Hogyan lehet pozitívan és hatásosan motiválni egy középiskolást a tanulásra?

Meg kell neki mondani,hogy a maradék 3 év úgy is eltelik a suliból,hogy csak melegedni jár be és a telefonját nyomkodja tanulás helyett. Úgyis eltelhetne,hogy odateszi magát és megnyomja a végét.

Ő tudja,hogy mi akar lenni, mit akar kezdeni a jövőben. Ha van valami terve,valami szakma amihez nem kell jól tanulni még megértem, bár engem akkor is zavarna,hogy nincs általános műveltsége. Tök ciki, amikor egy felnőtt ember nem tud semmit a történelemről, irodalomról , természettudományokról és még matekból sem megy neki az alap % számítás sem. Ez neki is az érdeke,hogy valamennyire átlássa a világot és meg tudjon szólalni más emberek előtt különböző témákban is.

Ha nincsen ötlete szakmára ,akkor meg még inkább tegye oda magát, mert ha utolsó évben találja ki,hogy egyetemre menne,akkor már késő lesz, a jegyei le fogják rontani a pontjait és nem is biztos,hogy fel tud készülni rövid idő alatt jól az érettségikre.

Én amúgy simán kiadnám neki a házimunkát, mert így nem elég,hogy egy buta, műveletlen felnőtt lesz belőle, még életképtelen is.

Barátnőt is kva nehéz úgy találni,hogy tök életképtelen és semmilyen kaját vagy házimunkát nem tud megcsinálni egyedül.

A sportot ne vedd el tőle semmiképp, ha az nem lenne, akkor abban az időben is csetelne. Csomó osztálytársam hagyta abba a sportot gimi elején, mert nem volt idő rá, aztán csak kallódtak és bandáztak helyette.

Amit látni kell, hogy ezek a kütyük iszonyatos függőséget tudnak okozni. Ha nem hiszed el, próbáld ki. Vedd el tőle és meglátod, hogy állni fog a bál. A jó hír, hogyha lekorlátozod a használatot, akkor zombiból újra lehet normális gyereked, de hatalmas csapkodós hisztire készüljetek.

Könnyebb lenne a tanulás, ha motiválná őt valami. Érthető, hogy még nem tudja, hogy milyen irányba szeretne továbbmenni, de legalább azzal motiválhatná magát, hogy bárhova is megy, mindenképp kell hozzá 4-5-ös átlag.

Fizikából elég a kettes, (persze, ha kellene neki a szakra, akkor nem), az érettségi tárgyakból jó lenne, ha egyre jobban teljesítene. Ha a matek is rémes lett, akkor vagy lusta, vagy nincs érzéke hozzá, ha nincs érzéke, akkor "magolhat" bármennyit nem lesz jobb. Magyarból és töriből meg "csak" olvasni kell, és abból könnyebb jobb jegyet szerezni. De mivel vegyesen vannak a tárgyak, amikből rosszul teljesített, akkor nekem úgy jön le, hogy lusta, akkor pedig egy nagy adag motiváció kell, a saját jövője miatt fontos, hogy tanuljon. Esetleg nézegesse a felvin a szakokat, hátha megtetszik neki egy irány, és eszerint kezdjen el javítani a jegyein.

Mindenkihez más kulcs vezet.:) Én ugyan nem szülő vagyok, hanem volt diák, mi is tiltogatással kezdtük... Semmit sem ér, kedves szülők. Tűzoltásra jó szórakozni a mobillal meg a géppel és megtiltani dolgokat, de a bizalom nagyon sérül a szülővel szemben és sokkal inkább ellenszegülés, hazudozás, kiskapukeresés lesz a dolog vége. Az egyik barátnőm szülei maradtak a tiltásnál, ő, mikor 18 lett, teljesen szétcsúszott és addig is hazudott. Így nem lehet gyereket nevelni, azazhogy lehet, de felelős felnőttet nem. A gyerek kamasz korára túl lesz a prekonvencionális erkölcsön, nem szabad büntetni. Jutalmazással és ész érvekkel többet értek.

Nálunk a tiltogatás kudarcba fulladása után (csak mégjobban eltávolodtam tőlük és megutáltam a tárgyat, ami miatt ment a hiszti... Amiből végül örömmel emelteztem, de ez egy másik sztori) Szóval utána ráálltunk a megbeszélés alapú dologra. Sokkal jobban örültem, hogy nem vagyok a családban marionett bábu, akinek a szájába rágják, hogy ez-mennyire-fontos, meg akit megszégyenítenek a barátai előtt azzal, hogy bezárják meg elveszik a dolgait. Megegyeztünk dolgokban, amit csak jó jegyek függvényében kaphatok meg. Nálunk jól működött az ötösalapú fizetés, a négyestől rosszabb jegyekkel való mínuszolással. Szóval ha akartam pénzt, tanultam. A másik, minden nyáron az eredmények döntötték el, megyünk-e nyaralni. Emellett bárhova mehettem, bármikor (16 éves koromtól), ha a jegyeim rendben voltak. Ezenkívül nálam konkrétan rákérdeztek, hogy mégis mi a baj a tággyal (matek), miért nem szeretem. Nekem ez volt a legmotiválóbb, hogy elmondhattam nekik, hogy esküszöm, nem értem. És kerestek nekem egy tanárt, akihez elkísértek és elmagyarázta nekem. És onnantól végig ötös voltam, mert a matek tipikusan olyan, hogy egy elakadás és egy alap összefüggés meg nem értése vezet kudarchoz és motiválatlansághoz. A másik gondom a törivel volt. Ott is megbeszéltük, hogy nagyon rossz és szigorú a tanár. Anya fogta a könyvet és leült velem egy egész idővonalat rajzolni és megértetni az eseményeket. Az első ötös témazárómnál az adott tanárnál már megvolt a motivációm. Engem anya tanított meg jegyzetelni, kiemelni az anyagot, ábrákat rajzolni és hatékonyan tanulni. Pedig semmi köze a szakmájához ennek.

Nem értem, hogy akartok gyereket nevelni mindenható szülőként, onnan fentről. Mesterszakos pszichológushallgató vagyok, de még mindig nem tudom megérteni az ilyen szülőket, hogy várnak eredményt úgy, hogy utólag akarnak tüzet oltani. Azt is távolról. Tessék vele leülni, beszélni, megérteni, hogy mi a baja a tággyal, megérteni, hogy mi motiválja őt személy szerint, megbeszélni vele. Nem csak most fontos ez, hanem ha felnő, nem mindegy, mit csinál ez a gyerek akkor, ha a szülő keze már nem ér el hozzá, mert felnőtt.

Nem okoskodni akarok, csak nonszensz ez a fenyítés. Akkor is, ha ideiglenesen működik.