Nem akarok menni suliba, pszchies gondjaim vannak, mit tehetek?

Keresd fel az iskolapszichológust, mondd el neki a problémáidat, és kérd meg, hogy irányítson el téged egy olyan szakemberhez (pszichológushoz), aki szokott ilyen gondokkal foglalkozni. Mert ugye itt nem az a legnagyobb baj, hogy nem akarsz suliba menni, hanem hogy kezelni kéne a problémáidat.

Egyébként pszichológiai szakvéleménnyel magántanulóvá is válhatsz akár.

Nàlam is ez volt mikor 10.- es voltam. Jó tanuló voltam, diàktanács tag, suliújság tagja, szavaló versenyekre jártam,...stb. Tehát elég nagy elváràsoknak kellett eleget tennem összességében a tanáraimnak. És egyszer csak teljesen kikészültem ettől. Rengeteget hiànyoztam, képtelen voltam bemenni a suliba, a jegyeim romlottak a sok hiànyzás miatt.

Aztán nagy nehezen eljutottam oda, hogy sulit váltok. Féltem ettől, hiszen mégis csak egy tejesen új és összeszokott osztályba kellenne mennem, és elég zárkózott voltam akkoriban. A suliről is sok mindent hallottam és olvastam, kétségeim voltak, hogy biztos átiratkozzak-e. Alternatív iskoláról van szó, tandíjjas. Végül átmentem oda. Nagyon megváltoztatott ez az iskola, jó értelemben. Itt tényleg foglalkoznak a diàkokkal, arra buzdìtanak, hogy önmagad légy, valósìtsd meg a céljaidat. Mindenki barátságos, nagyon befogadóak.

Engem ez a suli mentett meg. Idén fogok érettségizni. :)

Lehet neked is megkellene próbálkoznod egy iskola váltàssal, mielőtt magàntanuló lennél. Bár az állami sulik borzalmasak, azokkal megsem próbálkoznék.

Ha voltál pszichiátrián, akkor fordulj ismét az ottani orvosodhoz, tanácsért. Az elmondásodból én azt veszem ki, hogy most nem részesülsz pszichiáteri kezelésben, támogatásban. Az orvostól, ha akkor nem kaptatok, kérj egy szakvéleményt, elméletileg automatikusan készítenie egyet már akkor. Azzal a véleménnyel vagy egy az orvos által ajánlott pszichiátert keress fel, vagy keresd meg a lakóhelyed szerinti mentálhigiénés gondozót, pszichiátriát. Számítsatok arra, hogy több hetes is lehet az előjegyzés.

Fiatalkorú vagy, ezért az ilyesmihez szülői részvétel is szükséges, legalább az első megbeszélésen.

Ha végül magánrendelésre irányítanak, az találkozásonként 6-8 ezer forintba szokott kerülni, és az első néhány alkalommal hetente, később kéthetente, viszonylagos stabilizálódás után havonta szükséges.

Valóban, lehet, hogy magántanulónak kell állnod, de lehet, hogy az is jó, ha találsz egy szimpatikus iskolát. Ne várd az eredményt egy hét után, hagyd kicsit kifutni az új környezet jó hatását.

A legkevésbé stresszelő egy-két tantárgyból, ha tudsz, keressetek korrepetáló tanárt. Függetlent, ne az iskolait. Ha abban sikerül kedvedet találni, és az eredményességedet javítani, az már önmagában is segít kicsit lazulnod.

No, mindenekelőtt: Ha az orvos gyógyszert ír fel, akkor azt addig és pontosan úgy kell szedni, amíg ő nem változtat rajta. Ez nem C-vitamin, ezek pszichotróp gyógyszerek, amelyeknek a hatása az adagolástól is nagyon függ, és az adagolás egyenletes szedésre van kitalálva. Ha maga az orvos ír elő változtatást, akkor is elő fogja írni a változtatás ütemét is, mert a hirtelen változás felborítja az agy kémiáját, a beteg pedig kiborul.

Másodszor: A pszichiáternek tananyag a gyógyszerkémia, a betegnek viszont nem. Ezért a dologról inkább a pszichiáter döntsön. Nem lehet véletlen, hogy a pszichológus nem írhat fel semmilyen komolyabb gyógyszert, mivel nem kapott rá szakképzést.

Harmadszor: Jellegzetes tünet, hogy a pszichiátriai beteg egy idő után kicsinyíteni próbálja a betegségét, és elhárítani próbálja a pszichiáter javaslatait. De a beteg az, aki ezt a legkevésbé tudja helyesen felmérni. Ezért ha a beteg gyógyulni szeretne, akkor sunnyogás nélkül be kell számolnia arról, hogy milyen előírást hogyan tartott be, mert ha a pszichiátert téves információkkal eteti, akkor csak fölösleges kényelmetlenség eljárni hozzá.

Végül: Menj el pszichiáterhez. És csináld azt, amit mond. Nem azért mentél? :-)

+1: A betegnek együtt kell működnie a pszichiáterrel, mert ő enélkül nem tud gyógyítani. Ha ez nem megy, bármilyen okból, akkor lehet másik pszichiátert is keresni. De egyszerre kettőhöz járni brutális hülyeség és tilos is, ezért az átadásnak is megvannak a szakmai szabályai. A pszichiáter nem sértősködik, nem veszekszik, nem erőszakoskodik, ezért segíteni fog az új orvos keresésében, de ezért cserébe teljesen tisztességes eljárást vár. Ha ő küld el, az sem tragédia, van másik. De csak titokban szabotálni, az butaság. A cél a gyógyulás, amihez türelem és kitartás is kell.