Miért jelentkezik ennyi életképtelen, logikátlan ember a felsőoktatásba?

*hibája, nem világa

Kicsit fáradt vagyok.

2 84%-os válaszoló van, nem én hülyültem meg és beszélek magammal, ezt csak megjegyzésnek írom :).

Én úgy tapasztaltam hogy a verbális inteligencia általában együtt jár a matematikaival is. Persze, van eset mikor nem, de (szerintem) ritka.

De verbálisan is aktívan lehet tartani a gondolkodókát, sokat kell érvelni, beszélgetni, vitafórumokon, fogalmazást mikor ír valaki, akkor is kell gondolkozni csak sokan hajlamosak azt mellőzni, és rábízzák az egészet arra hogy érzelmileg mi hogy buggyan ki, s csak írják hasból ahogy jól hangzik. Na az ilyennel van a baj.

És tényleg az a legnagyobb tévedés hogy azt gondolják hogy nem megy a matek + tud magolni = humán, de rohadtul nem, sőt attól hogy valakinek megy a matek, lehet ha a humán jobban dominál benne, csak egyszerűen matekra ment, mert ott jobban kitudja használni a készségeit.

Nem is az a kérdés, hogy az egyetemen mihez fognak kezdeni, hanem, hogy az életben hogy boldogulnak majd minimális talpraesettség nélkül.

Nem magyar általános iskolába jártam. Teljesen más volt az oktatási rendszer, sokkal gyorsabban és hatékonyabban haladtunk a magyar iskolákba járókhoz képest, ami nekem leginkább akkor tűnt fel, amikor magyar gimnáziumba kerültem. Számomra egyszerre vicces és elszomorító volt, hogy fényévekkel az osztálytársaim előtt járok, és gyakorlatilag bealudtam órákon az unalomtól, mégis kitűnő tanuló voltam. Ez idő alatt lehetőségem volt megfigyelni, hogy is működik a rendszer.

Alapjáraton azt vettem észre, hogy már általános iskola 1. osztályában kiölik a gyerekekből a operatív reflex csíráit. Nem tanítják meg őket tanulni, arra, hogy a dolgok mögé lássanak, esélyt nem adnak a kibontakozásra, nincs motiváció, így tulajdonképpen nincs semmilyen használható tapasztalata, amiket felhasználva új problémákat oldhatna meg(ami röhej, mivel ez a készség a fejlettebb emlősökbe bele van kódolva, és a kezdetektől megfigyelhető: nem véletlen, hogy a csecsemő is megmarkol, a szájába vesz mindent, hiszen így tanul, tapasztal.) Ilyenkor marad a magolás, tehát a könyvben lévő szöveget megtanulja mint a verset, de egy szót nem ért belőle. Nincs sikerélmény, így mégis mi a francért erőlködjön egy olyan dolog miatt, amihez semmi pozitívat nem tud hozzákötni? Ezzel fokozatosan beidegződik a 'tanulni hülyeség', az 'iskola sz..r' hozzáállás, és a szülő elmondhatja szépen, elmondhatja ordítva, hogy "kisfiam, magadnak tanulsz", tuti, hogy nem fogja érteni, mit is jelent ez. "Ja, hogy magamnak tanulok? Utálok tanulni! Nem csinálom azt, ami rossz nekem!". A nyelvoktatás ugyanígy falnak van állítva. Ami eszköz létezik a nyelvtanulás éllehetetlenítésesre, azt egytől egyig bevetik. Magoltatják a szavakat, úgy, hogy se egy kifejezésbe, se egy szövegkörnyezeti példába nem illesztik azt be. Így szerencsétlen gyerek úgy megy gimibe, hogy egy épkézláb mondatot nem tud összerakni, és 9-ben kezdődik minden elölről a létige ragozásával. A tanárok nagy része ezt hozta magával otthonról, ilyen elvek szerint tanult, így ezt adják tovább. Az egész rendszer libasorba állítja a diákokat, a lovakra való szemfedővel, és struktúra idilljének megfelelő lépésekkel kell menetelni, mert különben...! Mindegy, hogy a sor közepén áll valaki, akinek rövidebb a lába és képtelen, akkorát lépni, mindegy a sor végén áll valaki, akinek sokkal hosszabbak a lábai és jobban tudna haladni. Maradj a pi..cssádon, csináld, amit mondanak és légy hálás.

