Miért nem lehet olyan középiskolai történelemtankönyvet írni, amiben minden benne van?

Ezzel a kérdéseddel gyakorlatilag azt írtad le, hogy te nem tudsz gondolkozni, csak a mások által összegyűjtött anyag bemagolására vagy képes.

Komolyan azt gondolod, hogy majd úgy elvégzel egy egyetemet, főiskolát, ha azon problémázol, hogy valaki más miért nem teszi a feneked alá a bemagolandó dolgokat? És a mateknak ugyan mi köze van a gondolkodáshoz? Szerinted milyen történelem tudás az, ahol nem vagy képes összefüggéseket észrevenni az események között? Ez nem matematika, hanem értelmes gondolatok. Ha ez nem megy, hát akkor el kellene gondolkoznod a tanulási módszereiden.

Bocs, én próbáltam értelmezni ezt, de kicsi vagyok én ehhez:

"a fogalmakas erőre való leírás miatt nem lehet csak úgy kitalálni"

Egyébként meg nem megsértődni kell, hanem abbahagyni az gyerekes rinyálást.

Igaz, nem kérsz több kérdést, én mégis tennék egy kiegészítő megjegyzést, melyet bizonyára hasznosnak találsz.

Jogos a felvetésed, de ugyanakkor vegyük tekintetbe, hogy valahol a határokat meg kell szabni. Például a tankönyvíróknak is ezen téren meg van kötve a kezük, mert bizonyos terjedelmi korlátokra kötelezik őket.

Másrészt általánosságban is megállapíthatjuk, soha nem volt és nem is lesz olyan könyv amely egy-egy tudományterület minden apró részletét kellő precizitással tárgyalná. Ezen gondolat könnyen beláthatóan helyes, hiszen az egyes tudományterületeken belül is nagyon sok és viszonylag terjedelmes, évek alatt felgyülemlett anyag, szakirodalom létezik már.

Egyszerűen azt mondhatjuk, ha mindent bele kívánunk írni egy könyvbe, akkor ez csak egy végtelen terjedelmű könyv lehetne.

A középiskolai tankönyvek is eme elvet követik. Bizonyos dolgokat szelektálunk, másokat fontosnak tartunk. Minden részletbe, nem mehetünk bele, mert egy-egy kis részlet is nagyon messze vezet. Sőt annyira messze, hogy nem is gondolnánk.

A középiskolában csak bizonyos alapdolgokat tanítanak, abból a célból, hogy egy általános rálátást kapjanak a diákok egy-egy témakörre, speciális esetre, viszont mindenképp látnunk kell, hogy az így működő oktatási forma szükségképpen teljesség igénye nélküli kell legyen.

Ezen tulmenően mind a tankönyveknek, mind a tanároknak alkalmazkodniuk kell a diákokhoz. Hogy értsd: A diákok többsége nem érdeklődik minden iránt, mert ilyen ember nincs.

Mindig lesznek olyanok, akiket jobban érdekel pl. a történelem, irodalom, másokat viszont a matematika, fizika.

A diákok érdeklődésének ilyen változatos megoszlása alapvetően vonja maga után azt a tényt, hogy egyidejüleg nem elégíthető ki minden tanulni vágyó igénye, sem tanári, sem tankönyvi oldalról.

Pl. akit kevésbé érdekel a történelem, tőlük nem követelheted meg, hogy messze menő, mély történelmi ismeretek, nehézkes források elemzését, stb. végezzék el.

Fordítva is igaz: Akit nem érdekel a matematika, attól nem kívánhatod, hogy tanulja meg az integrálszámítást, vagy pl. a diffegyenleteket.

Részben erre találták persze ki a különböző fakultációkat, szakköröket. Ezek célja sem lehet azonban minden érdeklődő igényének teljeskörű kielégítése.

Vagyis azonnal levonhatjuk azt a tapasztalatot, hogy aki egy-egy témakörben, részletben jobban szeretne elmerülni saját magának kell utánanéznie.

Ezért vannak az iskolai könyvtárak, melyek ingyenesek általában. Oda bármikor szabadon beülhetsz, tanulmányozhatsz számodra érdekesebb, vagy fontosabbnak tartott irodalmat.

Ezt sem kötelező egyedül tenned. Jó esetben készséges tanárok állnak rendelkezésedre, akik ajánlanak számodra megfelelő szakirodalmat. Ha valamit nem értesz, kérdezd a tanárod, ő majd mesél, vagy elmagyaráz dolgokat.

Ha többen vagytok az osztályban, akiket ugyanaz a téma érdekel, összeülhettek, megbeszélhetitek közösen...

Lehetne sorolni tovább, nem teszem, lehetőség sok van. Ezenkívül ma már az interneten is igen terjedelmes anyag érhető el, akár idegen nyelven is keresgélhetsz.

Ez mindig is így volt, így lesz, így van helyesen.

Ha egyetemre mész, ott sem lesz másképp. Mindent nem lehet megtanítani, idő sem volna rád.

Ha téged érdekel egy adott téma, akkor elmehetsz TDK-zni, vállalhatsz kutatómunkát, stb.

Ha elmész egy céghez dolgozni, ott határidők lesznek, a feladatokat neked, ill. csoportosan kell megoldanod.

Kész sablonokat soha nem fogsz kapni, nagyon sok mindent önállóan kell az életben véghezvinni.

Lehetőség rengeteg van, minden rajtad múlik.

Remélem hasznodra lesz ez a válasz, és egyfajta szemléletmódot is adott.

A válasz egész egyszerű: Valahol meg kell húzni a határt. Minden egyszerűen nem fér bele. Másrészt szükségtelen is, hiszen egy 30 fős osztályból lehet hogy van 4-5 diák, akit jobban érdekel az adott témakör, de a többséget már nem. A középiskolai tankönyveknek nem lehet céljuk, a tananyagon felűli, egyéb tudásszomj kielégítése. Egyrészt sokkal terjedelmesebb is lenne, másrészt jóval drágább. Már így is mondogatják hogy milyen borsos árúak a könyvek, minek is venne meg az ember csak 1-2 évig hasznavehető könyvet, utána meg szükségtelenné válik...

Aki jobban bele szeretne mélyedni az adott témakörbe, annak saját magának kell utánanézni. Ezért van a könyvtár és az internet, stb.

Ez más tantárgyakból is pontosan így van, nemcsak történelemből. Például a középiskolai matematika tankönyvek nevetségesen kevés ismeretanyagot tartalmaznak, nagyrészt pongyola megfogalmazásokkal.

Végül pedig úgy gondolom, középiskolában nem a tankönyv kell, meghatározó szerepet képviseljen az érettségi tekintetében. Egy jó tanár tankönyv nélkül is megfelelően átadja a tudást, így a tankönyv csak kiegészítés szerepét tölti be ideális esetben. (Persze a valóság nem mindig ideális...).

teljesen igazad van :)

én most tanulom a szent szövetséget meg a 19. század eleji forradalmakat, de említést sem tesz például Mazziniről és karbonáriról, vagy az ifjú Itália mozgalomról (többek között) középszinten, ami pedig még egy simán érettségiző diáknak is kell...