Miért vagyok ennyire szánalmas? Mért futamodok meg a végén mindig? Hogyan küzdhetném le ezt a félelmet?

Immáron 5 éve kezdtem el az egyetemet, már "csak" államvizsga híja lenne, amit több mint egy éve húzok, halasztok. Tavaly tavasszal megbuktam, de akkor úgy mentem oda, h tudtam a tételeknek kb 1/3-át. utána ősszel bejelentkeztem vizsgára, de le is jelentkeztem az utolsó pillanatban, nem éreztem, h sikerülne, mondhatni megfutamodtam. Akkor el is döntöttem, h kész nme érdekel, meg se csinálom, nekem ez nem megy úgyse. Mindenki hülyének nézett, de engem nem érdekelt. Akkoriban szörnyen depressziós is voltam, nem volt se párkapcsolatom, egyedül voltam, első munkahelyemen beledobtak úgy a mély vízbe, hogy azt hittem megfulladok, az otthoniakkal is csak veszekedtem, sok volt minden. Azóta boldog párkapcsolatban élek, 1 hónapja azt a munkahelyet is otthagytam, még akkor be is jelentkeztem újra a vizsgára, de kevés volt az idő, ismételten nem tudok eleget, az az 1 év kihagyás elég sok, ráadásul a sok változás miatt már nem is azt kérik, amit akkor. Meg is fordult a fejemben, h lejelentkezem, de nem tettem, így most mehetek oda megint úgy, hogy átélhetem megint azt a megaláztatást, h kapásból visszaadom a tételemet és magyarázkodom, h mért nem tanultam, pedig már mindenki teljesen fel van villanyozva, h végre meg lesz a vizsgám, megjött az eszem... Egyszerűen nem bírok megfelelni az emberek elvárásainak, pedig igyekszem, nem a lustaság miatt nem volt most se elég az idő, napi 8-10 órákat tanultam az utóbbi 10 napban és ha ez nem elég akkor tényleg nem vagyok képes rá, nem tehetek róla.