Általánosban, ha észrevettük, hogy a tanár vétett egy hibát, megdicsért hogy 'na látjátok gyerekek, én tanítalak Titeket, de én is hibázok, és ezt Ti észreveszitek, és innen tudom, hogy jó vagyok a munkámban'. Egyszer a gimis német tanárnő -aki minden órán dicsfényben úsztatva magát hangoztatta, hogy Ő (!) aztán annyi diákot eresztett neki a nyelvvizsgának-, elmagyarázta a részes esetet a birtokos eset szabályai szerint. Mindezt határozottan, magabiztosan. Udvariasan szóltam neki, hogy 'tanárnő össze tetszett keverni a dolgokat', erre leordított, hogy takarodjak ki a teremből, hogy van pofám kis taknyos 14 évesként kétségbe vonni az ő 20 éves tanári múltját, és ha a Mészáros tanárnő nyugdíjba megy ő lesz az igazgatóhelyettes és kipenderít a pics..ba. Hozzátette, hogy Kádár idején, a tanár megszégyenítéséért vesszővel verték volna el a tenyeremet.

Amikor már nyakunkon volt az érettségi, sokakon eluralkodott a pánik, nem tudták mihez kezdjenek magukkal. A tanárok részéről semmilyen felvilágosítás, semmilyen előzékenység nem volt jelen, hogy elmagyarázzák a szerencsétlen gyereknek, hogy, hogy működik a felsőoktatás, hogy mire készüljön az, aki egyetemre megy, hogy vannak a szakok stb., hogy elmondják, hogy "Pistike, Te jó vagy matekból, Neked ezt javasolnám, mit gondolsz róla?, "Katika, mi érdekel? Beszéljünk róla.", "Ildikém, mitől bizonytalanodtál el? Segítsek?". Volt pofám odamenni azt osztályfőnökhöz, hogy, már 4 éve, heti 5x találkozik az osztállyal, bizonyára jól ismer mindenkit, beszéljünk már erről osztályfőnöki órán, mert sokan bizonytalanok, és nem mernek szólni." Meghallgatott, majd faképnél hagyott. Amúgy 3 felvételizőtípust figyeltem meg:

1. Sajnos a legritkább, aki tudta mit akar, tisztában volt azzal, hogy a kinézett szakon mit fog tanulni, és, céljai vannak mind az egyetemi évek alatti és utáni időkre.

2. A sok pénzre vágyók. Ők jellemzően utánanéztek a legjobban fizetett szakmáknak, és az azoknak megfelelő szakokra akartak menni. Ez 90%-ban műszaki, gazdasági, vagy informatika szakirány volt. Egy részük megtorpant, sőt egyenesen felháborodott, mikor szembesültek azzal, hogy milyen emelt szintű érettségi teljesítése szükséges a felvételhez, vagy, hogy esetleg nem ártana egy nyelvvizsgával is kiegészíteni a többletpontok miatt. Másik részük bejutott, és szenved. De, ha akkor odaszegezted a kérdést, hogy "Mondd, mit csinál egy mérnök?", akkor elfehéredve hebegtek-habogtak.

3. A "diploma kell" típus, akinek mindegy csak járjon valahova. Sajnos ezeknek egy része leginkább szülői nyomásra jelentkezett a felsőoktatásba, és a létező legalacsonyabb pontszámot követelő helyekre. Egy volt osztálytársam így jár a ZSKF-re, és a 8-ik félévét tapossa úgy, hogy ez idő alatt 2 db. A/5-ös füzete telt be, és még mindig nem írta meg a szakdolgozatát. A felvételi oka: "Hogy anyámék bekussoljanak."

Összességében tehát -szerintem- ott van a probléma, hogy már egészen kis korban negatív példa van a gyerekek előtt az iskolában. Pont azon a helyen, ahol az idejük nagy részét töltik, a helyen a legnagyobb befolyással van a személyiségükre és a gondolkodásmódjukra. (Persze bele lehet vonni a szülőket is, hiszen ha a szülő okos, kommunikál a gyerekével, jó útra terelgeti, ő maga is olyan életet él, amiről a gyerek példát vehet, akkor a sz..r rendszerben is meglátja a gyerek a lehetőségeket, és jól jöhet ki belőle.).

15#-öshöz még annyit, hogy van egy 4. típus is, mint amilyen én is voltam

akinek vannak céljai, tudja mivel akar foglalkozni az egyetem előtt és után, akar valaki lenni, azt csináni amit szeret és azt jól csinálni

DE sajnos rosszul választ szakot, amin fogalma sincs hogy milyen módon szinten is lesz oktatva az ami őt érdekli, és hogy mennyire(nem) lesz hangsúlyos, ill. max csak papíron

és persze gimiben egyszer sem mondta senki hogy gondoljam ezt át, senki sem mondott ellenérveket, tényekkel alátámasztva

most pedig megy az időm, energiám és tehetségem olyanra ami abszolút nem az én világom ami nekem kéne azt meg persze itt nem tanítják meg

#15

Hú, ez durva amit leírták, de sajnos van benne igazság

Egy még nagyobb baj van, hogy az egyetemek nagy része is ugyanúgy csak magolókurzus.