Az iskola nem az életre készít fel. Miért mondják ezt? Akkor mi készít fel az életre?

Mit tanulsz az iskolában, amit a való életben tudsz használni? Mi jelentősége van az osztályzatoknak? Melyik a jobb: ötös matek egy gyenge suliban vagy kettes matek egy erős suliban? Bármelyik is a kettő közül, fogod tudni használni a megszerzett tudást?

Alapvetően rossz az egész oktatási rendszerünk. Heti négy magyar órája van egy diáknak 12 éven át, ehhez képest például informatika csak 7 éven át (nekem legalábbis így volt) heti egy órában... Mellesleg nem egy osztálytársam jobban értett a programozáshoz, mint a tanár. És infón is ahelyett, hogy mobilapplikációkat vagy weboldalt fejlesztenénk, olyan programnyelveket tanulunk (ha tanulunk), amikre semmire sem jók. Nem véletlen nem tudnak más nyelvet az infotanárok, hiszen nem tanárok lennének akkor...

Ezt azért említem (mármint a magyart meg az infót), mert érettségit követően elfelejted a költők életét és verseik 90%-át, de például egyéb ismereteket, mint a közgadaságtani alapismereteket, mentálhigénia, pszichológia, weblapkészítés és sok más hasznos ismeretet az életben is tudnál hasznosítani, csak persze ezeket nem tanulod. Nem tanulsz konfliktuskezelést, testbeszédet, gazdasági folyamatok működését, politikàt stb... Ha némelyik elő is jön, akkor is nevetséges formában. Túlságosan is az elméleti tudást erőltetik rád, annak is a használhatatlan részét, amit el fogsz felejteni.

Persze nem minden tárgy felesleges. A nyelveknek lenne értelme, csak nem ilyen keretek között. Nem úgy kell angolulni tanulni, hogy egy mondatba kiválasztjuk a "have", "has" vagy "had" közül a megfelelőt, hanem folytonosan kellene aktívan kommunikálni, kreatívan teljes mondatokat alakítani. Nem véletlen érzik kellemetlenül magukat az itt tartozkodó külföldiek megértetést illetően: minden ötödik emberrel tudják csak megértetni magukat. Pedig simán el lehetne sajátítani 2-3 nyelvet is 12. osztályig.

Summa summarum: tele vagyunk rossz tanárokkal, akik nem csak szakmailag gyengék, hanem a pedagógiához sincs érzékük ill. a tárgyaknak egy jó része felesleges. Az egyetemhez való bekerüléshez tanulod őket, de valójában az egyetemen is tök mást fogsz tanulni (legtöbb esetben), mint amit elvártak tőled korábban. És nemzetközi szinten évről évre nő csak a lemaradásunk.

Pontosítsunk: a MAGYAR iskola nem az életre készít fel. Nem tanít meg talpraesetten gondolkodni, nem ad praktikus ismereteket, csak az évtizedek óta elavult lexikális tudásra épít, aminek soha nem fogod hasznát venni. A rendszer uniformizál, nem hagy lehetőséget az egyéni képességek kamatoztatására, mindenkitől ugyanazt a teljesítményt várja el.

Elég megnézni a friss és igen siralmas PISA-eredményeket: egy egyszerű tőmondatot sem tudnak értelmezni a gyerekek, összetett körmondatokból álló hosszabb szövegeket pláne nem. Hogyan fognak ők felnőttként megérteni például egy szerződést, vagy akár csak a híreket? Sehogy, mert nem tanulták meg az értő olvasást, helyette bemagolták az összes középkori hódító háború pontos időpontját és az atomhéjak szerkezetét, amivel maximum a "Legyen ön is milliomos!" közönségét tudják lenyűgözni; de ha eléjük teszel egy novellát, nem tudják öt mondatban összefoglalni a tartalmát, mert nem értik.

Hogy le lettünk pontozva mi ketten, akik kritikát fogalmaztunk meg a magyar oktatásról...

Ne értsetek félre, nyugodtan, a tényeken ez nem változtat semmit. Bár azért megleptetek.