Mi a szabad függő beszéd saját szavaitokkal elmagyarázva?

A beszéd elbeszélésének alapvetõ formája a függõ beszéd (oratio obliqua), amikor a történetben elhangzó szövegek szintaktikailag belerendezõdnek a narratív szövegbe: “A fõnököm azt mondta, hogy legyek egy kicsit szorgalmasabb.” A valóságban persze nem pontosan ezt mondta, hanem azt, hogy “Legyen egy kicsit szorgalmasabb!” vagy pedig azt, hogy “Légy egy kicsit szorgalmasabb!” Tehát a narrációban megjelenõ beszéd megváltozik az “eredetijéhez” képest, ha nem is olyan mértékben, mint az egyéb narratív tárgyak -- hiszen például a valóságos és az elbeszélt pofonok azért távolabb esnek egymástól, mint a fõnöki intelemnek a valóságos és narrációbeli formája.

A beszéd narrációbeli megjelenítésének harmadik formája a szabad függõ beszéd (“style indirect libre”), más néven átélt beszéd (“erlebte Rede”). Ez a forma a függõ beszédhez hasonlít, azzal a különbséggel, hogy nem épül bele a narratív mondatokba szintaktikailag, s elmarad a kijelentést jelölõ ige is. (“A fõnököm intelme, légy egy kicsit szorgalmasabb, egyszer sem jutott az eszembe egész nyáron.”) Az antik retorika ezt a formát nem ismeri, ezért nincs latin neve sem -- a magyar szaknyelv hol a franciából, hol a németbõl készült tükörfordítást használja terminusként (a németbõl készültet gyakrabban).