Szerintetek hány sikertelen próbálkozás után érdemes feladni?

Attól függ, hogy milyen a szakra a ponthatár és mennyivel maradok le. Nekem az első próbálkozásom az orvosira nem is volt igazi próbálkozás, nem tudtam készülni, meg szerettem volna próbálni még egyszer, akkor simán sikerült és felvettek. Ahhoz képest, hogy tényleg nem készültem és tudtam, hogy nem fognak felvenni, elsőre se voltam messze a ponthatártól, egy kicsit jobb jegyekkel még be is juthattam volna. Természetesen komolyam fontolóra vettem, hogy ha nem vennének fel, nekifutnék-e harmadszorra is. Én - teljesen saját magamra vonatkoztatva, nem általános igazságként - arra jutottam, hogy ha nem vesznek fel, akkor nem vagyok oda való. Az emeltek szakmai kompetenciát is mérnek, ráadásul a megtanulandó anyag sokkal kisebb, mint az, amit egyetemen egy félév alatt elvárnak. Elsőre lelki gátjaim voltak, annyira belehisztiztem magamat abba, hogy csak tizenegyedikben kezdtem el bioszt és kémiát tanulni és hogy lemaradásban vagyok, hogy a kisujjamat se mozdítottam azért, hogy haladjak, mert féltem attól, hogy koppanmi fogok. Ilyen hozzáállással nem is kellett volna egyetemre mennem. Kellett egy kisebb pofon, hogy a helyükre kerüljenek a fejemben a dolgok, még csak nem is kellett nagyon hajtanom, hogy jók legyenek az emeltjeim. Nekem emiatt szükségem is volt a lyukasévre, és biztos van, aki nem egy, hanem kettő vagy három év alatt győzi le az akadályait.

Azért írtam személyes dolgokat, mert átéltem ezt, és szerintem ez mindenkinek változó, nincs rá általános recept. Hallani a sikersztorikat az emberekről, akik negyedik felvételi után lettek állatorvosok, és gyönyörű átlaggal végeztek.

Szerintem szinte mindent meg lehet tanulni, de mindenki érzi, ha teljesen őszinte magához, hogy miért rontotta el. Az is a felnőttség része, hogy a problémáinkat felismerjük és kezeljük. Fontos ismerkedni a választott szakma kompetenciáival is, vagy elgondolkodni más opciókon, mert nem csak egyféle úton lehetünl boldogok, még ha nagyon úgy is érezzük néha, hogy márpedig de. Ha tényleg őszintén mindent beleadok, és nem sikerül, mondjuk akár lényeges különbséggel nem sikerül, nem ilyen egy-két ponttal, akárhányadik próbálkozás is, én nem biztos, hogy újrapróbálnám. De mindenki saját maga felelős a döntéseiért. Nem vagyok biztos benne, hogy nem futottam volna neki sokadjára is az orvosinak, ha nem úgy sikerült volna ez a mostani, ahogyan reméltem magamtól.

Háziorvosom 10. próbálkozásra jutott be. Azt mondta, volt 10 éve csajozni és bulizni.

Engem elsőre nem vettek fel, ha második alkalommal sem sikerült volna, akkor nem próbálkoztam volna tovább.

Van éfolyamtársam, aki negyedszerre vettek fel és össze vissza bukdácsol, van egy évvel felettem egy lány, aki 3szor felvételzett és most minden tárgyat szépen teljesít