Miért érzem azt, hogy ha nem vesznek fel vége?

Nekem úgy tűnt fel hogy mert ezt sulykolják a diákokba, hogy amint megvan az érettségi irány az egyetem amit persze csúszás nélkül végezz el, majd amint megvan a diploma vagy mester vagy azonnal kezdj dolgozni, különben semmit se érsz. Borzalmas mennyire ezt nyomatják, hogy ha valami már nem jö össze elsőre akkor szerencsétlen vagy.

Ha most nem sikerül akkor se dől össze a világ. Van egy éved hogy felkészülj és javítsd valamelyik érettségi tárgyad vagy nyelvvizsgát szerezz, hogy több pontod legyen. Közben meg elkezdhetsz egy OKJ-t vagy dolgozhatsz, de ha van valami másik szak ahova még bekerülsz és érdekel akár azt is csinálhatod addig. Nincs vége ha nem vesznek fel, mert jövőre újra próbálkozhatsz erre a szakra.

Azért érzed így, mert ezt sulykolták beléd, és te is ezt sulykolod magadba. Ez nem jelenti azt, hogy ettől még igaz. Egyrészt, ott vannak a szóbelik, csomó mindent javíthatsz. Másrészt, az osztálytársaidat pont nem fogja érdekelni, hogy idén mész-e egyetemre vagy jövőre. Ha ettől jobban érzed magadat, csak kamuzd be, hogy ki akarsz hagyni egy évet, és mégis kit fog érdekelni? Saját magadnak pedig meg kell bocsátanod azt is, ha hibázol. Mindenki csinálja. Ezzel senki nincs elvágva egy életre attól, amit szeretne, egyszerűen csak annyit jelent, hogy meg kell próbálni újra. Két dolgot fogsz tapasztalni; az egyetemen az emberek fele szakváltó vagy csak másodjára vagy sokadjára vették fel. A másik dolog pedig az lesz, hogy azok, akiket elsőre felvettek, semmiben se különbek nálad. Nem szebbek, nem okosabbak, még csak nem is jobb tanulók. Nekik jó passzuk volt, neked nem. Ennyi.

Évek múlva pedig semmit se fog jelenteni neked az az egy év.

Nekem sem sikerült először bejutnom az egyetemre. Én is úgy éreztem, hogy buta vagyok stb, de nem adtam fel.Letettem a nyelvvizsgám és újraérettségiztem. Azóta már egyetemista vagyok.

Ha valamit szeretnénk azért harcolni kell, nem pedig sajnáltatni magad és alábecsülni.