Hogyan lehet pozitívan és hatásosan motiválni egy középiskolást a tanulásra?

Én nem vagyok szülő, de pár éve voltam gimis és kitűnő érettségivel végeztem,szóval talán tudok segíteni, jobban beleláthatok a dologba, mint egy olyan,aki mondjuk 20 éve nem járt suliba.

Meg kell vele értetni,hogy maga miatt kell tanulni. Nem a ti heppetek,hogy tanuljon és jó jegyei legyenek.

Ő fog ott állni 3 év múlva, hogy leérettségizett, kaka érettségi eredményekkel, felsőoktatásba nem veszik fel vele.

És akkor dönthet,hogy elmegy rögtön dolgozni valami gyárba az érettségijével, vagy keres valami szakmát. A szakmát is ugyanúgy tanulni kell majd, ha semmi sem érdekli,akkor marad továbbra a gyári munka, nettó 90 ezerért a monoton szar, amiben jól kifárad és éhenhalásra elég a pénz.

Én mindenképpen beszélnék vele és elküldeném diákmunkázni. Nyáron mindenképpen keresnie kéne valamit, de most is hétvégéken elmehetne 1-1 napra,ha talál valamit.

Nekem a diákmunkák tanítottak meg igazán,hogy na ezért kell tanulni. Nem lehet így leírni,ezt fel kell fognia, hogy nem fog örökre suliba járni, el jön majd az idő,amikor dolgoznia kell.És nem mindegy,hogy egy irodában kell ülnie nettó 200-300-ért napi 8 órában, vagy segédmunkásnak kell beállnia nettó 90-ért,napi 10 órában, télben-fagyban, nyáron tűző napon..

és a közeg sem mindegy,hogy hol kell eltöltened a napod nagy részét,milyen emberek vesznek körül.

azt is elmondanám neki, hogy most van lehetősége felkészülni az érettségire és letenni azt jól.

később is mehet majd érettségizni akár 5 év múlva is, de az már komoly pénzekbe van.

konkrétan nem tudom forintra pontosan. az emelt érettségi 40 ezer körül van, a közép érettségi a fele nagyjából,ha újra letenné most valaki,aki már egyszer érettségizett.

szóval ha most eltolja és később megjön az essze, menne továbbtanulni,akkor nagyon sokba lesz újra megcsinálni.

megkérném,hogy gondolja át mi szeretne lenni,nagyjából mivel szeretne foglalkozni.

csinálja meg az érettségit a tudásához képest a legjobban és utána majd eldől.

ha egyetemre megy,akkor oda, a pontok nem tartják vissza. ha szakmát keres akkor odamegy. de később még mindig ott lesz a lehetőség,hogy váltson.

ha csak egy szín kettes érettségit tud összekaparni,akkor nem lesz választása később.

vegye komolyan a saját érdekéből.

azt is el lehet mondani neki,hogy addig tartjátok el,amíg tanul, ha úgy dönt, hogy gimi után nem megy tanulni se dolgozni, az nem opció.

de amúgy még azt is be lehetne vetni,hogyha kijavítja a jegyeit , mondjuk legalább négyesre, akkor kérhet valamit. akár nagyobb tárgyi ajándék,akár nyaralás vagy fesztivál,ami belefér nektek. de ez csak akkor,ha nem fogja fel,hogy magáért tanul

Kezdetnek legyen házimunkája. Olyan, amit mindig ő csinál, rendszeresen. Ne érdekeljen, hogy duzzog. Gondolom, egyszer szeretne elköltözni: ott nem lesz anyu, aki mindent megcsinál! Meg kell neki is tanítani.

Ez egy ilyen küzdelmes időszak némi ajtócsapkodással, de a szabályokat te állítsd fel, ne a gyerek!

A netezést egyszerűen korlátozzuk: nem tudja a wifi jelszót. Ha nem úgy viselkedik, akkor törlöm, aztán visszakapja, ha betartja a szabályokat. Vagy kinyomom a routert, amíg tanulnak, telefonok az asztalomon, leckét bemutatja, ha végez. Érdemes legalább néha szúrópróbaszerűen kikérdezni az anyagból. Egyből kiderül, hogy hányasra tudja. Amiben gyenge, abban igyekszek segíteni. Nem mindenkinek fekszik minden tárgy.

Az a gond, hogy ezt sajnos nem 15 évesen kell kezdeni. Egy hirtelen változás csak azt váltja ki belőle, hogy ellenáll.

Meg hiába mondom, hogy nálunk mi vált be. Mi elég szigorúak vagyunk, tanulás terén mindenesetre. De olyat az enyém nem mer csinálni, hogy azt mondom, hogy mosogasson el, és bemegy durcizni a szobába. Duzzog mosogatás közben, de megcsinálja.

