Phd-nál ez hogy szokott lenni?

Azt én sem értem hogyan lehet elsőszerzőst írni ami nem illik a témádba... Illetve minek, ha biztos benne, hogy nem fogják elfogadni?

Jó tényleg nehéz így beszélgetni a kérdésről, mert óriási különbségek vannak doktori iskolák és tudományterületek között.

Lehetséges, hogy egy elméleti témánál - mondjuk irodalom, történelem vagy elméleti matematika publikálsz valamit, már ha engedik. (Biztosan vannak helyek ahol a mennyiségré mennek és bármit kitolhatsz, bárhová...)

Viszont az is biztos, hogy a kísérléti tudományokban, műszaki fizika, orvostudomány, idegtudomány... sokmilliós grantekből... ott évekig készítesz elő egy elsőszerzőst, muszáj téméba vágnia. Maximum methodsban, protocolsban lehet újítani, ha kifejlesztesz valami témába vágó módszertant.

Teljesen más szakterületenként az egész...

Na ez pl itt abszolút más. SOTE doktori iskolában nálunk semmiféle ilyen publikációs, konferencia, vagy tanítási kredit nem kell, csak írja alá a témavezető a féléves munkádat + 16 kredit elvégzése 4 félév alatt. Cserébe nincsenek is "kényszerpublikációk".

2.5 IF elsőszerzős cikk és 2.5 társszerzős. Illetve ha 7.5 IF az elsőszerzős az magában is elég. Egy project azért 5 év legalább, szóval nagyon nem könnyű összehozni azt a 2.5-öt időhatáron belül.

Amondó vagyok, hogy (sajnos) a szerencsefaktor többet számít mint a kitartás és a motiváció egy PhD fokozat megszerzésében.

Ja és itt jön be, hogy simán lehet hogy vannak eredményeid, de egy 2.5 IF folyóiratba nem engedik publikálni... Nagy lapok meg visszadobják major reviewre és még szophatsz vele egy évet, rosszabb esetben megelőznek. Ezért kell észnél lenni, mit vállal az ember. Nagyon meg kell nézni a projectek finanszírozási hátterét, ami itthon könnyen lehet problémás. Főleg ha sokba kerülő kísérleti témáról van szó.

Ezért sem ajánlom ha valaki csak úgy MSc után betoppan, hogy PhD-zni szeretne egy teljesenen új témában. Biztosabb, ha 1-2 éve már ott vagy TDK-sként. Persze nem kizárt, épp most lesz egy ilyen új kollégám. Csak szerencsefaktor kell.

Milyen tudományterületről van szó?

Elméleti vagy kísérleti munkáról?

Mert azt kötve hiszem, hogy egy jónevű laborban kutatsz, pl idegtudományban... azt meg tudod csinálni főállás mellett. A nem szakmai félállás is nagyon necces. Ez minimum 160 órás munka, ha nem több. Inkább havi 180-200 órára teszem, ha valaki komoly projecten van, és várható egy nagy impakt publikáció.

A 9-es és 25-ös válaszoló voltam, s a 26-os válaszoló kérdéseire írok most.

Ahogy korábban is írtam, Nagy-Britanniában épp az a szép, nem kívánnak magas impakt faktorú publikációt a PhD-hez. Nekem sem kellett, aki pszichológiában kutattam, s annak az ismerőseimnek sem kellett, akik gyógyszerészetben, orvostudományban, mérnöki tudományokban kutattak. Egyszerűen nincs ilyen lefektetett követelmény. Csak kutatni kell, s a fokozatot tisztán a saját kutatás alapján beadott disszertáció minősége alapján adják, ha meg tudod védeni. Elvileg még akkor is kaphatsz PhD-t, ha egy sort sem publikálsz. Az a lényeg csak, hogy azt nézik: a kutatásod által bizonyítottan képessé váltál-e doktori szinten, azaz a tudományt előmozdító színvonalon kutatást végezni. Nem érdekli őket, hol publikálsz és mennyit. A disszertáció követelményei elég magasak (nekem három egymásra épülő kutatást kellett végeznem és 430 oldalas disszertációt nyújtottam be), de rengetegen csinálják végig főállású vagy félállású munka mellett ottaniak és külföldiek is, anélkül, hogy megszakadnának. Nem kell zseninek lenni, csak értelmes, korrekt, gondolkodó embernek. Főállású munka mellett szerintem inkább olyan 5-6 év alatt reális, félállás mellett 4 év alatt, nappalin 3 év alatt. Itthon pedig nem gond honosítani a PhD-t. Akkora respektje van a brit egyetemeknek (joggal), hogy idehaza elfogadják a PhD-t mindenféle impakt faktor követelmény nélkül is. Úgy is vehetjük, ez egy kiskapu, ami függetlenít az itthon néha abszurd magas publikálási követelményektől. S ahogy mondtam, laboratóriumi felszereltség és a szakirodalom elérhetősége tekintetében is jobban jársz odakinn, nem is szólva a témavezetők szakmai színvonaláról.

