Szerintetek még elérhetem az álmomat? Vagy ne is próbálkozzak vele? (Elég hosszú sztori. )

Nem is tudom igazából, hogy milyen kategóriába kellene írnom ezt a kérdést, de belekezdek a történetbe.

18 éves lány vagyok, világ életemben állatorvos akartam lenni, vagy bármi, csak állatokon segíthessek. Ezzel nem is lett volna gond, csak itthon mindig csak a probléma volt és hihetetlenül negatív hatással volt az életemre és az élethez való hozzáállásomra. Folyton azt hallottam, hogy én úgy sem vagyok képes semmi nagy dologra, többek között diplomára sem és állatorvosi egyetemről ne is álmodjak, mert életünkben nem lesz pénzünk arra se, hogy egy félévet kifizessünk, felesleges küzdenem érte... Elkezdtem a gimnáziumot, nyelvi előkészítős voltam, el is végeztem, de nem éppen brillíroztam. Erős 3as, 4es átlagom volt, ami a szüleimnek nagyon nem tetszett így mikor elvégeztem volna a nyelvi előkészítő utáni 9. évemet azt mondták, hogy válasszak egy szakmát és szépen megyek szakmunkásnak. (Persze azért ebben nekem is benne volt a kezem, annyi kedvem volt ilyen háttérrel bármiért küzdeni, hogy inkább hagyjuk is... Persze visszagondolva teljesen máshogy csinálna az ember mindent. Ezért vagyunk emberek. Hibázunk.... Főleg 15-16 évesen, mikor azt sem tudjuk kik vagyunk és mit akarunk igazából....Főleg, ha nem kapunk támogatást, úgy hogy szomjazzuk a pozitív megerősítést.)

Elkezdtem a cukrász szakiskolát, "hihetetlen nagy lelkesedéssel".... 3 éves a képzés, most tartok a 2. évnél, jövőre végzek ha minden jól megy. (Akkor leszek 19 éves.) Viszont mindezek után még 2 év, hogy leérettségizzek és nem tudom mit tegyek. Van e értelme egyáltalán próbálkozni megvalósítani az álmomat? Azon gondolkozom, hogy érettségi után elkezdek egy okj-s állatorvosi asszisztens képzést, de inkább megvalósítanám az álmomat és megpróbálnék felvételt nyerni állatorvosira, de nem tudom, hogy sikerülhetne egyáltalán. (Vagy ha esetleg, véletlenül, valamilyen hihetetlen csoda folytán sikerülne és felvennének nem lenne ciki 28 évesen pályakezdőnek lenni?) Szerintetek ezzel az előélettel sikerülhet? Mit kellene hozzá tennem? Érdemes foglalkoznom ezzel? Mármint én érzem, hogy érdemes, mert más szakmában úgy érzem nem is tudnék boldog lenni. A cukrászatot is vért izzadva csinálom egész nap, mert semmi affinitásom és kedvem nincs hozzá, viszont ha ez sikerülne örömmel kelnék fel minden reggel, hogy segíthetek és gyógyíthatok. Légyszíves ha észhez térítő választ szeretnétek adni akkor se degradáljatok annyira, mert abból kapok eleget. Előre is köszönöm ha valaki segít!