Orvostanhallgatók! Tudnátok tapasztalatokat, vagy infókat írni?

Nem elsős vagyok, hanem az e) variáció érvényes. Hazudok.

:D :D

Nekem még szigorlati félévben is napi több óra szabadidőm" volt, persze, mikor tanulni kell tanulni kell. De ha valaki komolyan veszi, akkor van ideje mindenre.

Van idő buizni, haverokra, demo előtt meg koncentrálni kell és akkor hamar megtanulsz mindent.

Még annyit, hogy tanulást ne úgy képzeld el mint gimiben, hogy egy napig volt időd megtanulni 5-10 oldalt. Itt 1 napalatt sokkal többet fogsz majd beseggelni, de ha megszoktad akkor ez se lesz probléma.

Idővel ugyis megtanulod hogy kell tanulni hatékonyan.

Bár azt gondolom, a 63%-os kicsit túlreagálta, mégis van igazság abban, amit mond. Sok a stressz, mindenki fáradt, ingerlékeny. Nehéz pasit szerezni (vagy csajt), mert 1) sok a sznob 2) nincs olyan sok időd 3) rengeteg a szakbarbár, akikkel semmi másról nem lehet beszélni, csak az egyetemről.

Ismerek olyat, akinek előjött a depressziója, de öngyilkosságról csak pletykaszinten hallottam. Hogy mennyire tumorkeltő az orvosi, hát nem tudom, van pszichológiai alapja (..lmagatartástudomány szigorlat, oh yeah), de azért nem hiszem, hogy ez általános. De az biztos, hogy a stressz nincs jó hatással az egészségre.

De egyénfüggő. Rajtad múlik minden. Valaki jól veszi az akadályokat, valaki nem. Meg kell tanulni kezelni a helyzetet, megtalálni benne a szépet, rendszerezettnek kell lenni. Mikor leül az ember tanulni, akkor tanulni kell, nem mást csinálni. Így van lehetőség a magánéletre, bulikra. Meg kell tanulni tanulni rendesen.

Ha nem tudsz magadnak mást elképzelni, akkor nagy valószínűséggel orvosin a helyed. :)

(Aki azt írta, hogy mindene ötös, de nem jóképességű... Vagy az vagy, és az önbizalmad a béka popsija alatt van, vagy tényleg azon kevesek egyike vagy, akik valami érthetetlen oknál fogva alig tanulnak, de mázlisták... Hogy csináljátok...?!)

"Hogy mennyire tumorkeltő az orvosi, hát nem tudom, van pszichológiai alapja (..lmagatartástudomány szigorlat, oh yeah), de azért nem hiszem, hogy ez általános."

Természetesen nem általános, egy esetet ismerek, befejezett öngyilkosságról is egyről tudok, kísérletről is egyről tudok, habár a franc tudja hány embernek jut eszébe vizsgaidőszakban, nekem nagyon sokszor eszembe jutott, továbbá az én évfolyamomon volt az ominózus lövöldözés is... orvosis sznob környezet...

A nehéz pasit szerezni részen viszont jót röhögtem, persze, hogy nehéz, hiszen az orvosis csajoknak a pasi valahol a tanársegéd, rezidens szinten kezdődik, de inkább az adjunktusokra, szakorvosokra hajtanak, amiből ugye limitált mennyiség áll rendelkezésre, ennyit a tipikus elitista orvosis csajokról, habár azért van pár aranyos is, aki nincs elszállva magától, de ők erőteljes kisebbséget képviselnek.

Jó, én is éreztem már, hogy semmi értelme az életnek, főleg vizsgaidőszakban, nekem is voltak depressziósabb időszakaim, de én vállaltam, megcsinálom, ezt akarom csinálni. 1-2 szerencsétlen mindig van, akinél a stressz kivált valami komolyabb bajt. De te is mondtad, nem ez az általános.

Amúgy lány vagyok, és megértem, miért állsz így az orvosis csajokhoz, de nem vettem magamra. Szakorvos? Rezidens? Kit érdekel? Értsük meg egymást, fogadja el a hülyeségeimet, szeressük egymást. Felőlem villanyszerelő is lehet, ha megvan köztünk az összhang. (Jó, villanyszerelőt nem találok orvosin, de gondolom érted.) A nagy átlag tényleg sznob. De a fiúk is, nem csak a lányok. De ismerek kivételeket, mert velük barátkozom. Sajnálom, hogy nem jött neked össze rendesen orvosis lánnyal, és nem annyira bírod a stresszt, de ha hatodéves vagy, akkor mindjárt végzel.

