A gólyatábor szervezők a Facebookon naponta készítenek arról posztot, hogy nem fogsz tudni beilleszkedni, nem fogsz boldogulni akkor, ha nem mész el gólyatáborba. Tényleg ennyire szinte kötelező lenne a gólyatábor?

Én nem mentem el. 3 éve végeztem, a mai napig tartom a kapcsolatot néhány évfolyamtársammal, pedig nem is egy országban lakunk már. Szóval ennyit a kapcsolatépítésről.

De azért, hogy el tudd képzelni az egész helyzetet:

Egy évfolyam mondjuk 150 ember. Elmegy ebből kb. 80-100. Egy gólyatábor 3-4 napig szokott tartani. Ennyi idő alatt nem tudsz az összes emberrel egyenként megismerkedni. Megismerkedsz mondjuk 20-30 emberrel, és akkor már sokat mondtam.

Egy egyetemi szemináriumra kb. 20-25 fő jár együtt. Semmi sem garantálja, hogy lesznek köztük olyanok, akikkel a gólyatáborban összepacsiztál, biztos, hogy lesznek ismeretlen arcok is, tehát így is, úgy is ismerkedned kell. Ahhoz meg nagyon pechesnek kell lenned, hogy egy szemináriumon te legyél az egyetlen, aki nem ismer senki mást. Amúgy meg nálunk az összes órán az volt az első minden félév elején, hogy mindenki egyenként bemutatkozott és mondott pár szót magáról. Így a tanárok is megismertek minket, meg mi is egymást.

Az utolsó érvem pedig, hogy a legtöbb intézményen nem is létezik gólyatábor, mégis kialakulnak baráti kapcsolatok. Az ovi mondjuk még más helyzet, de általános iskolában sincs, középiskolában se (igaz, most elkezdett divatba jönni a gimis gólyatábor, de 10 éve még ilyen nem volt, mégis voltak az embereknek barátaik), se felnőttképzésen, nyelviskolában, OKJ képzésen stb. sehol máshol nincs ilyen. Csak az egyetemek erőltetik, mert hogy mekkora poén dolog. Ehhez képest a volt évfolyamtársaim közül, akik voltak gólyatáborban, jó ha 10-ből 1-2 ember mondta utólag, hogy tetszett neki, a többi szerint gagyi volt az egész.