Én 4,7-es tanuló voltam. Szerencsére jó eszem van, nem kellett otthon órákat magolnom, hogy teljesíteni tudjak, anyum mégis jobb jegyekre akart sarkalni, amit sok féle képpen próbált.

1) Állandóam bejárogatott a szobámba ellenőrizni, ült felettem és ki is kérdezett, mert nem hitte el, hogy 3 óra magolás nélkül is lehet tanulni.

2) Mivel tartós betegségem van kapott utánam támogatást és sikeresen elhitette velem, hogy ez a tanulmányi eredményemtől függ, és ha rosszul tanulok miattam nem lesz pénz. (Amúgy mindkét szülőm dolgozott, nem nélkülöztünk és kb 20 000 Ft-ról volt szó, nem ezen múlott a megélhetésünk, mint később kiderült.)

3) Mindig kiemelte, hogy magam miatt tanulok nem nekik. Ennek ellenére egy hármasnál már cirkusz volt.

4) Másokhoz hasonlítgatott, hogy az ő szüleiknek mennyivel jobb, hogy XY a gyerekük és én miért nem vagyok olyan.

5) Ha azt látta, hogy nem tanulással töltöm az időmet elvette a telefont, kikapcsolta a wifit.

6) Hangoztatta, hogy nem lesz belőlem senki és szedhetem a kutyaszart a közmondásokkal.

7) Próbált úgy tenni, mintha nem értené az anyagot és kérte, hogy magyarázzam el neki. (Ez volt a legértelmesebb próbálkozása, de semmi kedvem nem volt fogyatékos szinten magyarázni egy felnőtt embernek, aki csak játssza az értetlent, mintha 5 éves lennék.)

Lehet nem kell leírnom, de egyik sem jó módszer, és csak azt érte el vele, hogy megutáltam a tanulást. Amég magától nem éri fel ésszel, hogy magának tanul addig minden ösztönzést, csak cseszegetésnek fog érezni. Amúgy meg lehet, hogy nem irodában akar dolgozni, hanem más szakma érdekli. Párom pl. asztalos. Szakmunkásképzőbe járt, nincs érettségije, különösebben nem rokkant bele a tanulásba sem és mégis azt csinálja, amit szeret és 3x annyit keres, mint anyum, aki ül az irodában. Szerintem ezt is el lehet neki mondani, hogy nem csak az irodai, sok diplomát igénylő munkahely számít. Lehet az is segítene, ha nem ti mondanátok, hanem valaki más. Rokon vagy akárki, akit kedvel, mert ugye kamasz korban "minden ciki, amit a szülő mond és már csak azért sem úgy csinálom".

Sehogy, ha nem akar tanulni, akkor te a világ össze routerét kikapcsolhatod, akkor sem fog.

Anya halála után lényegében semmit nem tanultam, 13-17 éves koromig. Lesz.rtam, volt épp elég gondom apát helyrebillenteni a demens nagyapámmal foglalkozni, ne apára mradjon 100%.

Amikor meg nyugi volt olvastam, írtam, zenét hallgattam.

Érettségi évében viszont odatettem magam, érettségit megnyomtam és 2-es matekon kívül mindenem 5-ös lett, simán felvettek az egyetemre.

Szia!

Nekem is van kamasz fiam. Ami motiváló lehet: nem túl jó élethelyzetek bemutatása. Az életszínvonal romlása nem túl kecsegtető alternatíva.

Ami nem jön be: a folyamatos ellenőrzés, kikérdezés, nyakára járás.

A wifit pedig egyszerűan korlátozni kell. Megvonni nem szabad, de korlátozni szinte alap, a gyerekek 90 %-a nem tudja megfelelően kezelni a telefont. Elméletileg meg lehet vele beszélni, de gyakorlatilag nem tudják letenni.

Ajtócsapkodás lesz, de azt nehéz megúszni egy kamasznál.

Én is jó tanuló voltam. 9 éve érettségiztem.

Nos, ami nálam megváltozott az a célok. Amikor megértettem, hogy magamnak kell megküzdenem, ha el akarok érni valamit az életben. Előtte a szüleim, hiába papoltak nekem. Valamint a példamutatás is fontos. Ha látod, hogy a szüleid is tanulnak vagy csak képzik magukat és meg van az eredménye, akkor látod, hogy neked is megéri.

Szerintem nem külső korlátozás kell, mert azzal csak azt éred el, hogy sz@r szülő leszel a szemében. Én először elbeszélgetnék vele, kérdezném a terveiről, céljairól. Ha nincs, akkor neki kellene kitűznie. Írhatna fogalmazást is, ha írásban ügyesebb, hogy milyen lesz az élete 5 10 és 20 év múlva, részletesen kibontva. Ha meg van a cél, akkor meg kell határozni, hogy ehhez mi szükséges éves, havi és napi szinten.

