Amikor bekerültetek egyetemre/fősulira, ti is így éreztetek? Ez normális?

Csak a környezet változás és a stressz vált ki belőled ilyen érzéseket.

Ha más szakma érdekel akkor válts.

A tanulás mennyiségétől meg ne tarts. Most nehéznek tűnik de ahogy pár félév után beleszoksz könnyebben fog menni.

Nem érzed magad odavallónak...

- ha mindez az iskolai környezet miatt van, pl a katolikus/református légkör nyomaszt, akkor az 5 év múlva elmúlik úgyis.

Megijeszt a tanulni való mennyisége...

- ebben nem tudlak megvigasztalni, nem csak az első év ilyen, a jogi kar az ilyen magolós fajta, nem lesz cseppet sem könnyebb később sem, sőt...

Ha ez az a szakma amivel szívesen foglalkozol, akkor kösd fel a gatyaszárat, mert úgy látom még nem vetted fel az ottani ütemet. A jogi karok egy részén tudják, hogy jogász túltermelés van, és agyonszivatják a népet, mivel ennyi jogászra egyszerűen nincs szükség... ha tényleg ez érdekel akkor kitartás és nem feladni, és mindezzel kitartani a végéig. Én eredetileg máshova akartam jelentkezni, de a család ezt erőltette én meg marha hagytam magam, 3 évig szenvedtem nem is tudom minek, azóta sem sikerült teljesen kiegyenesítenem az életem. Ha te oda mehettél ahova szeretnél, akkor élj a lehetőséggel és ne add fel :) Vigasztalódj a bmeme.hu-n hogy van ettől keményebb is, mint a jogi egyetem :)

Ezt a "nem vagyok idevaló" dolgot én is éreztem az első hetekben. Én nyelvszakra jártam, és minden gyakorlaton volt valaki, aki anyanyelvi, az egyik szülője az adott országba való, kint töltötte a gyerekkorát, kint vannak rokonai és minden nyáron megy, stb. stb... Szóval rendesen megijesztett, hogy ők tökéletesen, anyanyelvi szinten beszélték a nyelvet, én meg azért távol álltam ettől.

Az is kicsit földhöz vágott, hogy első félévben háromfajta irodalomóránk volt, és összeszámoltuk a csoporttársakkal, erre a 3 kurzusra összesen 74 regényt kellett volna elolvasnunk egy félév alatt. :)) (meg mellé sok kisebb, rövidebb művet).

Szóval rendesen paráztam, és azt gondoltam, rossz helyen vagyok, ide más képességek kellenek, menekülni akartam.

De aztán lassan rájöttünk, hogy nem olyan gáz. Minket se néztek le a tanárok, amiért nem beszéltünk anyanyelvi szinten. Az első vizsgaidőszakban pedig beláttuk, hogy nem is ez számít, mert az anyanyelviek többször elbukták a vizsgákat a túlzott magabiztosságuk miatt - elvégre hiába beszéli valaki tökéletesen a nyelvet, attól a hangtani/mondattani jellemzőit még nem tudja egyetemi szinten, azt bizony mindenkinek meg kell tanulni. Én keményen tanultam és sikerült csúszás nélkül elvégezni az egyetemet, ezt sok olyan ember nem mondhatja el magáról, akit az első hetekben még ámuldozva figyeltem.

Szóval én végül beláttam hogy igenis nekem való a szak, mert szerettem, volt motivációm a tanuláshoz, és szinte hétről hétre fejlődött a nyelvtudásom is.

Nekem az első, sikeresen abszolvált félév volt a fordulópont, onnantól nem paráztam, hogy jó helyre jöttem-e. Szerintem veled is így lesz. Most rengetegnek tűnik a száraz tanulnivaló, de ha benne vagy, ha csinálni KELL, akkor csinálod és levizsgázol, még ha utólag nem is érted majd, hogy sikerülhetett. :))

Szerintem az első évet mindenképpen próbáld végigcsinálni, de ha utána is ilyen érzéseid vannak, gondolkozz el tényleg a szakváltáson. Már most februárban jelentkezhetsz máshova, hogy ha tavasszal úgy érzed váltanál, szeptembertől simán kezdhess az új helyen.