannak lelki problémái, ötöde pedig egyenesen lelkibeteg. Itt van ez a nagyszerű és bizonyítottan hatékony eszköz a kezünkben, s még mindig vannak emberek, akik valamilyen érthetetlen előítéletből ellene propagálnak.

A kérdezőt tehát mindenképpen bátorítanám, hogy tegyen próbát pszichológusnál, mondjuk egy ismerkedő beszélgetésre menjen el, ez nem jár hosszú távú elkötelezettséggel, azaz sokat semmiképp nem veszít, viszont ha segít, az nagyon sokat lendítheti előre hosszabb távon is.