Mit gondoltok a művészeti egyetemekről (nem érzem magam elég tehetségesnek hozzá)?

A tehetség egy dolog, de a legtöbb művészeti szakmát űzőnek a szakmai fogások ismeretére, kreativitásra, trendkövetésre és szorgalomra van szüksége ahhoz, hogy érvényesüljön, nem tehetségre. Van hozzá érzéked, hiszen művészeti középiskolába jársz, és ezt akarod, hol itt a kérdés? Kezdj el keményen dolgozni, és jelentkezz. De ha még sokáig akarsz azon agonizálni, hogy te nem vagy elég jó, akkor nem is leszel, és pontosan ugyanott fogsz kikötni, mint ha nem is mernél jelentkezni: 5-10 év múlva azon fogsz sírni, hogy gyáva voltál azt csinálni, amiről pedig mindig is tudtad, hogy akarod. Ha a családnak van pénze, hogy támogassa a tanulmányaid, akkor még 2-3 próbálkozást is megér, ha ne adj Isten nem vennének fel elsőre, közben dolgozhatsz, elvégezhetsz valami megfelelő OKJ-t, esetleg az is kiderül, ha időközben megváltozott volna az érdeklődésed. Nem tudom, hanyadikos vagy, ha még nem végzős, akkor azért nem árt egy B vagy C tervet is tartani talomban, mert atomgyorsan képesek változni az elképzeléseid az életről. Amit viszont sürgősen hagyj abba, az az önmagadban való kételkedés, az összes többi ember megteszi azt helyetted bármikor szívesen, felesleges neked is erre pazarolnod az energiáid. Vedd észre a gyengeségeid és javíts rajtuk, mindig hallgasd meg a tanáraid - akár kemény - szavait, legyél magaddal szemben kritikus, hogy folyamatosan jobb lehess, de könyörgöm, ne pörögj ilyen ostobaságokon, mint a tehetség, mert ha a 40 fős osztályodban neadjisten pont van egy igazi lángelme, egy zseni, egy nagybetűs, korszakalkotó tehetség - na, ő lesz az, aki a 25 éves osztálytalálkozótokra koszos, szakadt ingben, alkoholista arccal és egy egész világnyi boldogtalansággal a hóna alatt érkezik. Nem a tehetség, ami ezen a szaros világon az érvényesüléshez kell, hanem az akarat.