Phd-nál ez hogy szokott lenni?

Az hogy valaki phd képzésen van, egyáltalán nem jelenti azt, hogy komoly szándékai vannak kutatói pályával. Persze ez tudományág függő is. Nagyon sokan csak nyűglődésből, vagy egyéb kényszerből mennek/mentek képzésre, és amint megvan az abszolutórium, otthagyják az egészet. Abszolutóriumig fizet az állam ösztöndíjat a félévek után. Fokozatszerzési időszakban már nincs ösztöndíj és semmi támogatás.

Szóval nagyon sokan azért hagyták abba, mert sosem akarták komolyan megcsinálni és nulla elköteleződés volt. A másik fele meg sokszor azért, mert az itthon kvázi ellehetetlenítik a dolgát a fiatal kutatóknak. A hazai tudományosnak nevezet élet nagy része egy kamu, ahol gyenge képességű idősebb oktatók/kutatók képtelenek hasznos tevékenységet végezni, viszont nagyon jól elvannak a rendszerben. A doktoranduszok meg fiatal kutatók arra jók, hogy jól kihasználják őket a saját céljaikra. Pl. hogy fenntartsák a saját publikációs kimenetüket, miközben totál bénák a területükön, és nemhogy segítenének, hanem inkább hátráltatják a doktoranduszt. Másrészt amikor bevonják őket oktatási feladatokba, akkor is mindent rájuk terhelnek a rangidősebb kollégák helyett. Nem csoda, hogy a legtöbb doktorandusz hagyja az egészet a francba, vagy inkább kimegy külföldre.

Akinél nincs folyamatban doktori cselekmény az 99% hogy sosem fog újra foglalkozni vele.

Egyszerűen két oka lehet, egyik az elméleti témáknál nem kevesen csak azért jelentkeznek, mert nem lenne egyből állásuk azzal a diplomával. Jól jön 4 évig még fürdőzni a semmittevésben, minimális munkával.

Másfelől vannak területek, tipikusan a kísérleti tudományterületeknél, ahol egy fokozatszerzés gyakran 6-7-8 évig is eltarthat. Ennek sok oka lehet, például a magas IF követelménye az elsőszerzős közleménynek. A komoly laborok nem engednek ki gagyi lapokba sok kis cikket, hanem egy nagy lehetőséged van. Erre sok esetben több mint 5 évet is kell várni.

Itt jön be a kiskapuk és trükközések sora, hogy ne rúgjanak ki és be tudd fejezni... jellemzően ezek a kutatók már rég komoly karriert futottak be a tudományban vagy az iparban, és már csak a disszertáció "megírása", vagy össze copy-paste-lése van hátra meg rengeteg papírmunka.

Nálunk az átlag végzés 6-7 év emiatt... és ez sokszor a PI-on múlik, mert nem publikálhatsz csak úgy. Ki kell jönnie a nagy cikknek és az idő. Mondjuk én nem fogom eddig húzni, max 1-2 év és remélhetőleg megszületik az elsőszerzős.

Tehát végezhetek 4-5 év alatt. Viszont összesítve biztos lesz benne 6-7 évem még TDK időszakból.

Szerintem amúgy nem olyan egyszerű külföldre menni PhD-re. Ahhoz nagyon jónak kell lenni, és inkább kollaborációban mennek ki az emberek.

Tehát a laborodnak van valami kollabja, akkor a PI egy fokkal engedékenyebb és kimehetsz x időre, vagy akár végleg is. Nyilván senki nem szereti, ha aztán az OTD lapján ott a kihúzott név, hogy elvesztette a diákját a témavezető... Talán kollaborációnál még oké, így az itthoni munkát sem bukod.

Magyarországon sajnos egyes egyetemi szakokon nevetségesen magas publikációs követelményeket kérnek a fokozatszerzéshez, szakmai sznobságból, vagy a leendő szakmai versenytársak számának csökkentése végett; s eközben boldog-boldogtalant felvesznek a doktori képzésre a bevételnövelés érdekében. Az egész teljesen erkölcstelen csőbe húzás mézesmadzaggal. Azért hagyják abba oly sokan a doktori képzés végén, mert rájönnek, hogy rászedték őket: lehúztak három évet, s akkor jönnek rá, hogy még legalább 2-3 év kőkemény kutatás kell a fokozatig, amelyet nem kutatói főállás mellett szinte lehetetlen végrehajtani.

Azt tanácsolom, hogy ha jól beszélsz angolul, akkor menj ki PhD-zni egy brit egyetemre. Ha nem csúcs egyetemre mész, hanem felső középkategóriásba, akkor biztosan felvesznek, és ezeken a helyeken is bőven magasabb a szakmai színvonal, mint nálunk a legjob egyetemeken. Én is Nagy-Britanniában csináltam a PhD-t, és sokkal jobban jártam vele. Ott a PhD tisztán csak 3-4 év kutatás, nincsenek tanórák, sem pedig a védés előtt formális vizsgák, nem kérnek kimagasló publikációs tevékenységet a fokozathoz, s korrekt módon támogatnak, hogy sikerüljön. Minden kutatási eszköz, beleértve a szakirodalom egészét is, magas színvonalon a rendelkezésedre fog állni és teljesen rugalmasan kutathatsz. Ott az a cél, hogy fejlődj és megtanulj jól kutatni, nem pedig az, hogy tovább tömjék a fejedet. Ösztöndíjra is pályázhatsz, de ha nem kapsz, akkor is ki tudod fizetni a part-time PhD tandíjat és a megélhetést egy heti 20 órás magántanításból, amelyért óránként 20-25 fontot el lehet kérni. 4 év alatt simán végigcsinálod, ha van benned akarat, s itthon utána könnyedén honosítod a doktoridat. Ne vesztegesd az időt gyengébb és haszontalanabb itthoni PhD képzéssel, amely kimenet szempontjából még ráadásul kétséges is az irreális publikációs követelmények miatt.

Én külföldön doktoráltam. Először itthon végigcsináltam a három évet doktori programon, szereztem abszolutóriumot is, de a dolgozatomat nem írtam meg. Egyszerűen semmi segítséget nem kaptam, és nem tetszett az egész. Úgyhogy kipályáztam külföldre, felvettek és végigcsináltam a programot ott is. Nehéz volt. Pláne németül. Csak akkorra már munka meg gyerekek mellett csináltam, úgyhogy nagyon elhúzódott – 10 évig. De nem adtam fel, és végül csak megírtam és csak megvédtem... nehéz volt, de nem csak egy egyszerű, semmitmondó doktorit akartam írni, hanem valamit "letenni az asztalra".

Másnak azonban azt javaslom, hogy ne kövesse az én elcseszett példámat, hanem mester után azonnal menjen phd-re, és tolja végig gőzerővel a programot és írja meg a disszertációját 3 év alatt.... ehhez persze nagyon jó témavezető kell. Rajta nagyon sok múlik.