Egyetemisták! Ti nem érzitek időnként úgy, hogy hiába haladtok vele, mégis mintha buták lennétek a szakotokhoz?

Nem akarok egónak tűnni, de spec. azt nem szoktam érezni, hogy buta lennék hozzá. Inkább attól félek, hogy a gyakorlati részéhez nincsenek meg a képességeim, és néha kétségbe esek, hogy hogy fogok boldogulni. De aztán összekaparom magam, és akkor meg tökre úgy vagyok vele, hogy milyen iszonyatbaromijó leszek a szakmámban:D

Én a némettel kapcsolatban érzem azt, hogy valamerre haladok, de a fényt az istenért se látom az alagút végén.