Kezdőoldal » Közoktatás, tanfolyamok » Egyéb kérdések » Ti hogyan tudtátok meg hogy...

Ti hogyan tudtátok meg hogy mit szeretnétek csinálni? F/19

Figyelt kérdés

Úgy értem hogy iskolák elvégzése után.


Én informatikát tanultam közép iskolában és ágazati informatikából tettem le az értségit (programozás, weblap, adatbázis, hálózat). Most értségi után elkezdtem itthon dolgozni az asztalos szakmában, viszont mindenképpen szeretnék szerezni egy szakmát. Sok a kérdőjel, mert nem tudom hogy mit szeretnék és milyen fokon. ha elmegyek OKJ-és képzésre mindenképp olyanra szeretnék ami ha megyek főiskolára vagy egyetemre plusz pontot érjen ott. viszont ehhez tisztába kéne lennem hogy milyen fokon szeretnék végezni majd a tanulmányaimmal. ugyanis ha nem szeretnék menni felső oktatásba(egyetem, főisk.) akkor nem kell olyan hosszú távúan meg hoznom a döntést hogy mit is szeretnék csinálni.


Most a Cat-Cam infót nézem. Találtam néhány könyvet neten és azt olvasgatom. Gondolkozok Cat-Cam infos okj-én mivel ezt mondták nekünk 4 éven keresztül hogy majd amikor le érezésgittünk akkor lesz lehetőségünk ebben folytatni a tanulást. Ennek is utána olvastam és azt találtam hogy nem annyira keresett szakma.

Úgy gondolom ha az oktatás színvonala nem is olyan jó, tehát sok olyan óra lenne ahol csak bent volnánk az sem okozna számomra problémát, mert én neten utána tudnék nézni és úgy gondolom hogy a netten talált infók és tanárok külön kért segítségével fel tudnék készülni az év végi vizsgákra.


Továbbiakban érdeklődök operatőr irányba is, mert mindig szeretem fotózni, és sokan meg is dicsértek a képeim miatt, de semmi komoly nem kell gondolni. Továbbá a látvány filmek engem mindig is lenyűgöztek, és el tudnám magamat benne képzelni.


Azt is tanácsolták már nekem hogy hadjak ki egy évet mert az sokkal jobbat tehet az embernek. Az alatt az egy év alatt meg tudja magát ismerni és ha már tudja az ember hova is szeretne menni akkor sokkal sikeresebb lehet. Persze ennek a veszélye az hogyha talált valaki egy jól menő állást akkor nagyon nehezen szakad ki abból hogy ismételten neki álljon tanulni.


Egy szó mit száz tanácstalan vagyok hogy mikor és mivel szeretnék foglalkozni, és hogy hogyan deríthetném ki azt.

Szóval ti ezt hogy gondoljátok? anno vagy épp most hogyan derítitek/derítettétek ki hogy mit is szeretnétek csinálni, gyakorlatilag egy élet hosszon keresztül?


Véleményeket, tapasztalatokat bármilyen korosztálytól szívesen olvasok.

A válaszokat előre is köszönöm!


F/19



2018. júl. 7. 11:13
 1/10 anonim ***** válasza:
100%

Nagyon sokáig magyar szakra akartam menni, mert imádtam olvasni és őszintén szólva semmilyen más területen nem tudtam volna elképzelni magam. Viszont magyar tanár nem akartam lenni és valljuk be, egy magyar szakkal nem sokra mentem volna.


2016 őszén nőgyógyászati problémáim lettek, petefészekcisztával műtöttek, az azt követő fél évben teljesen leálltam a beteges tanulással és a magyarral is, mert már nem tett boldoggá. Aztán nyáron egyre rosszabbul lettem, kilátástalannak éreztem a jövőmet, semmi sem motivált, már egyetemre sem akartam menni. Ősztől elkezdtem járni iskolapszichológushoz, az ő segítségével egyre közelebb kerültem önmagamhoz és ahhoz, hogy mit szeretnék csinálni majd évtizedeken át. Mindig is imádtam a gyerekeket, de soha nem fordult meg a fejemben, hogy akár hivatásszerűen is csináljam ezt. De a betegség és a betegség okozta lelki kiégés felnyitotta a szemem, hogy mi az, ami igazán motivál, hogy mi iránt vagyok igazán elhivatott és akár egész életemben tudnám ezt csinálni. Februárban csecsemő- és kisgyermeknevelő szakra jelentkeztem az ELTE-re. Így már sokkal könnyebb volt végigcsinálnom az érettségit, mert ősztől végre olyat fogok tanulni, ami igazán érdekel és nem lesz már szenvedés a tanulás..


Szóval nekem ez a betegség "kellett" hozzá. Az elmúlt másfél év nagyon nehéz volt, de így, hogy felnyitotta a szemem, egyetlen percét se bánom. Végre önmagam lehetek majd, ezért bármit megtennék.


