Hány éves korig jelentkeznél orvosira, ha az lett volna az álmod, csak eddig nem volt rá lehetőséged?

Nem a koromtól függne. Sokkal inkább attól,hogy van-e lehetőségem. Lenne-e rá pénzem, el tudnám-e magam tartani, vagy eltartana-e valaki addig, míg tanulok stb.

34 évesen sem vagy elkésve, de ha nincs már állami féléved, akkor alapból 1 millió/félév, plusz a könyvek, jegyzetek, eszközök, és mellette dolgozni nem fogsz tudni.

ha érzed magadban a kellő potenciált akkor biztos belevágnék a helyedben! Ha türelmes tudsz lenni az emberekkel és nem viszed be a családi dolgaidat (és az munkahelyit se haza) akkor biztos vagyok benne, hogy nem késő! :)

Nővérem 40 évesen lett óvónő, anyagi helyzete engedte volna.. de úgy érezte arra érett meg. Sok támadás érte, de látom rajt, hogy kivirult és annak ellenére, hogy sokkal többet dolgozik, mint eddig a gyárban ( mert egy pedagógusi pálya se semmi ezt halkan megjegyezném ) de lelkileg annyira szereti, hogy az lehet aki lenni akart. KÉRLEK VÁGJ BELE ÉS ÉLVEZD A SAJÁT ÉLETED! ♥ 19/l

22-23 max. És attól függ, mik voltak az okok, amiért nem végeztem el (más szak, gyerekvállalás vagy nem tudtam bekerülni az istennek sem, mert nem mindegy). Az orvosi egyetem és az orvosi lét egy életforma, amihez alkalmazkodni kell erőteljesen, ez fiatalon könnyebb. 30+-osan már nehezebben megy az alkalmazkodás. Még talán 25-30 között el lehet kezdeni, de ez már kivételesebb.

Egy évfolyamtársam volt, aki idősebben csinálta meg sikeresen (35-40 között), de ő informatikai cég feje/vállalkozó, volt rá pénze, nagyon intelligens is, és gyakorlatilag hobbiból csinálta meg. Már praktizál.

És most nagyon kérlek ne bántódj meg, ne vegyem el a kedvem, de a családanya szerepből orvosi pályára vágyódó esetekből én nem láttam még jó kimenetelűt... több ilyen évfolyamtársam is volt, néhány éves szenvedés után adták fel valahogy az első év végén, többszöri csúszka után. Az egyáltalán nem lehetetlen, hogy valaki gyerek mellett orvosit végezzen (több ilyen évfolyamtársam is volt), de 10+ év után visszaülni az iskolapadba és ilyen fokon alkalmazkodni egy speciális életvitelhez... Én nem hiszek benne.

De legyél te a kivétel és sikerüljön.