A diákmunka szerintem kitűnő ötlet, valamint el kellene kezdenetek egyre nagyobb felelősséget adni rá, például házimunka stb. Legyen átmenet a gyerekkor és felnőttkor között. Ha valamit nem csinál meg legyen következménye, ne te csináld meg helyette.

A napi beszélgetés és minőségi együtt töltött idő szerintem fontos, nem tudom, hogy ez mennyire van jelen.

2 éve voltam Monacóban. Én ott eldöntöttem, ha egy motiválatlan gyerekem lesz, ide el fogom hozni, majd utána egy borsodi vagy szabolcsi faluba. Mindkét helyen töltsön el napokat. Jó ez csak én vagyok. :) Rám nagy hatással volt az, amit láttam.

Én sem vagyok szülő, de én kitűnőre érettségiztem, nyelvvizsgáim vannak és az átlagom is mindig 4,6-4,7-4,8 körül volt. Mindezt úgy, hogy az én szüleim SOHA nem szóltak bele. Nyilván mikor még kicsi voltam, akkor szükség volt arra, hogy noszogassanak, segítsenek, de már általános iskolában is tisztáztuk, hogy nem azért kell tanulni, hogy a szülő el tudjon dicsekedni vele a szomszédoknak és nem is azért, hogy megdicsérjen a tanító néni stb., hanem azért mert így olyan tudásra teszel szert, amire később még szükség lesz és, ha jók az eredményeid, akkor sokkal több lehetőség áll rendelkezése és szabadon válogathatsz közöttük.

Mindig megkérdezték, hogy írunk-e/felelünk-e stb., de sosem csesztettek, hogy "tanulj!, ne a telefont nyomkodd", "mikor állsz már neki tanulni?", "tanultál már?" stb., ha így állnak hozzá, akkor attól biztos agyvérzést kaptam volna....Tudtam, hogy miből, mit kell tanulnom és be is tudtam osztani az időmet, ha tanulnom kellett, akkor tanultam és mindig jó jegyeim voltak, ugyanakkor nem ültem 0-24 a könyvek felett és szerintem nem is lehet, mert abba az ember belehülyül...Tudtam, hogy ha teszek érte és tanulok, gyakorolok, akkor annak meg lesz az eredménye, viszont ha valami miatt nem tanultam és rossz jegyet kaptam, akkor sem voltam kétségbeesve, nem féltem, hogy úristen mi lesz és a szüleim sem akadtak ki rajta, hanem akkor tudtam, hogy majd legközelebb tanulok és kijavítom. Ennek is az volt az oka, hogy tisztában voltam vele, hogy magamnak tanulok, tudtam, hogy minek mi a követekzménye és nem szüleimnek vagy másoknak akartam megfelelni. Úgyhogy szerintem ez a legfontosabb, hogy ez tudatosuljon egy diákban, mert másképp szerintem nem lehet, te a fejed tetejére is állhatsz, ha ő nem akar tanulni. Egy szülő max. annyit tud tenni, hogy segíti a gyerekét, például ha valamelyik tárggyal problémája van és nem érti, de te tudsz neki benne segíteni, akkor tedd meg vagy pedig szerezni kell egy magántanárt. Valamint érdemes elgondolkozni azon, hogy gimnázium után mit szeretne csinálni, egyetemre szeretne-e menni vagy pedig szakmát tanulni, mert szerintem ez is egy nagy motiváció és még a leglustább osztálytársaim is odatették magukat, ha arról volt szó, hogy elérjék a kitűzött célt. Ezt szerintem beszéljétek meg, hogy mi érdekli, mit akar tanulni (persze, nem gond, ha ennyi idősen még nincsen konkrét elképzelése, de azért biztosan van egy-két dolog, amit érdekesnek tart), nézzetek utána együtt, hogy milyen lehetőségek vannak a gimi után és azok mit követelnek meg.

Szerintem az ilyen "nincs telefon", "nincs wifi", "nincs számítógép", "szobafogság" stb. "módszer" mind baromság, úgy ahogyan van...ebből a világon semmit nem tanul a gyerek, nem segítesz neki, csak magad ellen hangolod, mérges lesz rád, haragudni fog rád és még inkább nem fog tanulni. Semmi értelme nicsen, hanem mondom, inkább szerintem az a lényeg, hogy legyen célja, legyen motivációja és tisztában legyen a dolgok következményeivel, hogy ha valamit el akar érni, akkor azért bizony tenni kell stb. Nálam semmi ilyen trükk nem volt, max. ha jó jegyeim voltak és tudták, hogy azért sokat tanultam, akkor kaptam egy-két meglepit pl. édességet vagy valamit, amit szeretek, de ez nem volt ilyen rendszerszerű. Szerintem ennek sem lenne értelme, meg kell dicsérni, értékelni kell a munkáját, öszöntözni, de nem kell jutalmazni pénzzel, ajándékkal stb.

