Mennyire normális, ha nem várom, hogy befejezzem az egyetemet?

Miért ne lenne rendjén? Én is szerettem az egyetemet, az egyik szemem sírt, a másik meg nevetett, mikor vége lett. Örülj neki, hogy így éled meg, szerintem ez jó.

Szerintem is örülj neki, másoknak kínszenvedés az egyetem. Sokan mondják, hogy az egyetemi évek életünk legszebb periódusa, de mi pl ezt nagyon nem tapasztaljuk. Nagyon szeretem azt, amit csinálok és várom már, hogy dolgozhassak is benne. De nálunk sajnos gyakorlatokon nagyon gyakori a lealázás, sokszor társul rossz élménnyel egy-egy olyan kezelés (fogorvosnak tanulok), amit később mindennap fogunk csinálni, akár többször is... Vizsgák szintén vegyesek, volt már nagyon jó élményem, de ott is aláztak már le a sárga földig. Tényleg irigyellek, hogy neked nem kínszenvedés az egyetem, és így valóban szép emlékként zárul mögötted. Ennek így kéne lennie mindenhol, csak hát sajnos van ellenpélda.... pedig amúgy nekem is jó jegyeim vannak és gyakorlatokon is az ügyesebbek közé tartozom, de ennek ellenére is sokszor úgy beszélnek velünk hallgatókkal (mégcsak nem is orvosok, hanem az asszisztensek), mintha a s*ggükből rántottak volna elő. Ez a része érthető okokból nem fog hiányozni :D

Én is így éreztem, PhD-ra mentem és most egyetemi oktató vagyok. Jól érzem magam ebben. Szeretek kutatni, oktatni és tanulni is.