Pedagógusok ha most a gyereketek vagy valaki azt kérdezné, hogy ajánlanátok-e neki a tanári szakmát mit válaszolnátok? (Lent még folytatom röviden)

Én egyik sem vagyok. Világéletemben tanár szerettem volna lenni, de a szüleim lebeszéltek. (Elsősorban kevés pénz, másodsorban sok hülye gyerek+szülő.)

Végül nem lettem tanár. 37 vagyok, és azóta is bánom, hogy hallgattam rájuk. Jó diplomám van, de... tanítani szeretnék, és ahogy múlik az idő, egyre inkább így érzem.

De mivel már van egy diplomám, csak költségtérítésesre járhatnék (nagy kiadás), és utána is csak pályakezdő lennék. Sajnos akármennyire gondolkozom rajta, anyagilag most már nem tehetem meg. :(

Ha tanár szeretnél lenni, ne kövesd el azt a hibát, amit én.

Én lebeszéltem a gyerekemet. :(

Amíg a gyakornoki dolgok és a minősítés ki nem forrja magát, addig nem ajánlanám.

A tanítás nagyrészt öröm, de sajnos a fegyelmezési problémák elrontanak mindent. A szülők egyre kevésbé együttműködők. Azt kellene megérteniük, hogy a cél közös, együtt kell dolgoznia a családnak és az iskolának. Ha nincs egység a nevelési célokban, akkor a pedagógus semmit sem tehet.

"Irodalomtanárok ti látjátok-e, hogy a mai emberekre, ami nem feltétlenül a kornak függvénye egyáltalán nincs hatással az a tárgy, amit ti annyira szerettek?"

Persze hogy nincs hatással, mert baromságokat tanítanak és azt is rosszul. A humán tárgyak oktatásában teljes szemléletváltás kellene...