Egyetemisták! Ti sosem érzitek úgy, hogy buták vagytok a szakotokhoz?

A lényeg az, hogy egyszer készhez kapd a diplomádat (vagy amin vagy) és ha majd elkezdesz dolgozni akkr rájössz, hogy az a sok eredmény amiért úgy aggódtál "nem" is számít annyira a munkádban. :D Ellenben viszont ha számít, probléma lehet.... Itt arra gondolok, hogy teszem azt marketingen vagy nem biztos, hogy akkora probléma ha éppenhogy meglett a JOGOD. :D Bár ha pénzügyön vagy és nem megy a számvitel az már nem ilyen, szóval arra karok kilyukadni, hogy mérlegeld a dolgokat és ne aggódj a felesleges "problémák" miatt. Másodszor szerintem magaddal foglalkozz, ne mással. Nem csak a tudás révén lehet érvényesülni, bár az se baj ha van belőle. :D

Orvosira járok, lassan végzek, és én is állandóan ezt éreztem a hat év alatt egészen mostanáig. Itt hatodévben már jórészt a saját oktatóinkkal dolgozunk együtt és bizony néha kiderül, hogy ők is hibáznak, ők is csak emberek ők sem tudnak mindent. :-)

Nem éreztem így soha. (Legfeljebb az olyan készségtárgyaknál, mint a rajz, de az meg nem érdekelt...) Helyette arra koncentráltam, amiben jó vagyok, azt fejlesztettem, és így bizonyos területeken sikerült is kivívni magamnak figyelmet és elismerést:) Álláskeresésnél úgyis az a jó, ha egy általad kiválasztott területen kiemelkedő tudsz lenni, mindenhez meg úgysem ért mindenki, legfeljebb eljátssza... - Persze annyira azért mindent megtanultam, hogy átmenjek...