Hány év volt a tankötelezettség felső korhatára a Kádár-korszakban?

14 éves korig volt iskolakötelezettség, de a korszak vége felé ezt 16-ra emelték. Mivel a 2-3 éves szakmunkásképzőbe gyakorlatilag mindenkit felvettek a 8 osztályos általános iskola elvégzése után, elenyésző volt azok száma, akik 14 évesen munkába álltak, még akkor is, amikor erre volt lehetőség; hiszen szakma nélkül csak segédmunkás lehetett az ember, míg egy jó szakmával rendes fizetést lehetett kapni, amelyből egzisztenciát lehetett teremteni már a 70-es években is. A Kádár-rendszer ezért volt viszonylag népszerű a hazugságai és a politikai szólásszabadság elfojtása ellenére is, mert a magyar történelemben először gyakorlatilag mindenkinek megadta a reális lehetőséget az akkori középosztály életszínvonalának elérésére.

Válasz a pótkérdésedre: szerintem a mostani rendszer népszerűtlenebb a 70-es évek Kádár-rendszerénél. Ennek csak egyik oka az akkori egyoldalú cenzúra és propaganda, a tájékoztatás teljes állami hegemóniája, amely nyilván segített az akkori rendszernek és vezetőinek a népszerűsítésében. A másik, legalább ennyire fontos ok az anyagi gyarapodás és létbiztonság korábban soha nem létezett mértékű és mindenki számára nyitva álló lehetősége. A Kádár-rendszer felnőttjeinek jó nagy hányada még megtapasztalta legalább gyerekként a világháború és az azt megelőző időszak kapcsán a nélkülözést, s ahhoz képest a Kádár-rendszer korábban elképzelhetetlen létbiztonságot adott. Annakelőtte nem volt ám általános, mindenkire kiterjedő öregségi nyugdíj, táppénz vagy gyermekgondozási díj sem. Csak a 4 osztályos elemi iskola volt ingyenes, a szegény családba születettek számára a továbbtanulás szinte lehetetlen volt, legfeljebb a hivatásos katonáskodás jelenthetett kitörési lehetőséget. A napszámból a földnélküli parasztoknak szó szerint csak nyomorogni lehetett. Ezt nagyapámtól tudom. Szóval a Kádár-renszerben még volt, aki a saját bőrén érzékelje a pozitív kontrasztot. Az, hogy most a rendszerváltás óta az életszínvonal átlagosan tovább emelkedett, messze nem jelent ekkora pozitív kontraszot, nem is szólva arról, hogy a létbiztonság is némileg csökkent. Mivel most jórészt a Kádár-rendszer viszonylagos jólétben felnőtt gyermekei a jelenlegi felnőttek, akik nem érzékelnek radikális pozitív változást, ez nem segít a jelenlegi rendszer népszerűségén.