Mi a baj a magyar iskolarendszerrel?

Az iskolarendszerrel nincs semmi baj. Az iskolarendszer mint bármilyen rendszer, az minden korszakban VAN, és meg kell tudni felelni. Hogy úgy mondjam, tudnia kell az egyénnek mozgósítania magában annyi kurázsit, hogy átmenjen a rendszeren minden szinten értékelhető eredményekkel.

Mondok egy sajátos példát, ami elsőre nem fog idekapcsolódni, de remélem világos lesz.

Régebben volt egy nagy doboz ceruzaelemem. Egy tesztelővel válogattam ki a használhatótkat. Úgy voltam vele, hogy amelyik terhelésre is tartja az 1,5 V-ot, az megmarad biztosra, amelyik 1,45 és 1,5 V közt azt is tartalékba raktam de csak kisebb dolgokhoz használtam fel, a többit csak sima voltmérővel teszteltem terhelés nélkül. Azoknál is 1,5-nél biztosra megtartottam, de egy gyengébb kategóriába tettem, 1,45-nél ami még vitt később valamit, azt tartalékba tettem, amelyik nem működtetett semmit, az ment a szemétbe.

Ezt most állítsuk párhuzamba az iskolarendszerrel. Azok az elemek amelyek terhelésre is 1,5 V felett produkáltak, azok lehetnek a jól felelő gyerekek, azok stabilan végig tudnak menni egy jobb gimnáziumon is. Amelyiknél 1,45-től kerekítettem, arra a tanárok azt mondanák hogy "Látom benned még hogy bírod fiam, de szedd össze magad". Amelyiket üresjáratban találtam 1,5 V-nak az a stabil 2-es osztályzat, azok is át tudnak menni, de az olyan gyerekekből kevés megy tovább a felsőoktatásba. Amelyiknél üresjáratban 1,45-től kerekítettem az a "Na valahogy rúgdossuk át" típusú átengedés, ez az a határ amikor ha a tanárnak rossz napja van, akkor év végén elégtelent ad, de javítóvizsgán még átmehet 2-essel. Azok az elemek, amelyek üresjáratban is 1,44 vagy kisebbek, az ment a szemétbe, azok lennének az olyan gyerekek, akik javítóvizsgán se produkáltak értékelhetőt.

Mindent összegezve, az iskolarendszer az az élet vízválasztója. Vannak követelmények, aztán vagy megfelelsz, vagy nem. Ez most valami olyan rideg dolog mint valami hóhéri vágópad, de ez a valóság. Akiben nincs kellő potenciál, az 1-től 5-ig osztályozó rendszerben se fog elégséges határig értékelődni, és kiesik az egészből. Aztán ha nem lesz meg az érettségije/szakmunkás vizsgája/akármi, akkor az életben valahogy próbálkozik mindenfélével és majd lesz valahogy. Ezek a dolgok ennyire egyszerűek: vagy bírsz teljesíteni, vagy nem.

a többiek már nagyon helyesen leírták a lényeget: a való életben felesleges lexikális tudást erőltetnek még mindig, mindenkit ugyanazzal a módszerrel oktatnak etc.

Elég sok tanárral beszéltem mostanában, és egyszerűen döbbenetes, mennyire le vannak maradva:

-még mindig a nyelvről tanítanak, nem pedig a nyelvet

-hisztiznek, hogy nem tudják a diákok, mi a dölyfös, szántás szó jelentése :D

- brühühü nem olvasnak könyvet a diákok

-ha szembesíted őket a PISA-teszt eredményeivel, szánalmas nyelvtudási mutatókkal, jön a kifogáskeresés, diákok/szülök szidása, de igazából gőzük nincs arról, h hogyan kéne tanítani

-egy csomó tanár nem beszél jól angolul, egyáltalán nem ért az informatikához

-kioktatott egy tanár, hogy mivel nem ismerem a neveléstudományi elméleteket, nem tudom megítélni az oktatást :D (és ez is ragyogóan bemutatja, hogy mennyire beteg, lexikálistudás-szemléletű az egész oktatási rendszer)

az átlagos tanár 10-20 évvel van lemaradva egy külföldihez képest. ja, és nem akarok bunkó lenni, de érdemes itt is megnézni a tanárok hozzászólásait: a legtöbb tanár maga is funkcionális analfabéta, és gyakorlatilag azt böfögi vissza, amiből x éve bemagolt vizsgára, de ezen kívül semmi.