L/20

2018. júl. 7. 11:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszodat! Elgondolkodtató!
2018. júl. 7. 11:58
 3/10 anonim ***** válasza:
100%
Általános iskolában nagyon sok ideig csúfoltak, az egész osztályom, osztályfőnököm, ötödik osztálytól nyolcadik osztályig kiölték belőlem a maradék önbizalmamat is, nem volt életkedvem, nem volt motivációm, semmihez sem volt kedvem. Abban reménykedtem hogy majd középsulival "új életet" tudok kezdeni, új ismerősökkel, talán barátokat is tudok szerezni. Mivel semmi motivációm, célom nem volt ezért a szüleim döntöttek afelől hogy milyen középiskolába menjek. Informatikát tanultam, mindig is nagyon érdekelt, mivel gyerekkoromban a csúfolások, kiközösítések miatt befordultam, introvertált lettem így az egyetlen "barátom" a számítógép volt. Már 14-15 évesen tudtam szinte mindent ami egy középfokú informatika érettségihez kell. Középiskolában az első két évben nem foglalkoztam az iskolával, igazából semmivel, teljesen normális gyerek voltam, kerültem a bajt, viszont nem voltak céljaim, motivációm, úgy voltam mindennel hogy "majd lesz valahogy". Ez a hozzáállás az egyik legrosszabb. Harmadik év előtt sikerült megismernem egy egyetemista lányt akivel nagyon sokáig beszéltünk, mesélt az egyetemről, egyetemi életről, a jövőről és nagyon megtetszett. Első két évben 2-es, 3-as voltam, az utolsó két évben (ami számít a felvételiben) szinte csak ötöseim voltak, jártam versenyekre, sokat nyertem is. Programtervező vagy pedig gazdasági informatikus szakra szerettem volna menni. Érettségi előtt egy évig jártam matektanárhoz, nagyon sokat gyakoroltam, próbaérettségiket csináltam, szinte majdnem mind 80% felett sikerült. Volt egy "B" tervem is, ha nem jönne össze az informatika, ami pedig a "Közgazdaságot" jelentette, érdekeltek a pénzügyek és mindig is szerettem volna egy bankban dolgozni. Tehát a második helyre tettem a Gazdálkodás és menedzsment szakot, harmadik helyre pedig a Gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnököt. Sajnos érettségin nagyon nagyon paráztam, reggel megittam 2 kávét és szinte annyira pörögtem, izgultam hogy nem sikerült jól a matek érettségim..végül pedig informatika helyett gazdaságot tanulok. Ma már azt mondom hogy örülök hogy így alakult, megtaláltam a helyemet és nagyon érdekel ez az egész. Nemsokára végzek az alapképzéssel és utána szeretnék még egy MSc-t. Ezzel az egésszel arra akarok utalni hogy az ember előbb-utóbb rá fog találni a számára megfelelő szakmára, munkára. Csak mindig törekedni kell a jóra! :)
2018. júl. 7. 12:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 A kérdező kommentje:
Köszönöm szépen! Motiváló az írásod!
2018. júl. 7. 13:12
 5/10 anonim ***** válasza:
100%

Mivel barátaim sosem voltak,de szerencsére állataim mindig voltak.Nekem ők voltak a legjobb barátaim(még mindig)és imádom róluk gondoskodni,segíteni nekik.

Akárhányszor beteg lett valamelyik állatom addig kezelten itthon(még kiskoromban is)amíg állatorvoshoz nem vittük.Nekem sokat jelentenek az állatok,imádok rajtuk segíteni.Ha megláttok egy kóbor vagy kidobott állatot hazahozzom és segítek neki.Hisz ők nem tudnak kiállni magukért.

Állatorvos szeretnék lenni amióta csak az eszemet tudom és ez nem változott.Érettségit követően az állatorvosi egyetem a célom azt elvégezni és egy saját praxist létrehozni és gyógyitani. :)


16L

2018. júl. 7. 13:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/10 anonim ***** válasza:
100%
Én állatorvosnak tanulok. Sokakkal ellentétben én kiskoromban nem akartam állatorvos lenni, nekem nem volt álomszakmám. Gimnáziumban sem természettudományi tagozatra jártam de szerencsére mindket is azok a tanárok tanítottak. Nagyon megszerettem a biológiát, azon belül is az "embertant" (csontok, izmok, kerigés, kiválasztás, emésztés, légzés, idegrendszer, hormonrendszer, szaporodás). Viszont abban biztos voltam, hogy nem tudnék emberekkel foglalkozni. Az állatokat viszont mindíg is imádtam, ezért az állatorvosira jelentkeztem. Életem legjobb döntése volt (legalábbis most így látom), szabadidőmben is járok konferenciákra, rendelőzni, minden érdekel és rengeteget olvasok utána dolgoknak. Annyira szerteágazó a szakma, annyi mindennel lehet foglalkozni hogy szerintem sosem fogom megunni. Ha pl 15 év múlva kitalálom, hogy nem akarok többet rendelőben dolgozni akkor 1-2 év alatt átképezhetem magam nagyállatos orvosnak és járhatom a telepeket. Vagy ha nyugalomra vágyok akkor elmehetek laboratóriumba dolgozni akár kutatni akár élelmiszerhigéniával foglalkozni. De ha mindenképp mardok a kisállatos vonalon, akkor is életem végéig képezhetem magam, hiszen folyamatosan megújul a technológia, új diagnosztikai és kezelési módszereket fedeznek fel, mindíg van mit tanulni.
2018. júl. 7. 13:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 anonim ***** válasza:
100%

Szia!


