Hogyan nyugodjak meg, és legyek képes felnőttként viselkedni ebben a helyzetben?
Szeptembertől egyetemen fogok tanulni. De ez az egyetem messze van (3 óra busszal) a lakóhelyemtől, így hát kollégiumban kell laknom. De nagyon félek ettől. :( Sosem voltam huzamosabb ideig távol a családomtól, és már most tudom, hogy nagyon fognak hiányozni. Ráadásul nagyon nehezen alkalmazkodok, nem szeretek tömegben lenni, plusz egy betegség miatt a zajokat sem bírom, így rettegek, hogy hogy fogok bírni a koleszt. :/ Tudom, hogy felnőttként kéne viselkednem, de tartok attól, hogy nekem ez nem megy. Mit kéne tennem, hogy megnyugodjak, és képes legyek a jót látni az elkövetkezendő időszakban, és hogy szokjam meg a kolit?
Bocsi, ha egy kicsit hosszú lett a leírás.
Előre is köszönöm a válaszokat!
18/L
válasza:Gondolom volt valami motiváció az egyetemi jelentkezésnél. Mondjuk az pont megfelelő, hogy a jót is lásd benne. Előbb utóbb el kell szakadni a szülőktől, de telefonon\interneten leresztül tudsz velük beszélni.
A kollégium lehet nem volt a legjobb választás, ha nem bírod a zajt. Igaz vannak nyugisabb kolik is. Ha végképp nem megy, akkor még mehetsz albérletbe, ami drágább, de ha jó tanulmányi eredményt produkálsz, akkor abból majdnem tudod fedezni.
Igen, a motiváció az volt, hogy abban a városban sokkal jobb/ jobb hírű az adott képzés, mint mondjuk a lakóhelyemhez közelebbi városban.
Tudom, persze, hogy előbb-utóbb el kell szakadnom a szüleimtől, csak most ez így még olyan korainak tűnik.. Még gyereknek érzem magam. :/
Igen, tudom, hogy a kollégium nem a legjobb választás emiatt, de nem nagyon van más lehetőségem, mert az albérletet nem tudnánk fizetni. :( De majd igyekszem nagyon jól tanulni, és akkor ha tényleg nem bírom a kolit, talán el tudnék menni egy albérletbe.
válasza: válasza:Nem vagyok pszichológus, de szerintem ebben az időben ezek a félelmek mindenkiből kitörnek valahogyan. Fél ilyenkor az ember az újtól, és félelmeivel próbálja magát a régi életéhez láncolni önmagát. Ez a régi élet részben a gyermekkor, részben a szülői gondoskodás... Csak csinálni kell, aztán meg adja magát a helyzet. Az a gond ezzel a világgal, hogy a túl sok gondolkodással (a legrosszabb szó erre, inkább valami rágódásra, önmarcangoló töprengésre gondolok, nincs rá jó szó)a legapróbb dolgokból óriásit kerekítenek.
Főként azok vitték sokra, akik kolisok voltak. Én még nem hallottam egyetlen egy olyan riportot/beszélgetést sem ahol egy híres ember az az egyetemi albérletében eltöltött évekről nosztalgiázna. A mostani kormány tagjai is kollégiumban laktak, ott haverkodtak össze. "Akivel koleszban él az ember, azok örökké haverok maradnak."
Köszi a válaszokat!
Tudom, hogy rengetegen átélték már ezt az egészet, de sajnos ez engem most nem vigasztal. :/ :D De remélem, hogy majd belerázódok..
Igen, azt hiszem tényleg a gyerekkorom és a szülői gondoskodás vége miatt félek ennyire. :(
Valóban, a túl sok rágódás nem valami jó. (Tényleg nincs erre jó magyar szó, talán az angol overthinking kifejezés illene erre).
Hát, az igaz, hogy a kollégiumban emberekben nem lesz hiány, és annyi ember közül talán még én is találok majd egy-két barátot.
válasza:3 óra nem olyan vészes, hétvégén hazajárhatsz, csak pár napot kell kibírni, pár éjszakát és néhány órát a délután hátralevő részéből pontosabban. Ha szerencsés vagy akkor nincs órád már hétfőn 8kor, vagy péntek délután, bár nem tudom milyen szakra mész.
Én sem voltam távol egy hétnél tovább azelőtt, mielőtt kolis lettem, nekem sem volt más lehetőségem. Laktam együtt rosszabbnál rosszabb szobatársakkal, váltottam szobát, cserélődtek a lakótársak, de valahogy túléltem. Voltak igaz elég rossz pillanatok, de jók és viccesek is. Utólag ezek is megszépülnek, többnyire egy tapasztalatként fogom fel. Az élet ilyen, valahogy előre kell jutni, és csak akkor tudsz felnőni szerintem amikor magad tapasztalod és csinálod a dolgokat, valahogy ez a felnövés, azt hiszem.
Nem olyan rémisztő, akármi jön szembe, szerintem meg lehet birkózni vele. Ha szerencsés vagy rögtön kifoghatsz egy nagyon jó szobatársat és barátot, és a legjobb éveidet töltheted a koliban. Az egyik barátnőm még nálam is félénkebb volt, mostanra nem imád semmit jobban mint abban a másik városban élni és maga csinálni a dolgait.
Csak emlékezz arra, hogy a parázás a világ egyik leghaszontalanabb dolga, a megbirkózás a legjobb választás.
válasza:Ugyan ez volt a problémám tavaly, idén már alig várom, hogy visszamenjek. Amik nekem segítettek:
-Füldugó, de tényleg jobb minőségit vegyél, sokat ér.
-Egy lista amit arról írtam, hogy miért arra az egyetemre járok, miért fontos ez nekem.
- Fényképmontázs amit bármikor elővehettem.
- És egy könyvből lopott ötlet, írattam a szüleimmel cetliket, vicces közös dolgainkról, bölcsességeikről, vagy csak ilyen random dolgokról. (pl.:egyél egy csokit, attól mindig jobban) ezeket mindig elővettem amikor nagyon rám tört a honvágy, eleinte gyakran aztán egyre kevésbé :)
Sok sikert és kitartást, főleg az első pár hónaphoz, és ne add fel! :)
Köszönöm a válaszokat!:)
Kedves 6-os. Igen, úgy tervezem, hogy hétvégente mindenképp haza fogok menni. Fogalmam sincs, hogy milyen órarendem lesz, de én is abban reménykedek, hogy pl péntek délután már nem lesz órám, és akkor hamar mehetek haza. Anglisztikára fogok járni egyébként.
A rossz szobatársaktól nagyon félek, de remélem, hogy szerencsém lesz, és úgy járok, mint az egyik barátnőd, és szerzek egy jó barátot. Csak nekem nehezen megy a barátkozás, és azt hiszem a betegségem se kedvez túlságosan ennek, de megpróbálok majd ismerkedni, és megbirkózni a problémákkal.
Kedves 7-es. Nagyon köszönöm a tippjeidet és a biztatást!! :))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!