Lövöldözés? (Lehet, ezt tudnom kéne...)

Amúgy ha van kedved beszélgetni, akkor írj nyugodtan.

Az a baj, hogy az orvosin nem szimpla stressz van. Azzal a stresszel nincs semmi bajom, amit például egy vérvétel, vagy egy invazív beavatkozás kivitelezése okoz. Meg kell csinálni a szabályokat be kell tartani és általában sikerélmény van a végén. Orvosin krónikus stressz van. Több mint hét héten át ott van a meg fogok bukni feeling, aztán a vizsga előtti hányinger, hasmenés, majd a vizsga, ahol vagy van sikerélmény vagy nincs.

Továbbá ami még borzalmas az az, hogy nem tud az ember normálisan pihenni. Végzel a suliban hazamész és vagy tanulsz, vagy bűntudatod van, mert nem tanulsz. :-D

Lövöldözés:

[link]

Olvasni is rossz volt ezt a rengeteg negatív hozzászólást, úgyhogy most kicsit fordítok a dolgon:)

Nekem speciel iszonyatosan nagy élmény volt az egész egyetem, imádtam majdnem minden percét. Még majdnem el is pityeredek, ha arra gondolok, hogy júniusban vége:'(

Azt mondjuk leszögezem, hogy viszonylag jó képességekkel rendelkezem. Nem nagyképűségből írom, egy csomó dolog van, amihez béna vagyok, de speciel ez valamiért megy. Könnyen és gyorsan tanulok, a logikám is megvan hozzá.

A szorgalmi időszak szinte mindig elég laza volt, csak a ritkán előforduló demókra kellett tanulni, azon kívül arra volt időm, amire csak akartam. Sosem tanultam rendszeresen, mert képtelen voltam rá, bár tény, hogy minden egyes szemeszter elején megfogadtam:DD Demó előtt nagyjából felmértem mennyi idő kell és az utolsó pillanatban, mikor még pont belefér, nekiestem a dolognak. Nekem ez a módszer tökéletesen működött:D

Az elején még elég sok órám volt, de aztán ügyesen leredukáltam a dolgokat. Minek járjak be olyan előadásra, aminek nem látom értelmét? Inkább aludtam helyette, vagy társasági életet éltünk a csoporttal valamelyik kávézóban. Hétvégén sose tanultam, mert a párommal távkapcsolatban éltünk, így a hétvége az övé volt.

A vizsgaidőszak már nyilván neccesebb volt, ott tényleg rendesen meg kellett nyomni a dolgokat. Reggel kelés, kaja, tanulás délig. Délben volt egy kis pihi, akkor elmentem barátnőmmel kajálni, vagy netezgettem. Utána megint tanulás, estefelé meg megint lehetett valami lájtos programot csinálni (ebbe nekem még a borfeszt is simán belefért, persze a fogyasztás csak mértékkel:D).

Én ezzel a módszerrel elég jól elvoltam, az egész egyetem alatt egyetlen egyszer buktam meg, és már igen csak esélyes, hogy summa cum laude végzek:)

Stresszesnek néha tényleg stresszes volt, főleg amiatt, hogy itt nem nagyon tudod tologatni a tárgyakat. Ha buksz, akkor általában egy év mínusz.

Az első szigorlat előtt bőgtem két napot, a második előtt már csak egyet, a harmadiknál már megúsztam anélkül. Harmadévben meg már borfesztre jártunk a vizsgaidőszakban:DD

Egyébként ha annyira senkinek nem lenne ideje, akkor nem lenne minden héten kari buli:)

Jó, egyébként nálunk is volt olyan, aki kibukott, aztán újrafelvételizett, és még úgy se ment neki. Olyan barátnőm is volt, aki végig szín ötös tanuló volt, de másodév végén besokallt, állandóan csak bőgött és szenvedett, és inkább kihagyott egy évet. Azóta meg folytatta, mintha mi sem történt volna:D

Depressziós csoporttársam is van, de nem gondolnám, hogy az egyetem miatt lett az.

Szerintem ne higgy el minden pletykát! Az emberek különbözőek. Lehet, hogy te olyan leszel, mint én, aki tök könnyen veszi az egészet, és egy óóóóriási élmény lesz az egész egyetem:)

Ha meg annyira nem megy, akkor időben lépni kell.