Orvostanhallgatók! Tudnátok tapasztalatokat, vagy infókat írni?

Na, megpróbálom én is leírni tapasztalataimat.

Szerintem, aki ide akar jönni, nem szabad, hogy akármi is eltántorítsa. Egyértelmű, hogy ez a képzés a legmagasabb színvonalú az országban, és ha végeztél, rengeteg terület közül választhatsz. Szerintem gyere ide.

Én a SOTÉra járok. Ami a tanulási mennyiséget illeti, változó. Szorgalmi időszakban ha sokat tanulsz, akkor a vizsgaidőszak sem lesz nehéz. Viszont az egész nagyon stresszes. Hétről hétre kell készülni, folyamatosan követni a tanmenetet, mert ha egyszer lemaradsz, akkor nagyon nehéz lesz újra felhozni magad a megfelelő szintre.

Ami az öngyilkossági kísérleteket illeti, nekem másodévben volt az a helyzet, hogy szorgalmi időszak utolsó hetében, utolsó napon, péntek délután mentem pótdemózni biokémiából, és (véleményem szerint igazságtalanul) megbuktattak (ez azt jelentette, hogy mindenképp csúszok egy teljes évet, ráadásul még passzív félévre sem tudok elmenni). Emlékszem, hogy ott bőgtem az EOK lépcsőházában vagy 5 percig, aztán szintén pár szerencsétlenül járt társammal teljes letargiában álltunk ott az egyetem előtt, fel sem bírtam fogni, hogy történhetett ez. Akkor életemben először rágyújtottam, rögtön egy doboz cigit el is szívtam. Soha nem voltam még olyan szarul, mint akkor. És amikor indultam hazafelé, a metróállomásnál elkapott egy érzés, hogy csak egy módon lehet ennek vége. Kicsit olyan volt, mintha nem lettem volna a magam ura, mintha nem én irányítom a testemet. És hát pont jött a metró. Mivel éreztem, hogy nagyon labilis állapotban vagyok, gyorsan magamhoz öleltem az egyik oszlopot, és erősen belekapaszkodtam, nehogy véletlenül egy óvatlan pillanatban rosszul döntsek. Még mindig libabőrös leszek, ha visszagondolok ebbe a több évvel ezelőtti sztoriba.

De az élet ment tovább, összeszedtem magam, de attól még nagyon kemény fájdalmat okozott akkor a SOTE, és nem ez volt az egyetlen.

Ami a párkapcsolatos részt illeti, az tényleg kicsit olyan, mint előttem szólók írták. Kb a lányok 40%-a olyan elitista, sznob liba, aki direkt már friss szakorvosokra, adjunktusokra, tanársegédekre, de minimum gyakvezekre, vagy 4-5 évvel idősebb demonstrátorokra hajtanak. De ott van még a maradék 60%, akik nagyon aranyosak.

Személy szerint még nem találtam meg magamnak az ideális párt, de az biztos, hogy szakmabelit képzelek el magam mellé, mert más nem értené meg azt, hogy milyen a könyvtárban éjszakázni, karácsonyozni, szilveszterezni. Sőt, amikor egy szigorlat marad augusztus végére, akkor nincs Balaton, Hawaii, csak könyvtár. (Egyébként a sotéban az a legjobb, hogy a mikszáth-téri központi könyvtár 0-24 nyitva van, ünnepnapokon is, az év összes napján).

Ha túlleszel a másodéven, utána minden sokkal könnyebb. Akkor lehet járni színházba, múzeumokba, lesz az embernek szabadideje futni, edzeni. De azt felejtsd el, hogy este 6-kor felhív egy haverod, hogy menjünk sörözni, és hajnali 2-ig bulizol. Én átlag 3-4 hétre előre betáblázom a napjaimat, hogy mikor mit fogok tanulni, és mikor mennyi szabadidőmet hogyan fogom beosztani. Italozgatásra maximum havonta 1 alkalom jut, akkoris szigorúan úgy, hogy másnap használható legyen az agyam.

Van hogy utálom az egyetemet és mindent ami hozzá köt, de kevésbbé stresszes napokon nagyon szeretek ide járni, és semmire nem cserélném el.

Testvérem ötödéves az orvosin:

kell tanulni, szorgalmasnak kell lenni, nem elég vizsgaidőszakban(legalábbis 2-3évben nem), jó ha az ember próbál folyamatosan tanulni. Viszont emellett van élete. Pláne ebben az évben, alig kell már suliba járni. Előtte is volt, bár főleg a csoporttársakkal, barátja is van több mint 6 éve, aki más városban is tanult. Szóval nem lehetetlen. Neki is volt olyan év, amikor csak 1-2x tudott elmenni bulizni, de ha nagyon akart volna máskor is el tudott volna menni. Emellett családdal ősszel/tavasszal eljárunk pár napra pihenni. Tehát azért nem olyan rossz, mint ahogyan itt annyian írják.

Illetve most több volt osztálytársam is elsős, ők pl még elég sokat járnak bulizni, bár az első félév még kb semmi.. Ők se tanulnak éjjel-nappal, sokat lógnak együtt, lyukas órákban kiülnek a parkba, kávézóba, esetleg beülnek a könyvtárba tanulni. Ők is próbálnak a fontosabb/nehezebb tárgyakra folyamatosan tanulni, de olyan tárgy is van, amire elég csak egy délután-este tanulni.

41-es! Talan te vagy az első hozzászóló, akivel teljesen egyetértek. :) Ez az öngyilkosságos dolog szerintem nem csak nálad fordult elő, csak valamiért nem beszélünk róla, pedig kellene. Hiába vannak kezdeményezések, mint pl a Bálint-csoport, akkor sincs elég pszichológiai támogatás az orvostanhallgatóknak (a kijelölt pszichológus a magtudnál kész vicc), pedig mennyivel könnyebb lenne, ha meg tudnánk beszélni ezeket a dolgokat rendesen. Csak hát mindenki nyafog, ami iszonyatosan lelombozza az embert, és nem segít semmit. Se a panaszkodónak, se annak, aki hallgatja.

Az én évfolyamomon én alig találtam normális fiút, nem egy jó évjárat, de vannak kedvesek, szóval én nem adom fel az orvosis pártalálást. Hajrá neked is! :D