A sok olvasás elegendő ahhoz, hogy gyorsuljon az olvasás tempója? Vagy rossz technikával rögzülhetnek a hibák?

Pl. hogy egy-egy szót félreolvasunk, mert nem betűről betőre olvassuk végig, csak ránézésre. (Terpeszállás - terepszállás.) :DD Fontos a technika, vagy előbb-utóbb kialakul, fejlődik magától is a készség? Melyik a fontosabb kezdetben, a tempó (és később a pontosság), vagy a pontos olvasás, eleinte döcögve, és a tempó később gyorsul? (Az utóbbi tűnik logikusnak, de régebben hallottam valami olyasmit, hogy ha hozzászokik a gyerek a lassú, hangos olvasáshoz, akkor később sem gyorsul be, mert amikor magában olvas, akkor is "kimondja" a szavakat gondolatban, tehát a csukott szájában mozog a nyelve, és emiatt nem tud egy bizonyos tempót meghaladni.)

Terjedt régebben a neten az az összekevert betűkből álló pár sor, amit minden gond nélkül el lehetett olvasni, mert ránézésre megállapítja az ember, hogy kb melyik szóról lehet szó, aztán képzeletben kiegészíti vagy átalakítja a helyes szóra. Csak az a baj, hogy ez fordítva is működik, amikor helytelenre cseréljük fel betűket, mert szerintünk valamiért az úgy értelmesebb. :) A terepszálláson kívül ilyen volt pl a gyros felirat, amikor még csak kezdett elterjedni nálunk, és könnyen lehetett gyorsnak olvasni, vagy a patikai alkohol üvegén a külsőleg szót különlegesnek. :) Hogy lehet ezeket a leghatékonyabban kiküszöbölni, hogy ne is menjen a normális tempó, a folyékonyság rovására? És van-e olyan, ami direkt hátráltató? (Pl. halandzsaszöveg olvasása?) (Na, ez jó sok kérdés lett.) :)