Orvostanhallgatók! Tudnátok tapasztalatokat, vagy infókat írni?
Szóval a kérdéskör a "mi leszek ha nagy leszek" téma. Én nagyon szeretnék orvos lenni, de olyanokat hallok ami azért elég ijesztően hangzik. Bírom a vért, jó tanuló vagyok és igazából mást nem is tudnék elképzelni. Viszont tényleg annyira sokat kell tanulni, hogy nincs mellette időd "élni"? És tényleg annyira stresszes?
Légyszi írtjatok, hogy ti, akik ezt csináljátok, benne vagytok hogy élitek meg! Köszönöm
Szerintem a megkeseredettség már az első hozzászólásában előjött. Könyvmoly, akinek ez teszi ki az életét, se barátok, se bulizás... Semmi! Igazából minden mondata aranyat ér szegénykémnek, de csak néhányat említenék:
"Sokunknak ráment az egészsége."
"Engem elég rendesen tönkretett egyrészt a sok stressz, másrészt az egyetemi sznob, buli, alkohol, arcoskodásra épülő légkör"
"Ha srác vagy, akkor pedig készülj fel, mert az orvosin kívül nem nagyon van időd csajozni, az orvosis csajoknál pedig elitistább, egoistább, flegmább libákat nehéz találni. Nagyon nehéz normális párkapcsolatot kialakítani ha nem vagy adonisz"
Az viszont igaz, hogy szeretek olvasni, mea culpa, gyarló vagyok. Az olvasáson kívül sportolni, futni, túrázni is szeretek. És számos egyetemi programon, is örömmel részt veszek, bálok, filmvetítések, önkéntes programok, prevenciók...
Persze a hozzád hasonló extrovertált illetők szemében mindenki aki nem fetreng minden héten ötször a saját hányásában az könyvmoly.
Hű, még jó, hogy rákerestem, hogy válaszoltak-e erre a kérdésre, mert ezekre általában 2-3 válasznál nem sokkal jön több. Épp láttam, amikor kiírtad :)
Szerintem az egyikőtökkel beszélgettem már itt privátban -Nekem legalábbis a 83%-os hölgy a "PK" monogramú felhasználónak tűnik :D Szia, ha Te vagy :) -
Megmondom őszintén a 63%-os válaszoló hozzászólásai nagyon megrémisztettek. Én sem tudok mást elképzelni, mint az orvosi, összetörnék, ha el kéne engedni ezt az álmot, de jelenleg nyomás nélkül is eléggé sok bajom van, folyamatosan romlik az egészségem.
Jaj, kell nekem ilyeneket olvasni >.<
A kérdezőnek pedig sok sikert :)
Igen, én vagyok, szia:)
Kérdező: Ezt írtad: " igazából mást nem is tudnék elképzelni". Akkor mi a kérdés? Meg kell próbálni. Csak ha azt érzed, hogy nem jó, inkább tönkre tesz, mint hozzáadna az életedhez a dolog, akkor időben lépni kell. Első év után még a hallgatói szerződés is megengedi, hogy lelépj anélkül, hogy vissza kellene fizetned.
Hello!
Ahogy néztem sokan leírtál a saját tapasztalatukat meg a pletykákat amik terjengenek az orvostanhallgatókról :)
Én lassan 2 éve fejeztem be az orvosit, hát nem volt könnyű, de néha már túlzásnak érzem ezt a nincs életed mellette meg hasonlókat. Sajnos sok hallgató van, aki ezzel akar úgymond felvágni, hogy neki milyen nehéz, de ő orvostanhallgató, szóval majd halálra keresi magát, de most aztán semmi ideje...
Én a szorgalmi időszakokban simán elvoltam, tanultam is, de közben tudtam a barátaimra meg a páromra is időt szakítani. Az se igaz, hogy akkor csak orvostanhallgatóval tudsz járni, megoldható más szakos hallgatókkal is. Az akkori párom mérnöknek tanult, csak sajnos előttem egy évvel végzett és kiment külfölre és ezt sínylette meg a kapcsolatunk, nem azt, hogy milyen szakon tanulunk.
A vizsgaidőszak nehezebb, ott azért tényleg kell a napi 6-7 óra tanulás, de heti 1 szabadnapot így is tartottam. A téli vizsgaidőszaknál meg a karácsonyt a családdal töltöttem, dec. 24-25-26 szigorúan tanulás mentesen, de ettől még meglettek a vizsgáim. Nyilván szorgalmi időszakban is tanulni kell és akkor nem karácsonykor kell fél évnyi anyagot bemagolni.
Vizsgaidőszak tényleg stresszes, de pl. öngyilkosság meg se fordult a fejemben, vagy hogy otthagyom az egyetemet. Ami így ellene van, de ez is csak személyes dolog, hogy szeretek tanulás közben nassolni, így az ott töltött évek alatt szépen feljött 7-8 kiló, ami nem túl egészséges, de szerencsére már lement :) Ezen kívül semmi egészségre ártalmas dolog nem történt velem, nem lettem alkoholista, koffeinfüggő, pánikbeteg vagy hasonló.
Baráti körből vannak akik 1-2 szemeszter után otthagyták, mert túl nehéz volt, és inkább ápoló, szülésznő és hasonló szakmát végezek (szóval azért eü-ben maradtak), de a többség megcsinálta.
Ami necces az a csúszás, államin szépen lehet fizetni, ha kifutsz a támogatott félévekből. Aki meg önköltségesen van/volt azok nagy része nem saját pénzből fizette, hanem a szülők perkálták ki a tandíjat.
Ami a pénzügyi részét illeti: nem tudsz mellette dolgozni. Néhányan vállaltak hétvégente alkalmi munkát pl. szórólapozás, hostess, de fix munkahely esélytelen. Amilyen ösztöndíjat csak lehet meg kell pályázni, nyári munkából félretenni stb,. mert nem olcsó mulatság az egyetem úgy se, ha nem fizetsz tandíjat.
Összességében: sokat kell tanulni, de simán lehet mellette életed :) Vannak hullámvölgyek, amikor sokat kell tanulni és tényleg a könyvekkel töltesz napokat, de nem kell megijedni tőle :)
@ Nolis
Te is aztán egy értelmes ember vagy, komolyan azt hiszed, hogy orvosnak azok mennek, akiknek nincs szociális életük és könyvmolyok?
Miért ne lennének barátai azoknak akik orvosira járnak?
- Csak hogy egy példát mondjak, régi haverjaim gimiből, akik Corvinusra és BGF -re mentek, kevesebb "barátjuk" van az egyetemen, mivel a közösségük széthúzó, nálunk orvosin, folyamatosan vannak a programok, sokkal összetartóbbak vagyunk és segítünk egymásnak - szükségi is van rá néhol.
- Az meg hogy nincs időnk semmire honnan veszed? A kommentelők nagy része ki is emeli, hogy ők nem oda járnak. Neked lehet, hogy nem lenne időd mellette, mert 5 oldal megtanulása nálad 5 óra, de általánosságban van időnk, sportolni, bulizni, és programokra járni egyetem mellett - hát még 2. éves szigorlatok után még több időnk van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!