Na én sem vagyok szülő, bár lehetne már akár nekem is ekkora gyerekem, de nem, mindegy. Csak leírom a saját régi emlékeimet a tanulással kapcsolatban, hátha ezzel közelebb kerülsz a megoldáshoz:

Az eszemről annyit, hogy van sok, és vág, bár tudom jól, hogy vannak sokkal eszesebbek is nálam. Viszont az eszemmel simán tudtam volna színötös tanuló is lenni, ha...

És hogy miért nem voltam?

Általánosban elég volt bejárnom, reggel kicsit belenézni a könyvekbe, esetleg az írásbeliket azért otthon megírni, és így is jó jegyeket kaptam. Mivel általában sikerült jó jegyeket kapnom, senki nem tudta, hogy nem nagyon tanulok. Se a tanárok, se szüleim. A könyv felett csak ültem otthon és álmodoztam, vagy volt más könyv amit olvastam, vagy játszottam, bármi. (Gondolom ha mai gyerek lennék, akkor én is kütyüznék :)).

Ezután jött a középiskola.

Olyan szakközép, amiért nem lelkesedtem. Sok terület érdekelt, nem tudtam választani, végül olyan középiskolába mentem, amit anyám akart, ami legkevésbé volt az én világom. (De erre csak később a munkakeresés során jöttem rá...) Hát középiskolában sem nagyon tanultam. Mert nem tanultam meg tanulni. De ott már sok volt a tananyag, a reggeli átolvasás oda már kevés volt. Megkaptam az első rossz jegyeket és ott el lettem vágva gyakorlatilag. Olyan rossz jegyeket kaptam, hogy már tudtam, hiába veszek erőt magamon, úgysem tudnám őket kijavítani. Javítani nem lehetett. Hiába tanultam volna meg év végére amit elmulaszottam, az év végi átlagba úgyis beleszámolták a rossz jegyeket. És már el is könyveltek hülyének a tanárok, szóval kellett volna sokat melóznom a semmiért.

Így aztán nem is erőltettem magam, meg ha mégis, akkor is jöttek a megszokott álmodozások a könyv felett, meg egyéb. És nem volt kedvem az egészhez.

Úgy voltam vele, hogy vagy megtanulok mindent és megkapom érte a jó jegyet, vagy semmit. Inkább maradt a semmi, éppen csak annyira, hogy azért meg nem bukjak. :)

Nekem akkor se tanár se szüleim nem mondták el értelmesen, hogy miért lenne fontos tanulni. Nem motivált úgy semmi.

Ha belegondolunk az a tananyag nem is kell semmihez ma az életemben. Egyedül csak akkor kellett volna, amikor egyetemre felvételiztem!!!!!!!!!!!!!!!! Ha lettek volna jó jegyeim, tudtam volna jegyeim után pontok alapján felvételizni. Így nem tudtam, csak olyan helyre jelentkezhettem, ahol lehetett felvételit írni! Jóval kevesebb esélyem volt mindenhova....

Egyedül gyakorlatilag ezért bánom csak, hogy nem tanultam, amúgy meg azért is, hogy elvesztegettem csomó időt, holott nem voltam hülye.

Na mit mondanék mai fejemmel akkori önmagamnak? Vagy ha hozzám hasonló gyerekem lenne?

Azt..., hogy gondolja át, hogy mit szeretne a jövőben dolgozni? Mi jöhet szóba, mi nem? Akar továbbtanulni? Oda milyen tárgyak eredménye kell? Vagy ha rögtön dolgozni akar, akkor mit? oda vajon milyen tudás kell...?

Megmondanám neki, hogy nem azért kell ezt a sok uncsi dolgot megtanulni, mert ez annyira fog kelleni, hanem mert csak ezek által lehet könnyen továbblépni és megélni, pénzt keresni.

Ha anyám is nem veszekedett volna velem, hogy má' megint mért nem tanultál, hanem inkább legyintett volna, hogy jó-jó megérti hogy uncsi, vagy bármi, de vegyek erőt tanuljam meg amit, mert ez más szempontból hasznos lesz... Akkor nekem is könnyebb lett volna.

Hát ilyesmi....

Szerintem se a jegyek miatti ordibálás, se a telefon, zsebpénzt, akármi megvonás nem jó megoldás. Csakis a normális és megértő kommunikáció, ami igazán hatásos lehet....