A családom már korábban is üzemeltetett vendéglátóegységeket (kávézó, étterem), így alapvetően közel állt hozzám ez a terület.


Miután elvégeztem a gimnáziumot, felvettek Szegedre jogi egyetemre, ez is éveken át vonzott, ám valamiért mégis úgy határoztam, hogy vendéglátásban szeretnék vállalkozni, így végül el sem mentem egyetemre, amit részben (egyetemi élmények) bánok, részben viszont üdvözlendő döntést hoztam (anyagi értelemben).


Vállalkozni szerettem volna, így a közeli fürdővárosban kivettem egy éttermet, érettségi után 6 hónappal elkezdtem üzemeltetni a saját helyem.

Egy kis szülői segítség is kellett hozzá, nem szégyellem, viszont jócskán volt benne saját részem is, éveken keresztül dolgoztam gimnázium alatt a szüleim egységeiben.

Mivel volt hozzá érzékem, kreatív, jó reklámokat csináltunk, szép díszletet, minden jól alakult.

Leszerződtem egy közeli panzióval, hogy csináljam nekik a reggeliztetést és a félpanziót, átjárnak majd a vendégek (30-50 fő reggeli, átlag 25 félpanziós), nem volt kedvük és kapacitásuk ezzel is foglalkozni.


Jó üzlet volt, 1200-at kértem egy reggeliért, 600-ból kijött, 1500 a vacsora, ez olyan 800-1000-ből volt meg.

Beszélgettem a tulajdonosával, hogy ez neki miért éri meg, hogy kifizet nekem egy hónapra milliókban mérhető összeget, mikor- kis túlzással- a feléből meg lehet csinálni.

Nem köntörfalazott, megmondta, hogy egyszerűen nem éri meg a fáradságot a szálláskiadáshoz képest.

23 szoba, éjszakánként nyáron végig 25 000/szoba, teltház késő tavasztól kora őszig és decemberben, számold ki, jóval tízmillió feletti tiszta pénz havonta az év nagy részében...

Irigykedtem is, főleg, hogy a szobák átlagosak, marketingjük közepes.

Tudtam, hogy ezt kell tennem nekem is.


Tisztában voltam azzal, hogy ez már nagyobb tétel, hogy akár csak hasonlót is csináljak, így elkezdtem becsülettel ütni a pénztárgépet, mindenről számlát, inkább adóztam, mint a barom, de tudtam, hogy erős évre van szükségem.

Miután ez lement, sikerült egy jelentősebb hitelképességre szert tennem, sikerrel pályáztam, beletettem minden pénzem, némi szülői kölcsönnel (!) is éltem, így hamarosan sikerül megnyitnunk a saját panziót, kisebbet, 9 szobásat, de azt medencével, szaunával, privát jacuzzival 3 szobához.


Nálam így alakult ki.

A közeljövőben szeretnék még szórakozóhelyeket nyitni, de ez még erősen a jövő zenéje.

2018. júl. 7. 13:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/10 anonim ***** válasza:
Fűtést, gáz és víz vezeték szerelést tanulok. Ezelőtt elektronikát tanultam, de az abbahagytam 1 év után amit nagyon megbántam. Az "új" szakma első évén éreztem, hogy ezzel nekem gondjaim lesznek, és vannak is ezt a szakoktató is megmondta, meg a főnök is külső gyakorlaton. Ha sikerül levizsgáznom, nem tudom mitévő legyek. Egyszerűen én sem tudom, hogy mit szeretek igazán csinálni. Általános iskolás éveim borzasztóak voltak, mindig csúfoltak, boxolni hívtak stb... Ezeket mind leszartam, mert mást nem tudtam volna tenni, de ez rossz döntés volt, mert annál jobban csinálták. Szerencsére valahogy túléltem azt a 8 évet.. Visszatérve a középsulira, az is megfordult a fejemben, hogy másodszakma vagy esetleg érettségi, de ezek még nem biztosak. 18/F
2018. júl. 8. 18:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/10 A kérdező kommentje:
Köszönöm szépen a részletes válaszokat és segítségeket mindenkinek!
2018. júl. 10. 19:05
 10/10 anonim ***** válasza:
100%
Teljesen természetes, hogy ilyen fiatalon még bizonytalan vagy, még öt év múlva is az lenne. És huszonegy leszek idén, ha minden igaz, már csak egy év van hátra az egyetemből, és még mindig csak nagyvonalakban vannak elképzeléseim, hogy mit akarok dolgozni. Szerintem a gap year nagyon hasznos dolog, ha az ember okosan él vele, én például most gondolkozom rajta, hogy az alapképzés után kihagyok egy évet, dolgozok, hogy legyen végre valami valódi munkatapasztalatom és jobban lássam, mit csinálok szívesen és mit nem, és úgy menjek mesterre, hogy esetleg kicsit céltudatosabb vagyok.
2018. júl. 16. 13:30
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!