Kérdés, hogy miért akar valaki hazajönni utána?

A másik meg, hogy a PhD önmagában sokat nem ér, ha kutatásban akarsz elhelyezkedni vagy grantet írsz. Egy valami számít, az az impakt faktor és az idézettség. Azért egy nagy IF publikáció magáért beszél, fontosabb mint maga a fokozat.

Persze lehet valakinek csak a fokozat kell önmagában, és egy sor publikáció nélkül is oké.

Itt arról is van szó, hogy mire kell a PhD?

Valaki csak magának csinálja, hogy legyen egy Dr a neve előtt, vagy szakmai kihívás presztízsből. Valaki akadémiában akar elhelyezkedni, valaki így remél elhelyezkedést.

Van akinek ez egy lépcső a kutató fejlesztői karrierben és igazából mindegy a folyamat mikéntje, nem a Dr a lényeg a név előtt - végülis a publikáció és a szabadalmak beadása a lényeg.

Én azt mondanám, hogy a PhD a legtöbbeknek egy bebocsáttatás a felsőoktatási karrierbe, egy első lépés, egyfajta szűrő. Aki meg tudja csinálni, annak lehet és érdemes egy életet felsőoktatásban tanításra és kutatásra szentelnie. Így működik odakinn is. Ha már valaki oktatói állást talál a PhD alapján, onnantól elkezdhet a publikációkra hajtani, ha előbb-utóbb előre szeretne jutni a ranglétrán. Ez van elrontva itthon, hogy már magához a doktorihoz is kérik a publikálást, pedig elég volna csak akkor elvárni, amikor már valaki végleg erre a pályára tette az életét. Manapság már itthon is szinte lehetetlen PhD nélkül főállást találni a felsőoktatásban, így ha már magához a PhD-hoz magas publikációs követelményeket támasztanak, amelyeket szinte lehetetlen a doktori iskola ideje alatt teljesíteni, sokan kényszerűségből inkább lemondanak a fokozatról és az oktatói-kutatói karrierről, mert nem tudják megoldani a magas impakt faktor szintű kutatást más munka mellett. Ezzel pedig akár tehetségeket is veszíthet az ország. A PhD-nak arról kellene szólni, hogy kiben van meg a potenciál a színvonalas kutatásra, s nem arról, hogy ténylegesen mit publikált.

Egyébként a legtöbben személyes, családi kapcsolatok miatt jönnek vissza a külföldi PhD után. Ha nem volnának érzelmi kötelékek, valószínűleg többen maradnának kinn a jobb körülmények miatt.

Igen mondjuk itt tényleg alapvető különbségek vannak.

Pl kísérleti neurobiológia PhD-t, esetleges ipari, egészségügy kapcsolatokkal... 100% kizárt, hogy főállás mellett el tudd végezni. Csak akkor ha ott dolgozol munkatársként.

Emellett itt az utolsó szempont az akadémia. Nem ismerek olyat aki tanítana vagy tanítani akarna. Maximum pár előadás az évben bizonyos karokon.

Főleg itthon, durva visszaesés lenne egy oktatói karrier a kutatás után. Mind pénzben, mint időben ellehetlenítené teljesen a tudományos munkát.

Persze bizonyos elméleti területeken meg az akadémia az egyetlen út, és vonzó pálya is.