Miért vagyok ilyen szerencsétlen?

Ma az iskolában felmérőt írtunk, én pedig előbb befejeztem mint a többiek.A padról nem is emeltem fel a lapot, csak egy kicsit közelebb tartottam magamhoz, éppen megdöjtöttem, hogy még egyszer átolvassam.Erre a tanár gyorsan elkezdett felém jönni és gondolkozás nélkül kitépte a kezemből a lapot.Ekkor már mindenki kuncogott körülöttem, mert nem nagyon vagyok jóba velük és kiközösített vagyok, de ami ezután jött az már lesokkolt.Olyanokat mondott, hogy hiába vágom már ezt a szánalmas pofát, mert a pofátlanságnak is van határa amit én most átléptem, és a felmérőm meg se nézi, mert már az 1est ráírta nekem és a mögöttem ülőnek is.Eddig igazából le sem esett hogy nekem mondja, azt hittem hogy talán a mögöttem ülőnek azért mert lesett tőlem, én tényleg nem azért tartottam a lapot fennebb hogy ő lessen rólam vagy mert megkért, ő lesett rólam és én lettem ebben a megalázó helyzetben.Ekkor már sült a pofámról a bőr rendesen, de még mindig nem hagyta abba, folytatta hogy ilyen pofátlan ócska diákot még nem látott mint én, és hogy ezt hogy képzeltem, és nem tanítottak meg otthon engem viselkedni, meg azt hiszem hogy én vagyok a világ közepe stb.Ez nagyjából 5 percig ment így és én ezt nagyon igazságtalannak éreztem, nagyjából a sírógörcs kerülgetett, arról nem is beszélve hogy mindenki engem nézett és alig tudták visszafolytani a röhögést.Ennyire megalázva még sosem éreztem magam és nem értem hogy mindig miért én jövök ki így mindenből, egy rakás szarnak érzem magam.Sokszor úgy gondolom hogy jobb lett volna ha meg sem születtem volna. :(